kikvogymuk

Csácsumi.

Csőváz.

Ennyien?

Ja.

Többiek?

Fasztuggya.

Béci?

Túlóra.

Kapjabe a faszom. Pityu? 

Szülés. Apás. 

Hülyeparaszt. Csövi?

Színház.

Debuzi. Most tényleg az van, hogy ketten leszünk?

Négyen. A Csabesz most telózott, hogy az Árpád-hídon araszol. A Tonya az meg ki van kapcsolva. De fixre.

Négyen a Elcseszter United ellen?! Tavaly is tízközte volt, pedig akkor hatan nyomtuk. A kapusgyerek?

Az nem jön többet. Bekészült a Deportívó Nyakonrúglak ellen, amikor a Csabesz elküldte a picsába.

Na az fasza, megint villámkapussal...most akkor egyáltalán öltözzek?

Ja, de a folyosón. A portás nem adja a kulcsot. Állítólag a múltkor valaki teleszart egy szekrényt.

Az fasza, a folyosón...maradtam volna a Kicsihuszároknál a Tanuló utcában, kétszer is elvittük a bajnokit. A műfüvön meg gólkirály voltam. Nekem nem ez a színvonal, azért vágod?!

Tudom, Fradi Ifi...

Tíz évig! A Lipcseipeti tőlem tanulta a brazil kört...a Nyíl meg azt mondta, hogy a Bundesligába is simán, de aztán jött a...

Sípcsonttörés a BVSC ellen.

Meséltem?

Már százszor.

Hát akkor érted, miről beszélek. A spori?

A kis kecskeszakállas. Akit a Csabesz leütött a Pasaréti Gótok ellen.

Jól is tette, az egy köcsög, mindig szétfújja a meccset. Pálya?

A hármas salakos. Ahol a Csabesz azt az UFC-s gyereket fojtogatta.

Az egy birkalegelő. Öltözzek egyáltalán? Csabesz?

Már a Dómusnál áll. De a Tonya most küldött SMS-t. Vérhas.

Na bumm. A Fradiban én negyven fokkal is. Hárman az Elcseszter United ellen?! Ez vicckategória!

Majd én meg a Csabesz bekkelünk, és próbáljuk felívelni neked.

De pontosan bazmeg, ne úgy mint a Kispesti Zsalusok ellen! A fatelepre kellett mindig átmászni a labdáért! Mi ez a kiabálás?  

Megjött az Elcseszte United. Húszan vannak. Még az Honvédos gyerek is itt van, aki a múltkor mesternyolcast lőtt.

Hát akkor hova szarjak? Serdülőben játszottam ellene, szétbőröztem, mint állat. Mentem volna a Népligetbe futsallozni...az nem ilyen lúzerkedés...Ki telefonál?

A Csabesz. Nem tud jönni. Összeverekedett valami Szuzukissal a Ligetnél. Bevitték a rendőrök.

Hát fasza. Nulhárommal megy az Elcseszte United. Mehetünk haza bazmeg.

De legalább az angol-szlovént még elérjük.

Figyeld meg, ebből az lesz, hogy idén is kiesünk.

Nem fogunk. Innen már nincs hova.

Na még az a jó. Csőváz.

Csumi.

 A Plázacicával indultam, azt írtam át. Sokat gondolkodtam előtte, felmerült, hogy igazodok a szkeccses, párbeszédes formához. Aztán úgy döntöttem, hű maradok a Kikvogymuk eredeti elképzeléséhez és egy "klasszikust" küldök. Azzal számoltam, hogy egy olyan színész kapja, aki előtte néhányszor elolvassa,  érti és érthetően mondja a szöveget, aki életre kelti a karaktert, kihozva a szövegből a poénokat és lezárja a produkciót.

Tévedtem.Nem marad más hátra, mint hogy megköszönjem a szurkolásotokat és bíztassalak titeket: szavazzatok rám a közönségdíjon jövő hét hétfőtől egy hétig! Számítok rátok vazze!

Tisztelt Zarándok Utazási Iroda!

Ezen levélben adom a hangot felháborodásomnak, amit az Önök részéről köszönhetek és egyúttal felszólítom Önöket, hogy vizsgálják ki és kérjenek elnézést, és haladéktalanul fizessék vissza!

Az úgy kezdődött, hogy férjemmel, aki egy jól menő építkezési vállalkozó, a jól megérdemelt pihenésünket akartuk tölteni némi egzotikummal övezve, így esett a választás a Közel-Keletre, mert azt az  ismerőseink is nagyon dicsérték, hogy Holt-Tenger meg Dubaj. És akkor a férjemmel megnéztük a kedvezményes ajánlatokat, és rögtön az első helyen volt az Önök útja, a „Húsvét a Szentföldön”. Meg kell hagyni, valóban barátságos áron.  Gondoltuk, belevágunk. Bár ne tettük volna!

Már amikor a repülőtéri busz beért a városba, már akkor meg voltunk teljesen döbbentve. Elmondhatatlan bűz, zaj piszok és nagyon-nagyon sok-sok arab bevándorló. Tenger az meg mutatóba se, se holt se élő! Na most ezt nevezik maguk „Szent” földnek?! Na sebaj, mondtuk, a szállás...

Már az épület se volt valami épületes, romos kolostor, a tetőn kereszt, csillag meg maximum kettő, szóval nem egy garndhotel! A recepción fél órát csöngettünk, mire előjött valami furcsa szerzet, (vagy szerzetes?) aki Prototógos atyaként mutatkozott be. Ruhája igénytelen, mondhatni koszos, arca meg mintha ecetet nyelt volna. Amikor mindezt a finoman is szólva kifogásolt viselkedést szóvá tettük, azt mondja, hogy „nagypénteki gyász” van. Hát ne legyen gyász a mi pénzünkért! Se pénteken, se szombaton, soha! A mi pénzünkért vakáció legyen! Egy recepciós pediglen mosolyogjon. Ugyebár! Na sebaj, mondta a férjem, majd a szoba kárpótol.  Hát nem így történt!

Leírhatatlan egy színvonal! Meleg víz nuku, tévé nuku, légkondi nuku, hajszárító nuku. Csak egy igénytelen deszkaágy meg egy fémlavór. És ekkor minden kopogás nélkül (udvariasság ugyebár) becsoszog ez a Prototógos, és mondja, hogy indulni kell. Hát az nem így van, mondja a férjem, ebéd nélkül mi tapottat sem megyünk. És amikor a húsvéti sonkát kértük némi pálesszel, akkor ez a Protonómus morgolódni kezdett és kilökött minket ajtón. Akkor derült, ki, hogy ez a szerzet (vagy szerzetes) nemcsak recepciós, hanem programszervező is, és szervezett valami keresztutat. Na sebaj, mondtuk, majd egy „csodálatos városnézés” kárpótol. Hát megint nem így alakult a történet!

Hanem úgy, hogy több kilométer abban a szörnyű zajban és bűzben fel arra a Koponya(!!!) hegyre , és nem ám, hogy kisbusz, hanem gyalog! Az én gerincsérvemmel és a férjem lúdtalpával! Képzelhetik negyven fokban mit éltünk át! És amikor már készek voltunk totálban, kérdeztük, hogy mikor érünk végre fel, akkor ez a Prototézos azt mondta, hogy ez még csak a harmadik stádium, és amikor megkérdeztük, hogy még mennyi „stádium” van hátra, akkor azt felelte, hogy tizenkettő, akkorra már a férjem is már elvesztette az illemet, és leköcsögözte ezt a Propoliszt, és éhgyomorra visszabattyogtunk a városba. A pénzünkért!

