Bocs, de miért?!
De ne, ne, ne! Ne hagyjuk! Fontos! Lehet, hogy ez az alakításom kulcsa!
Miért balról jöjjek be?
Gyere, menjünk a büfébe, igyunk egy sört, dumáljuk meg, mert bizonytalanságban képtelenség próbálni. És most azt is leszarom, hogy holnap bemutató, mert mi a Szkénében évekig próbáltunk Oidipuszt, és a végén még be sem mutattuk, csak a rendező unokahúgának, aki ráadásul süketnéma volt! Mert nem azért próbálunk, hogy bemutató legyen, hanem azért van bemutató, hogy próbálhassunk!
És remélem az is lejött már neked, hogy én gyűlölöm ezt az analizáló- onanizáló lelkizést, amit kőszínháznak csúfolnak. A tett a lényeg! A biológiai létezés! Ezért nem jelentkeztem a Főiskolára, vagyis jelentkeztem, elmentem néhányszor, de csak azért, hogy beleordítsam a pofájukba: Orgiamisztérium! És engem azért nem vettek fel, mert túl jó voltam nekik, ezt a Zsótér is megsúgta utána négyszemközt, hogy én ide nem férek be, a keretek közé, mert én nem vagyok eléggé „képlékeny”, érted?
Már a Grotowski is megírta, hogy a színház az laboratórium, a rendező pedig a vegyész! És annak mindent grammra tudnia kell! Szóval?
Most mi az, hogy akkor jöjjek be jobbról?
Téged nem zavar, hogy az előbb tök mást mondtál? Tudod, hogy ezekkel az ellentétes instrukciókkal megzavarod a színészt, rombolod a tekintélyed, de kárt is teszel az alakítás szövetében? Most neked magyarázzam, mi az alakítás?!
Biológiai azonosulás, kérlek szépen! A lelkizés meg analizálás az nulla, a lényegnek nem a lélekben kell megtörténnie, hanem a zsigerekben! A bőrben, a húsban, a csontokban! A színészet biológia! Orgiamisztérium színház! Érted? Mi még a Szkénében így tanultuk! És attól hányok, hogy este hétig Gipszjakab vagy, héttől tízig Woyzeck, aztán tíztől megint Gipszjakab! Válj Woyzeck-ké, bazmeg!
Na most én elmondom, hogy tavaly a Szkénében Woyzecket játszottam, fél évig csakis babot ettem, meg lencsét, és olyan bélcsavarodásom lett, hogy majdnem szétrobbantam, és végigfingottam az előadást! És a Zsótér akkor azt mondta négyszemközt, hogy ilyen Woyzecket ő még nem látott. Hogy ez nem „olyasmi”, hanem „az”! Érted a különbséget? Olyasmi vagy Az?!
Ha most tőlem te azt kéred, hogy „legyek keményebb”, akkor az a minimum, hogy bemászok a betonkeverőbe!
Mi az, hogy „ez csak Csehov”? Felejtsd már el azt a kurva Csehovot! Kortárs kell, nem holmi panoptikum! Az élő, lüktető, fosó-hugyozó, hányóvalóság! Most én magyarázzam neked, hogy mi az igazi színház?! Hát ez tessék, az hogy a fogammal leharapom neked ezt a söröskupakot! Ez Színház! Hogy megiszom a sört, utána megeszem neked az üres poharat! Hogy kimegyek az utcára, és kukorékolok a hajléktalanok között! Üvöltve szavalom az utazási szabályzatot a metróban! Felgyújtok egy látványpékséget! Megnyúzok egy pitbullt! Szájon csókolom az újságost! Orgiamisztérium! Az a Színház!
Én lebontom a nézőteret, ráengedem a népet a színpadra, lebontom a színpadot is, legyen az egész rögvalóság a színpad! Én utálom a tapsot is, az elidegenít, nekem egy szaros néző ne merjen tapsolni, engem köpjön le, vagy rúgjon belém, vagy hívjon rendőrt. Érted már? Mert nem az van, hogy össze-vissza járkálunk a színpadon, és néha böfögünk valami okosat, hanem megteremtjük a Totális Létezés Színházát! Szóval jobbról, vagy balról?
De ne! Most ne mondd azt, hogy neked mindegy!
Figyelj, te vagy a rendező, most én találjam ki neked a szerepemet? Persze van olyan is, próbáltunk kommunában, még az alsónadrág is közös volt, utcaszínház, lakásszínház, fészerszínház, romszínház, metrószínház, orgiamisztériumszínház, megvolt minden, de most te vagy a rendező! Tied a felelősség, a Te kezedbe tettem le a sorosomat, vakon hiszek benned, és ha te azt, mondod, hogy vágjam ki a nyelvemet a szerep kedvéért, akkor azt is megteszem! Nem érzed a felelősséged súlyát?
Látom, kezdesz begörcsölni. Semmi baj, a legnagyobbakkal is megtörténik az ilyen. Na gyere, megmasszírozlak, rituális dél-dajerlingi kilazító auramasszázs, nyugaton minden alternatív színész így tréningezik. Feküdj hanyatt, csukd be a szemed, és ismételgesd: Bombó-bombó-bombó-bombó! Létezz, és ne gondolj a holnapi bemutatóra!