Kénytelenek voltunk egy arabban étkezni, holott befizettük a félpanziót. Ugyebár! Na sebaj, mondtuk, majd a szombat az jobb lesz. Hát nem így alakult az ábra!

Egyszerűen szombaton senki nem dolgozott abban a .... városban, senki, de nem az, hogy zárva a teszkó vagy ilyen, hanem hogy semmi sincs nyitva, semmi! És amikor kérdőre vontuk a Prosztatoszt, hogy miért nem dolgonak szombaton, akkor azt mondta, hogy a város egyik fele azért, mert gyászol, a másik azért, mert ünnepel, a harmadik meg azért, mert sohasem dolgozik. Hát láttak már ilyet?! Na ez a maguk Szent Földje!

Még az a szerencse, hogy estére sikerült valahonnan kóserpáleszt vennünk,  így legalább az éjszaka jól sikerült! Na de a másnap!

Másnap, azaz vasárnap reggel néhány idióta „Feltámadott” üvöltéssel ment el a szállás előtt, felébresztve engemet meg a férjemet is. Na most mi nekünk mi közünk bárkinek a feltámadásához? A mi pénzünkért hagy „támadjunk” már fel akkor, amikor akarunk! Ugyebár! Amikor pedig a férjem ezt szóvá tette a recepción a Prototiposznál, az a furcsa szerzet(es) valami idegen nyelven üvöltözni kezdett, és kidobott minket a szállásról. Ezt kaptuk mi a pénzünkért!

Na most akkor tessék elképzelni, ott áll az embernek fia egy koszfészekben  vasárnap, ahol senki sem dolgozik! És akkor én mondtam, hogy keressünk szállást, de a férjemnek már elege lett ebből a „vircsaftból”. Irány a reptér! Ezek után már a locsolkodásra sem kíváncsi az ember!

Hát ez történt, kérem szépen húsvétkor! Siratófal? Hát az! Siralmas! Ezek után felejtsenek el minket! Zarándok út? Soha! Inkább befizetünk Ibizára vagy a Caminó de Compostellába, ott Sangriát szolgálnak fel a recepción!

Látjátok feleim szümtükkel?

Nagy szarban vogymuk!

Korcsosuland a világnak hálója, idegenszívűek, buzeránsok fattyai kattintgatnak azon! A sötétség démonai! Kihúny a magyar fény! A fény magyar! Eljövend a nemzethalál!  Bizony elmondom néktek, hogy történik ez, elmondom én, az utolsó szittya Táltos, ki tűzzel bűvöl, parazsat ugrik, bioenergiával gyógyít magtalan asszonyt, pikkelysömörös férfiút, bélférges csimotát, és aki mindezt felteend a www.szittymagor.blog.hu weboldalra, hogy minden magyari szerte a Kárpát medencében és túl az óceánokon, okuljon belőle! Tekeredjék a hálón a hunoknak tudománya! Hujjahujjahajjj!

Aki az „ősteremtés” fórumra linkele, meglátja, hogy a földet a szittya világegyetemnek előljén magoriak népesítették be Mezopotámiától Atlantiszig, Kárpát medencétől a Maják birodalmáig! Magor a fény! A fény magor! Ott van minden magor arcán a fény! A fény arca tiszta, jámbor, ármánytalan. A magor fény egyenes, tiszta tekintetű, hamar tűzbe lobban, de nem éget oktalanul!   Jézus is magor. A magor Fény hercege! Mert mikor az asszony vajúdott, nagy fényesség támadt, majd a kisded testet öltött. Mikor a bába megfogta, a gyermek súlytalan volt, aztán súlya lett. Fényként hordták ki, és ő fényből öltött magának testet! Hujjahujjahajjj!

De jajj, mihelyst gondolataim béposztolám, máris az idegenszívűek kattingatának rá, s kommendálják undok szavaikkal azt!

Elsőként „Krónikás59” jelenék meg, s kezdé szokásos sületlen szüvegelést az finnugoroknak magoriakhoz való rokonságáról. Tudálékos, ámde ártalmatlan kurafi, kit egy-két visszakommendálással küldök gyorsan a halálmadárnak véreres vesszejére. Ám az igazi harc még csak most kezdődik! Hujjahujjahajjj!

„Nico” és „Antimagyar” érkezék, s egymás kezéből kivéve a klaviatúrát gyalázák hunor s magor  szittya népét. Vélük már vérre megy a szittyaharc. „Nico” kezdé a mongolozást, majd „Antimagyar” pedzé szellememnek állapotját rokkantnak nyilvánítani, mire én a kettős honfoglalás elmélettyének tüzes nyilát zúdítom reájok. Nico a dákó-román elmélettel támad, én menekülést színlelék a fórumról, mint hont foglaló szittya eleink, ám váratlanul visszakattintva megsemmisítém őket ősmagyaroknak ízletes káromlásival.

Most érkezik „Tevje75”, kelletlen-kellemetlen kurafi, s kezdé szokásos oktondiságát Jézus Krisztusnak, a Fény Párthus Hercegének az sémi eredetjéről. Kommendjeit azonnal visszájára fordítom, s gyilkossá bélyegzem az Bibliának héber nemzetjét, ki keresztre feszíté a magor Jézust. „Tevje75” most lenáciz, mire én az Tiszaeszlárnak vérvádját zúdítom nyakába. Rövid, gyilkos kommendek pattoganak eztán, de végül hívám az jámbor blogmoderátort, s közösen kimoderáljuk az izráelitát! Hujjahujjahajjj!

Árpádnak népe hejjj! Büszkén tekincsetek reám, a szájbertáltosra, ki harcnak fáradtságától cseppet sem törék, vágtatok új és új csatára, ádáz indulattal kalandozék tovább, s tovább a világnak hálaján! Irány a HVG onlájn, hol szétoffolom az kozmopolitákat!

folytatás következik...

Ma ment le a Született Mamci, szerencsére az első és így nem kell végighallgatni az egészet:) 

Viszont csak ilyen hozzáférést találtam: 

Elődöntő

Itt rá kell menni a május 29-e szombat 13 órára a Rádiókabaréra. Ha megnyitjátok, 11.58 -nál kezdődik a Született mamci.

Ez kissé bonyolultnak tűnik sajnos, ráadásul csak egy hétig elérhető, de az a rádióweboldal körülményessége. Ha valakinek van jobb ötlete, pld. a lementésre és belinkelésre vagy egyáltalán, azt megköszönném.

GYÁSZMENET

1. sor.

Jöjjön mama...kapaszkodjon belém...ki kell bírni...ki kell bírni...ki kell bírni!

Áháháháháá...brühühhühhü...

Ne sírjon...ne sírjon mama....ki kell bírni!

2. sor.

Anyu, miért viszik dobozban a Gézanagyaput?

Pszt, édesem, ne csivitelj! Otthon megmagyarázom.  

3. sor.

Van papírzsebkendőd?

Tessék.

Kösz. Tudod, olyan hűvös van a temetőben.

Na ja. Pláne októberben!

Hááááháááápsz!

4. sor.

Borzasztó, hogy így kell találkoznunk, hát borzasztó!

Hát az, de legalább mégis valahogy...öt évben ha egyszer.

Hát ja, elég ritkán. Hogy vagytok? Megemberesedett az urad.

Az biztos. Eszik-iszik rendesen, meg van neki ez a hormonizé.

5. sor.

És akkor hogyan lesz a házzal?

Az el lesz kérlek alássan adva. Negyvenmillióban benne van, a Vicáék éppeg négyfelé osztják.

Az szép summa!

De azért rajta van a jelzálog is.

6. sor.

Szegény Gézabá adta rendesen a Suzukinak, százötvennel a szervízúton, nemcsoda hogy nem vette észre, hogy jön az a daru.

Daru! De durva! És az igaz, hogy volt az öregben némi „löket” is?

Naná! Szüretről jött az öreg, sejtheted. Blikk-címlapos volt az eset!

7. sor.

Az ember ilyenkor azért egy pillanatra el.

Hát el. Hogy milyen rövid és céltalan.

Van cigid?

8. sor.

A néni kije is a Gézabának?

Senkije aranyoskám, egyszerűen csak imádok temetésre járni.

Azt megértem, szép is ez! A sok gyönyörű virág, a sok fess ember!

Meg a koporsó. Az uramat is éppen ilyen koporsóban temették.

9. sor.

Nebazmeg, még mennyit kell gyalogolni.

Húsz perc.

Nebazmeg!

Pofabe! Az apád is bírja.  Én is bírom. Az öcséd is bírja.

Nebazmeg.

Pofabe! Így nyavajogni a Gézabácsi temetésén, lesül a pofámról a bőr!

10. sor.

Te meg vagy hívva a torra?

Á csak a szűk család.

Hát elég szűk, mármint a markuk.

A Gézabá is ilyen zsugori volt.  

Hát ja. A fia esküvőjére is csak a szűk családot.  

És állítólag hamisgulyást palacsintával.

Beszarás.

11. sor.

Mit mondtál, habarni kell a rántást?

Isten ments! Összeugrik az egész! Elég jól összekeverni előtte.

12. sor.

Ha tudtam volna, hogy ez ilyen hosszú lesz, el se jövök.

Naná! Faszomba rakják azt a sírt. Engem meg az a gizda gyerek helyettesít a mirelitosztályról.

Csak nehogy elbasszon neked valamit!

13. sor.

Sportegy, Sportkettő, Extrémsport, Eurosportegy, Eurosportkettő plusz még három pornócsatorna. Valami Goldenizé. Dugás orrba-szájba.

Háromezerér? Az fasza. Lehet hogy én is át.

14. sor.

Na most az van, hogy a Bayern meccset három szelvénnyel fogom.

Az szép! Hanyas kötésben?

15. sor.

Erre azt feleli a durcás kismalac, hogy: „kuss, én így szállok le!”

Háááháháháh! Jáháháhá!

Mit mondott? Nem hallottam a poént ettől a kornyikálástól!

Háthogy így szállok le, érted? A bicikliről!

Jáháháháhá!

Pofabe! Temetésen vannak! Szeretném hallani a Requiemet!

Következzék a beszámoló. Zavarban vagyok, hogy kezdjem el. Humorosan, modorosan, vagy őszintén. Próbálom keverni: szóval szürreális élmény volt. A Rádió Márványtermében gyülekezett a rádiókabaré közönsége, mintegy kétszáz elszánt ember plusz a szerzők. Csakhamar megjöttek a "művészurak és hölgyek" és szembesülnöm kellett, hogy a Bajorimi az nem vicc, hanem valóság. Ő, Hernádi Judit és Kern András és Bach (Bak?) Szilvia plusz még többen. A zsűriben Dolák Saly, Fábry és  Kőhalmi (a stand upos). Műsorvezető az a Kovács hogyishívják, a három nevű srác, aki egy kicsit Ben Stilerre hasonlít (ő is standupos)

És akkor elsőként következtem... és nem a büfészínész Bajoirimivel! Hanem a Született Mamci Hernádi Judittal. (hogy miért nem a Büfészínész, azt meg tudja, aki végigolvassa a posztot. )

Hernádi művésznő pedig korrektül hozta a monológot, nem bakizott, és megfelelően affektált, és a közönség is nevetett elég jól.  Jött még nyolc szösszenet az első csoportból, de egy kivétellel elég gyatrák voltak, a nézők nem nagyon nevettek, a zsűri is lehúzta őket. Végül 4 jutott tovább, a Született mamci az 1-2. helyen. Aztán a másik csoportból is volt további 4 továbbjutó a döntőbe, összesen 8. Aztán a bejutottakat behívták egy külön terembe, ahol is Sinkó Péter a szemembe nézett és közölte, hogy a Büfészínészt a színész (gondolom a Bajorimi) nem vállalta el, mivel túl sok ismerőse szerepel a monológban és ez neki kínos. Egyébként sajnálja, mert a legerősebb írás.  És kérte, hogy a döntőre küldjünk új írásokat. Erre közöltem, hogy a beküldött ötből szeretnék nevezni, mert nincs időm se kedvem egy új jelenetet írni. Inkább egy kicsit átbuherálok egyet (ez talán a Plázacica lesz, az valahogy a kedvencem) De az is lehet, hogy kiválasztok egy dialógusost, például a teszkódroidot és a providentest.

Szóval itt tartunk. A Döntőben. Az tutter, hogy felejthetetlen és szürreális pillanata volt rövid életemnek, kb. olyan, mintha bemutatnák neked a személyesen a tévémacit és még el is énekelheted vele duettben az Estimese szignálját. Vagy hogy a Ranschburg Jenővel és a Lipcsei Petivel dekázhatsz a Fradi salakos pályáján.

A lényeg a lényeg. Az adás szombaton lesz a rádióban és a rádió honlapján. Utána egy hétig lehet szavazni! A linket be fogom tenni. Természetesen mindenkinek szavazni kell! A közönségdíj az a minimo calculo, 4 kiló, amiből egy vagy két jó kerékpárt akarok venni és elutazni Krakkóba. Szóval mindenkire számítok, ahogy Virág elvtárs mondta, majd lesz egy kérésem hozzátok!

Az elmúlt hetek szélcsendjében egy örömhír. A Kikvogymuk bekerült a Kossuth Rádió szkeccspályázatának  elődöntőjébe! Öt bejegyzést küldtem el a Ti szavazataitok szerint. Ezért külön köszönet mindenkinek, Modor Tibinek, Szalacsi Dezsőnek, ZZZZoritának, Levéltárosnak, Crouch-nak, tmp-nek, Ikszuramnak és Vészmadárnak!

Zotyókám! Eszemfaszom! Nem hiszem el! Hogy te! Hogy itt! Hogy éppen! Hát te vagy az?! Hát ez kész! Hát nem emlékszel? Nem? Nem? Nem? Nem?

Hát akkor mondok én neked valamit!

1989!!!

Lenti!

Naugyebazmeg! Nalátodbazmeg! Na ugye így már igen, hogy kicsoda!

Hát a Töki vagyok, hát az vagyok, igen! A Tö-ki! Hát a Töki a tüzérektől! A nagytökű Töki, aki belöki!

Rohansz? Sietsz! Futol?

Na ne fussá már! Csak egy sörre! Csak egy szóra! Csak ide!

Nahát Zotyó! Megemberesedtél! Meghasasodtál! Kikerekedtél!

Nahát!

Emlékszel?

Emlékszel he?!

A kaland, eksön, buláj?!

Amikor összehánytuk a körletet?!

Emlékszel? He?

Amikor felrobbantottuk a susnyást?

Na ugye!

Lepisáltuk a tarhonyát?

Na és az megvan, hogy varjúfröccs a Kiskanászban?

Emlékszel?

Krumplihámozás gránáttal?

A megtökölés a Botkó utcában?

Emlékszel? Emlékszel? Megvan, mi?!

Amikor behánytunk az avatáson!

Seggbeköptük a kopaszokat!

Megcsináltunk nyolc csajt!

Fejenként!

Pogóztunk a stokin!

Hát ez kész!

Hát igen!

Hát ajjajjj!

Hát hú!

Hát húsz év!

Hát gyorsan el!

Néha azért össze!

A többiekkel is!

A Brekivel!

A Tonyával

A Colossal!

Az összes királlyal!

A régi időkről!

A csicskázásról!

A tanklopásról!

A lánykolesz-dugeszről!

A hubizásról!

A nagy körlethirigről!

A befingatós-beszívatós-bedurvulós-beavatósról!

Az igen!

Mi még igen!

Mi még nagyon ott!

Emlékszel?!

Hát ja!

Kaland, eksön, buláj!

Hát!

Hááááát!

Hááááááááááááát!

Hát hogy mi lett belőlem?

Hát teremőr a bélyegmúzeumban.  

Hát az bazmeg.

EGY MAGYAR GALAMB TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA

A dúcban ő volt a legsatnyább. Amikor az állatorvos megforgatta tenyerében, így sóhajtott: ebből a tojásból inkább süssön rántottát, Bazsi úr!

Tévedett. Túlélte, sőt a nyeszlett kis fióka hamarosan pompás tollazatú és duzzadó begyű galambbá cseperedett. Rezső, mert így nevezték el, egész nap a házak felett repkedett, és biztosabban hazatalált, mint egy csúcstechnológiás GPS. Egyszer egy sólyom támadta meg, de éhkoppon maradt, Rezső csúnyán lekörözte. 

Kölyökként a csepeli Fióka SC.-ben kezdte, majd a Dúc FC. következett, végül az Óbudai Gyűrűsök igazolták le. Rezsőből nemsokára korosztályos európa bajnok lett, sorra nyerte a nemzetközi galambászversenyeket. Más galambok lihegve kapaszkodtak a póznába, amikor ő már visszatért a dúcba. Az igazi áttörést a belgrádi középtávú bajnokság jelentette, ahol Rezső szinte porig alázta a balkáni gerléket. Ekkor figyelt fel rá a hazai média, a politikai és gazdasági elit. Úgy írtak róla, mint Magyarország „szárnyaló sikereinek ígérete”. Bár tavasszal elkapta  a madárinfluenzát, és ki kellett hagynia egy teljes szezont, ám ezt az időt sem töltötte tollbafont szárnyakkal: arcát adta egy nagyszabású országimázs kampánynak. Ezen Rezső a Parlament felett száll gyönyörűen kiterjesztett szárnyakkal: „Mindig hazatalál!” – harsogta a plakát. A siker szárnyaló volt. Hatására számos 56-os emigráns döntött úgy, hogy hazatelepszik, elhozva vagyonát. Nemsokára a nemzeti stratégiai vállalatok (MOL, OTP, ELMÜ)  felkarolták Rezsőt, kétmilliárdos törzstőkével bevezették őt a nemzetközi  értéktőzsdére. 

Eközben Rezső szépen gyógyult, és készült élete nagy versenyére, az 1200 mérföldes elzászi Tour de Colombe-ra. Akkorra már a nemzetközi sajtó is felkapta, sőt a komoly esélyesek között emlegette. Sokáig úgy is tűnt, hogy Rezső meghálálja a bizalmat. A mezőny Calais-ből indult. Párizs felett Rezső már felhőhosszal vezetett. Az Ardenneknél azonban történt valami, amitől a sikertörténet drámai fordulatot vett...

Rezső nem érkezett meg a Strassbourgba. Az egész galambász társadalom napokig kutatta rádióamatőrök segítségével. Két hét után hivatalosan halottnak nyilvánították és jelképesen Nemzeti Sírkertben, Kossuth Lajos mellé helyezték örök nyugalomra. Ám Rezső nem halt meg! Egy francia nyugdíjas kirándulócsoport talált rá egy kiskocsma mellett, ahol is éppen három nőstény házigalambbal közösült. Rezső láthatóan ittas állapotban volt, és kitérő válaszokat adott. Végül tört franciasággal bevallotta, hogy „csak egy kis kikapcsolódásra vágyott”.

Három hónap eltiltást kapott, ezért újra ki kellett hagynia egy szezont. A következő szezonban pedig már nem számított annyira fiatalnak. Négy év - ez egy harmincas évei végén járó embernek felel meg – már elérte a csúcsot, és innen már a lassú leépülés következett. Karrierjének nem tett jót egyre botrányosabb életvitele sem. Rezsőt egyre többször látták a VIII. kerületi kocsmákban, sokat ivott és kötekedett. Le is tartóztatták könnyű testi sértésért. Egy etnikai jellegű vita hevében csőrével orrba szúrta O. Béla postai alkalmazottat egy borozóban. Még ennél is kínosabb volt, amikor a Blaha Lujza téren nyilvánosan szeretkezett egy közönséges szürke galambbal, akinek fészekaljnyi fiókát csinált. A bulvárlapok szerint Rezső egyszerűen képtelen parancsolni csillapíthatatlan nemi vágyának. Sportpályafutása agonizált.  

Néhány kisebb kerületi versenyen ugyan még elindult, de már ott sem számított az esélyesek közé: begye az alkoholtól felpüffedt, tollai hullani kezdtek, úgy repült, mint egy nyugdíjas strucc. A szponzorok is kivonultak mögüle, amikor radikális politikai nézeteit egyre nyíltabban vállalta fel.  Hangosan zsidózott a Klauzál téren, a Magyarok Nyilait éltette, és tüntetően letojta a turisták fejét. 

A következő évben az RTL Klub egy valóság show-t indított a főszereplésével. A „Turbékolók” azonban nem Rezső dicső múltjáról vagy a  galambászat megismertetéséről szólt – sokkal inkább egy súlyosan alkoholbeteg galamb botrányos és méltatlan, sokszor pornográf helyzetei szórakoztatták a nézőket. Azt se sokáig. A lanyhuló nézettség miatt a csatorna hajnali műsorsávba tette át, majd az ORTT végleg betiltotta.

Így tűnt el Rezső, a nemzeti galambászat hullócsillaga. Itt-ott még most is felbukkan Budapest terein turulmadárnak képzelve magát. „Apátok vagyok, magyarok!” – ordítja a járókelőknek –„Én basztam meg Emesét!”

 

Üdvözlöm a tisztelettel megjelenteket, első de nem utolsósorban a polgármester urat, és ha kapok egy kis idekoncentrációt, azonnal belecsapnék prezentációmba, mely a „Wonder SPA Istvánváros” project nevet viseli.

KLIKK.

1. csárt. A BEMUTATKOZÁS: cégünk, a „Little Gate” Kommunikációs Tanácsadó hatékony segítséget nyújt megbízói kommunikációs tevékenységének fejlesztéséhez, mely során egyesítjük a klasszikus sajtókapcsolati píárt, az online eszközök adta lehetőségeket és a kreatív kommunikáció egyéb elemeit.  

KLIKK.

2. csárt. A PROBLÉMA: a Kerület (Istvánváros) uszodaberuházásának pénzügyi visszásságai miatt indított ügyészségi eljárás, melybe a sajtó, és most itt elsősorban a bulvár és ellenzéki média értendő, a tisztelt polgármester úr személyét is belekeverte, vagyis egyszerűen: „pénz nincs, uszoda sincs.”

KLIKK.

3. csárt. FELADAT: A PROBLÉMA helyes lekommunikálása a lakosok irányába, a téma kitematizálása a köztudatból, illetve átpozicionálása egy pozitív vagy semleges hangvétel irányába.

KLIKK.

4. csárt. ESZKÖZEINK: Ami van: kreatív ötletek, tapasztalat. Ami nincs: pénz és uszoda.

KLIKK.

4. csárt. MEGOLDÁS: Kreatív kommunikációs ötletek skálája a pozitívtól a sokkolóig. Csak tudjanak választani!

KLIKK.

5. csárt. „A FÉNYUSZODA” Az el nem készült uszoda helyén egy fényinstalláció a tervezett megnyitó napján. Látványos ünnepségen kivetítjük az uszoda tervrajzának virtuális makettjét. Üzenetünk a lakosok felé: „Kerület, amely fényárban úszik!”.  Előnye: látványos, sikerközpontú, olcsón kivitelezhető.

KLIKK.

6. csárt. „USZODÁT MINDENKINEK!”. Ingyen uszodabérletek osztogatása a minden kerületi lakosnak a fürdőszezon első napján. Előnye: nem kerül pénzbe, sőt azt a képzetet keltjük a polgárokban, hogy valamikor csak megépül az uszoda.

KLIKK.

7. csárt. „ÚSZÁSELLENES NAP”. A fürdőszezon első napján egy nagyszabású rendezvény, amelyen az úszás ártalmaira hívjuk fel a figyelmet. A rendezvény javasolt témái:

• Bőrgombák és nemibetegségek az uszodákban - előadás
• „Ellenségünk, a klór!” –vegyészek előadása a gyilkos gázról
• Beszélgetés medencébe fulladt gyermekek megtört szüleivel

Javasolt szlogenjeink:  „Maradj szárazon!”. „Kint vagyunk a vízből!”. Az ötlet előnye: sokkoló, hosszú távú hatás.

KLIKK.

8. csárt. „TALPUNK ALATT A MÚLT” Nagyszabású kommunikációs kampány (kerületi TV, újság, internet) a tervezett uszoda alatt feltételezhető kelta sírvárosról, amely a Polgármester Úr kulturális elkötelezettségének köszönhetően háborítatlan maradt. Közös koszorúzás egy ír régész-druida küldöttséggel, akik hálatelt szívvel köszönik meg a Polgármester Úrnak, hogy megőrizte őseik örök nyugalmát. Délután közös sörözés és a Celtic meccs nézése kivetítőn.

KLIKK.

9. csárt. „KIRIE ELEISZON!” Nagyszabású sajtókampány a Polgármester Úr vallási elkötelezettségéről. A Polgármester úr a fürdőszezon első napján a kerület főterén nyilvánosan megtér, bérmál, elsőáldoz, gyón, flagellál, vagyonát szétosztja a lakosság között, majd elutazik Lourdes-ba egy hosszú lelki zarándokútra. Indulás előtt megbocsájt a tolvajoknak és sikkasztóknak és megátkozza a monetáris rendszert.  

KLIKK.

10. csárt. „TÚLÉLÓ TRÉNING” Cégünk szervezte outdoor túlélő tréning az önkormányzati képviselők és dolgozók részére, mely során felkészítjük őket a lakosság részéről várható verbális és egyéb inzultusokra. A „Hol a pénzünk te köcsög?!” játék pszichodramatikai úton tanítja meg a résztvevőket a hatékony kitérő válaszok elsajátítására.

KLIKK.

11. csárt. „ÖSSZEFOGLALÓ”. Végül de utolsósorban szeretném megköszönni az odatürelmet, melyet Polgármester úr tanúsított a prezentáció irányába és kifejezni reményemet, hogy az ötletek elnyerték a megfelelő pozitívumot egy jövőbeli megvalósítás felé. Hajrá Istvánváros!

Ügynökségi honorárium: 25% az uszoda költségvetéséből.

AZ EGÉSZSÉGPÉNZTÁRI AKCIÓKRÓL

„Mondjak egy rímet? Kikapom a szíved!

Mondjak egy mesét? Adok egy vesét!”

BETEG: Jónapot.

ORVOS: Jónapot! Parancsol?

BETEG: Igen, egy májat. A régi tönkrement.

ORVOS: Sajnos máj az nincs a készleten. De miért nem visz haza vesét? Most akcióban van.

BETEG: A vesémmel speciel semmi gondom.

ORVOS: Egy év és lesz. Látom a beesett, sárgás arcán, a táskás szemein. Legalább most túl lenne rajta. Ráadásul 2 in 1: egy vese áráért most kettőt adunk.  

BETEG: Hát nem is tudom...alkoholista vagyok, a májam ment gallyra, meg a szívem rakoncátlankodik. Tényleg, szívük van?

ORVOS: Milyen az egészségpénztári kártyája?

BETEG: Verda Vita. Három éves  tagság. 

ORVOS: Akkor felejtse el a szívet. Ahhoz minimum öt év kell. 

BETEG: Maga milyen szívtelen...na viszlát!  

ORVOS: Na várjon már! Csúnyán hörög.  

BETEG: Húsz éve bagózom.

ORVOS: No csak azért, mert lenne itt tüdő. Nem is egy. Egész konténer.  Kifutó árakon.

BETEG: Nocsak.  

ORVOS: Tegnap zuhant le az olimpiai szabadmerülés csapat repülője. Egyenest a hullaházból hozták a tüdőket.  

BETEG: Na fene! Egy tüdőt megpályázok.

ORVOS: Vigyen kettőt! Két tüdőhöz most egy ingyenes prosztata-vizsgálatot adunk.

BETEG: Mit kezdek két tüdővel?

ORVOS: Egyikkel lélegzik, a másikkal elkezd trombitálni. Ahhoz kell ám szufla!    

BETEG: Az lehet, de nekem sajnos botfülem van.

ORVOS: Üllőt, kalapácsot és eustach féle fülkürtöt is tudnék adni. Igaz, ezeket katalógusból hozatjuk, de két hét alatt itt van!      

BETEG: Köszönöm, maradok a tüdőnél. És azok a kocsonyák mik abban a bálában? 

ORVOS: Az a turkálónk. Ilyen bálás-kilós cuccok, tudja. Egy kiló százezer forint. Nagyon népszerű. Van hasnyálmirigy, epe, szem, meg gyomor is. Second hand.

BETEG: Kéz is van köztük?  

ORVOS: Nanáhogy. Fa és műanyagprotézis. Fehér, néger, kínai, ausztrál. Vegye kézbe egészségét! Ha most vesz kezet, ingyenes koleszterinszűrést is adunk.

BETEG: Na jó, megragadom a lehetőséget. A háziorvos szerint olyan érszűkület van a kezemben, hogy két év múlva csak a talpammal játszhatok piros pecsenyét a fiammal.

ORVOS: Csak pecsenyézzen közöttük nyugodtan! Ráadásul most részletre viheti.  

BETEG: A kezet? 

ORVOS: Az árát. Nulla önerővel.  

BETEG: Legyek gyengekezű?  

ORVOS: Nem, az ára! Viszi?    

BETEG: Kezet rá! És fizetek is!

ORVOS: Adja az egészségpénztári kártyáját, és fáradjon a műtőbe! A kifizetett árukat beoperáljuk Önbe.  

BETEG: Most azonnal?! Maguk aztán nem szarakodnak a várólistákkal!

ORVOS: Ez kérem színtiszta kapitalizmus! Na vigye innen a kezét!

Antonio Bonfini:

A török gyorsan kúszott fölfelé a legmagasabb toronyra, hogy királyának jelvényét annak a csúcsára kitűzze, és ezzel bátorságot öntsön a többiekbe, akik még nem nyomultak be, hogy ők is jöjjenek a városba, a magyart pedig le akarta hajítani, hogy a keresztényeket elcsüggessze. Nyomban utánaered egy magyar, és mielőtt amaz a nemzeti zászlót ledobná, a torony tetején verekedni kezdenek. És mert a magyar másképp nem tudja megakadályozni, megragadja a törököt, és a legmagasabb csúcsról azzal együtt a mélybe veti magát.

Entellektüel savazó:

De most tényleg. Ennyi? Ez a „hángérien héró”? Az ungarische wirtchafts? Lerántani a másikat? Aztán örülni, mint majom a farkának, mi? Ne zavarjanak bennünket az igazi hősök, a spártaiak, who the fuck is Napóleon, ja és persze magasról leszarjuk Mucius Scaevolát is, pedig ő legalább csak önmagát égette. Nem. Nekünk ez jutott. A dögöljön meg a szomszéd tehene. Volt egy Mehmed. Sosem látott. Márminthogy tehenet. Mert előtte szörnyethalt. Mert egy „hángérien héró” lerántotta őt. Egyenesen a west-balkán feneketlenül iszamos szellemi mocsarába. Azért van ebben a sztoriban valami végesvégtelenül elszomorítóan káeurópai fíling. Valami magyarosan kirekesztő. Olyan kocsisboros-zászlólengetős-múltonsiránkozós-bőgatyás-bocskoros-száj-és-lábszagú-pörköltszaftos-izomatlétás álromantika. Ide az útlevelet!

Bulvárosan hatásvadász:

Vannak sorsok, amelyek elszürkülnek a drámai hírek, nemzeti hősök árnyékában. Dugonics Titusz haláláról minden nap harangszóval emlékezik a világ. De mi van a másik áldozattal? Adva van egy török fiatalember. Nevezzük el Mohamednek. Fiatal, egészséges, ambiciózus. Mit érzett Mohamed zuhanás közben? Mit érzett, mielőtt földnek csapódva szörnyethalt volna? Mire gondolt ez a srác? Anyjára, aki friss baklavával várja haza őt? Vagy szerelmére, a várandós hastáncosnőre?  Kis  pultjára az isztambuli bazárban? Mi mindentől fosztotta meg Mohamedet a  szörnyű zuhanás? És ha Mohamed daganatos volt? És éppen arra a néhány szép hónapra gondolt, amit még megadhatott volna neki az élet! És mi van, ha Mohamed nem is Mohamed, hanem Mózes? Ha egész rövidke, értelmetlenül félbeszakadt életében hurcolta a kisebbségi lét összes hányattatását? Van ebben a történetben a tragédián túl valami, valami mélyen emberi, megindító: ez a szép reményű rákos zsidó fiú a félholdért áldozta életét! Vajon hallják ezt, és  főleg megértik korunk acsarkodó generációi? 

Bulvárosan provokatív:

Törököt fogtam, nem ereszt - tartja a közmondás, amelynek fényében már nem is olyan egyértelmű az eset. Most akkor ki rántott le kit? Titusz a törököt, vagy a török Tituszt? Mert valljuk be, nagyon nem mindegy! Ismét kevesebbek lettünk egy nemzeti legendával? És ha igen, akkor ennek az olasznak, ennek az Bonfiónak, vagy kicsodának mi érdeke volt hazu...bocsánat....”füllenteni”? Ismerve a korrupciótól fertőzött reneszánsz mecenatúra visszásságait, joggal feltételezhetjük, hogy az efféle krónikásoknak a csengő aranytallérok diktálták történelmet. És ha még azt is hozzátesszük, hogy ez a Bonfene rossz nyelvek szerint sziciliai származású, nehéz ebben a történetben nem megsejteni a cosa nostra módszereit...

Primitíven radikális:

Így járt. Így járt a metélt fitymás, birkazabáló, selyembugyogós, szarosseggű, sokasszonytömős, varázsszőnyegrojtozós vendégmunkás. Ez jár annak, aki a nemzeti lobogónkat rángatja. Egy kis pofára esés! Egy kis falafel, aztán falra fel, aztán zutty le, és placcs, a retkes talpa felnyomul abba „szálemaljkumozó” pofájába a gerincével együtt. Aztán már nem Allah felé fordul. Hanem fel. 

Nemzetisportos

Beograd, Big Jump Cup, szinkronugrás: 1. Chon Wuk-Sun Chok páros, 2. Park Chung -Li Pen páros, 3. Dugonics-Özdepek páros.  Gratulálunk a győzteseknek és béke poraikra, valamint Allah növessze szakállukat.

TESZKÓDROID-VÖLGYEK MŰVÉSZE

ODAVÁGÓ A TESZKÓBAN

VÖLGYEK MŰVÉSZE: Nem is tudom...van bennem egy ilyen meghasonlottsággal elegy zavarféle, valami lelki botorkálás itt a polcok között, a fogyasztás eme káoszi szentélye bábeli zűrzavarra enged asszociálni. Következtetésképpen nem is szoktam ilyen helyeken vásárolni. A jóféle kiskereskedőknél, szatócs és fűszeresnépeknél annál inkább, ahol már az ajtóban megismerik és köszöntik a polgárembert...

TESZKÓDROID: Pofamábe, pakolj, baszod!

VÖLGYEK MŰVÉSZE: Na pontosan ez az én problémám, ez a rohanó, arrogáns ritmus, mely nem ad időt a magunkba forduló apollói elmélkedésre. A Teszkó nem az apollói derű, hanem dionüszoszi mámor, a mértéktelen fogyasztás szentélye! Áuuuuuu! Valaki a sarkamra tolta a fogyasztói világ fémöszvérét!

TESZKÓDROID: Így jártál baszod. Pakolj be öt karton abbú, baszod.

VÖLGYEK MŰVÉSZE:  „Mibű”? Mi az, bor? Tokai szamorodni? Hmmm, végre valami nekem való. A bor isten olaja. A tokaji a borok királya. Következtetésképpen a tokaji isten olajának a királyának a bora...vagyis...na mindegy. Miamanó, mindössze százkilencvenkilenc forintot kóstál?

TESZKÓDROID: Akcióba van, baszod.  

VÖLGYEK MŰVÉSZE: Ja értem! „TeszkóValue?” Érdekes, magam laikus-borbarát lennék, afféle hamvasi értelemben vett koca-sommelier, de a Hegyalján sehol sem találkoztam ezzel a borházzal. Value...ez valami francia eredetű borászdinasztia?

TESZKÓDROID: Kussój baszod! Pakolgyá, oszt fizess!

VÖLGYEK MŰVÉSZE:  Jóvanmár! Hahó, mit csinálsz, az nem piszoár!

BEMONDÓ: Figyelem, kérek egy takarítót a mirelitosztályra!

VISSZAVÁGÓ A MŰVÉSZETEK VÖLGYÉBEN

VÖLGYEK MŰVÉSZE: Na látod. Erről beszéltem neked, körbenézünk ezeken a kies somogyi dombokon, hallgatva ezt az igazán jóféle délszláv dzseszrock-koncertet,  az ember egy merész pillanatra istennek képzeli magát. Vagy legalábbis Mártha Pistának.

TESZKÓDROID:

Boncsad baszod!

VÖLGYEK MŰVÉSZE: De türelmetlen vagy! Ez kupakos bor? Na nézzük. Kétségtelenül van benne valami anakronisztikus képzavar, hogy a Balatonnál hegyaljai szamorodni nedűjével oltjuk szomjunkat...  

TESZKÓDROID: Glugyglugygluggggy....

VÖLGYEK MŰVÉSZE: Az szép. Ez úgymond face to face lecsúszott.

TESZKÓDROID: (énekelve) „Darumadár, fenn az égből hazafelé szálldogál!”

VÖLGYEK MŰVÉSZE: Ne haragudj, de egy Palya Bea koncert most jobban esne...

TESZKÓDROID: Igyad baszod, ne savazz!

VÖLGYEK MŰVÉSZE: Hmmmm....glgyglgyglgy....prrrrrty....ááááá....broáfffff! Te jó édes Hamvasbéla ott a mennyekben! Hú de pocsék ez a lőre! Nem mondom, garabonciás esztendőimben, mikor is szomjam feneketlensége fordított arányban állt ösztöndíjam szűkösségére, reáfanyalintottam efféle pancsokra, de még azokban is több volt szőlő, mint ebben.

TESZKÓDROID: Tójjad baszod, oszt hamar berúgsz!   

VÖLGYEK MŰVÉSZE: Végül is ez is egy életstratégia. Amiről viszont a depresszív 80-as évek alap-ópusa jut eszembe, amely a maga végtelenül keresett módján ábrázolta a magyar társadalom mélyrétegének különös dans macabreját.

TESZKÓDROID: Mirű beszélsz baszod.    

VÖLGYEK MŰVÉSZE: A Sátántangóról, arrú.

TESZKÓDROID: Sátántangó?! Hú azt láttambaszod, tízszer is! Nagyon kemény baszod!

Ki nyeri meg Tar Béla filmjeinek értelmezése körül kezdődő parázs szellemi vitát? Ki bontja ki jobban mélyebben a film rétegeit? És egyáltalán, eljutnak e Tarr Béla munkásságának végsó, par exellence megismeréséhez? Írd meg kommentben, és nyerd meg az értékes kikvogymuk ajándékot!

A Kikvogymuk riportere, Szocio Pata Liebekopf Zebulont és Romantikics Patríciát, a népszerű musical sztárházaspárt, három csodaszép manó szerető szülőjét faggatta.  

Hogyan kezdődött a szerelem? 

ZEBULON:

Mint magányos farkas ordas, kivert

Ültem a büfében, társam egy kevert.

PATRÍCIA:

Mint fészkét vesztett szinglimadár

Ki szeretetre és melegségre vár.

Vártam,  hogy jöjjön egy kéz, mely megölel

ZEBULON:

Vágytam, hogy legyen egy szív közel,

És akkor óóóó!

PATRÍCIA:

És akkor ááá!

ZEBULON:

És akkor úúú!

PATRÍCIA:

És akkor áááúúú!

ZEBULON:

Meheg-láhá-láhá-láháttam őt!

Szíhíhívemet éhéhégehegehette a féhéhény!

PATRÍCIA:

Meheg-hahahahallottam őt!

Szíhi-vehe-vehe-met elöntötehetehte a reherehemény!

És már aznap este az iwiw-en bejelöltem

ZEBULON:

És én már éjszaka vissza is jelöltem!

És akkor ajjjaj!

PATRÍCIA:

És akkor ujjuj!

EGYÜTT (REFRÉN):

Mint forró vulkán tört fel az őrjítő szerelem

És én azonnal tudtam, hogy ez jó lesz nekem!

Hogy többé nincs te, nincs én, hanem csak mi

Hogy leszünk egy család, aripapi és arimami!

Hogyan kérte meg a kezedet?

PATRÍCIA:

Ó, egy leánykérés nagyon romantikus

Főleg ha a srác egy olyan típus.

ZEBULON:

Ó, egy „igen” az egészen mámorító

Főleg ha a lány is bátorító!

PATRÍCIA:

Felvitt az Eiffel tetejére

Mondta: fotózkodnunk kéne.

ZEBULON:

Felrepítettem Párizs tetejére 

Hol ezer rózsát szórtam a mélybe!

PATRÍCIA:

Ezer szál rózsaszín rózsaszál! 

Rózsával telt a pajkos plászpigál!

ZEBULON:

Felettünk a telihold, alant a monpárnász.

PATRÍCIA:

És éreztük, hogy ez már kész sztárnász!

Mily kéjes máz!

ZEBULON:

Mily édes méz!

És akkor ajjjaj!

PATRÍCIA:

És akkor ujjjuj!

EGYÜTT (REFRÉN):

Mint forró vulkántört fel a boldogító „igen”!

És én azonnal tudtam, hogy ez jó lesz nekem!

Hogy többé nincs te, és nincs én, hanem csak mi

Hogy leszünk egy család, aripapi és arimami!

És az esküvőről tudnátok mesélni?

ZEBULON:

A helyszín a Szent Péter bazilika,

Az oltárnál zokogott a két família.

PATRÍCIA:

A meghatott tizenhatodik Benedek

Kezünket tartva egy „áment” rebegett!

ZEBULON:

A párizsi Moulen Rouge-ban folyt a lagzi

Ott vakuzott minden paparazzi!

PATRÍCIA:

Az RTL, a Hírtévé, a Blikk és a Story

Hisz ez nem akármilyen történelmi hisztori!

ZEBULON:

És akkor ajjjaj!

PATRÍCIA:

És akkor ujjuj!

EGYÜTT (REFRÉN):

Mint forró vulkán tört újra fel az őrjítő szerelem

És én már tudtam, hogy jó ez nekem!

Hogy többé nincs te, nincs én, hanem csak mi

Hogy leszünk egy család, aripapi és arimami!

Apropó, gyermekek! Mit tudhatunk róluk?

PATRÍCIA:

Sztárszerelmünk gyorsan gyümölcsbe szökött

Meleg fészkünkbe három tündér költözött.

ZEBULON:

Három kis angyal, szülei szemefénye

Apuci kislánya, anyuci nagylegénye.

PATRÍCIA:

Gyönyörködünk bennük, visszük fotózásra

Hogy ezt a csodát az egész ország lássa:

ZEBULON:

Rebekka míly szépen kakikál

Rómeó már faltól-falig jár.

Rudolf kívülről fújja a leckét.

Te jó isten, itt lesz még?!

ZEBULON:

És akkor ajjjaj!

PATRÍCIA:

És akkor ujjuj...

Jójó, de mit üzennétek a Kikvogymuk olvasóinak?

EGYÜTT:

Szívünk mámorát hintjük felétek

Hogy a zene szálljon belétek

Mert tudjuk, nektek ami kell:

A mju-mju-mju-mjúzikell

Már régen nem.

Nővel se.

Pasival se.

Egyedül.

És maximum címlap.

De az is csak Kiskegyed.

Vagy Füles.

Vagy Új Élet.

Korhatártalanul.

Kora délutáni műsorsáv.

Matiné.

Gyerekzsúr.

Pulóverben.

Kabátban.

Puffasztott dzsekiben.

Terepszínűben.

Álruhában.

Térdtől lefelé.

Nyaktól felfelé.

Burkában.

És napszeművegben.

Hogy éppen simogatok.

Gyerekbuksit.

Húsvéti nyuszit.

Vagy imádkozom.

A haiti árvákért.

A világbékéért.

A Föld jövőéért.

Ja és ingyen.

Nonprofitba.

Karitatív.

Én adok.

Oda.

Odaadóan.

Ismeretlenül.
Alázattal.

Rebegve.

Kegyelemmel.

Teljes.

Állj ki vagy!

Nem úgy! Te állj, s felelj, ki vagy?

(Hamlet)

MLM-ES:  Hellósziaszevasz! Lenne egy órád számomra?

BÜFÉSZÍNÉSZ: Valami ügynök vagy, cimbora? Ügynök halála 1976 Békéscsaba...

MLM-ES:  Nem ügynök vagyok, hanem üzletember! Értékesítéssel foglalkozom, főleg az egészségszektorban, de ha érdekel,  és lenne egy órád...

BÜFÉSZÍNÉSZ: Tessék bazmeg, kvarc! Tegnap nyertem ultipartin, bruhahahaha!

MLM-ES: Én is nyertem...de pénzt! Annyit, hogy azt már az asszony is Hummerral jár vásárolni, ha érted! Nekem már annyi van, hogy én már csak adok. Lehetőséget. Hogy neked is legyen. Mit a tejbe.

BÜFÉSZÍNÉSZ: Ha én gazdag lennék, jádáridájádárádájádádom! Hegedűs a háztetőn ezerkilencszázhetvenöt, szegedi szabadtéri, a majortomi rendezett. Majdnem én voltam a Tevje...húszévesen, bazmeg! De aztán valami zsidócska elhalászta a szerepet, mert én nem feküdtem be ezeknek, nem tartottam oda a picsámat!

MLM-ES: Színház? Én is járok színházba! Az Erkelbe. Ilyen Forever Young. Mindenki fiatal. És gazdag. És sikeres. És tudod mitől. Ettől! Ettől a kis flaskától!

BÜFÉSZÍNÉSZ: Mi a ló fasz ez  a zavaros lötty?

MLM-ES: Azért nagyobb tisztelettel kéne. Ez a lötty az élet vize!

BÜFÉSZÍNÉSZ: Életvize bazmeg, úgy hangzik, mint valami mesejáték. 1981. Békéscsaba. Öregnéne őzikéje. Matinéelőadás. Na ott volt az bazmeg, hogy a Bratyec Jóskával úgy bebasztunk előadás előtt, hogy egymást támogattuk a színpadra. Aztán jön a második felvonás, negyedik szín. A gyomrom jelzi, hogy itt nemsokára róka lesz, nem őzike! lDe mit csináljak bazmeg,  én voltam az erdei gomba, enyém volt a jelenetzáró mondat, állok vigyázzban, fejemen az a kurva nagy kalap, erre a Bratyec Pistabá elordítja magát, hogy „Gyerek jön a róka koma!”, azzal a jó öblös, borízű hangjával, én meg....én meg...bruhhhahhaaa....szóval prezentálom a kölyköknek a rókát, de úgy, hogy az első sorból a negyedikig mindegyiknek tele lett az ünneplője a Békéscsaba legfaszább birkapörköltjével, amit előző este a Jópásztorban fogyasztottunk el...bruhhahhaha! Na add ide azt a szart.

MLM-ES: Óvatosan hé! Megittad az egész üveget! 

BÜFÉSZÍNÉSZ: Naja, pohárral csak a buzik isznak!

MLM-ES: Dehát ez egy félévi adag volt!

BÜFÉSZÍNÉSZ: Hát érzem is az agyamat...brrrrr! Mi van benne, baszomanyád, metilakohol?

MLM-ES: Aqua Negra. Ilyen sejtképző anyag. Tanganyikából. Hass! Alkoss! Gyarapodj! Na most itten van hozzá ez a multimédiás kiadvány!

BÜFÉSZÍNÉSZ:  Hagyjámá, cimbora, én a saját példányomat sem olvasom! Elvből! Na adj még egy ilyen szart, aztán fizetek... (énekelve) „Főúr volt egy feketém!” Mennyi lesz?

MLM-ES: A kettő most csak tizenötezer.

BÜFÉSZÍNÉSZ: Tizenö...aztakurvamindenitneki! Ezért két üveg DzsimBímet veszek még az Aranysasban is! Pedig az négycsillagos, cimbora!

MLM-ES: Az lehet, de azzal csak rombolod az agysejtjeidet.

BÜFÉSZÍNÉSZ: És ezzel?

MLM-ES: Ezzel építed. Meg az üzletedet is, mert ha még maga alá építesz tíz embert, akkor máris ingyen fogod inni az Aqua Negrát. Na, készpénzzel fizetsz vagy átutalással?

BÜFÉSZÍNÉSZ: Lófasszal! Ilyen szarokért nem adok ki egy garast sem!

MLM-ES: Na most az van, hogy nem kéne szórakozni. Ha ittál, fizess, egyébként kihívom a rendőrséget!

BÜFÉSZÍNÉSZ: Takarodj innen, ócska piaci kofa, különben haragom elpusztít. „Fújj, szél, szakadj meg, fújj, dühöngj! Vihar, Felhő, omoljatok le, míg a tornyot S a szélvitorlát elsüllyesztitek!”

KIKVOGYMUK NYEREMÉNYAKCIÓ!

Ki nyer szerinted? Az MLM-es behajtja az Aqua Negra árát, vagy a Büfészínész elpáholja az MLM-est? Vagy egy harmadik verzió? Írd meg kommentben! A beküldők között egy kikvogymukos pólót sorsolok ki, amelyet augusztus 20-án ünnepélyes keretek között adok át a Fogarasi úti Teszkó parkolója előtt! Nyerj, és mondd el magadról, hogy „sikeresekvogymuk!”

Hejj így tedd rá, hejj úgy tedd rá!

Gyerünk csimoták, forogjon az aprónép, mindenki visítson, kuruttyoljon, ripje-ropja a táncot! Döngölje e budai kalyiba ódalát a jókedv s hunczutság! S ki húzza ehhez a talp-alá-valót, az a Lódurrantó zenekar, melynek töstént bémutatom tagjait:

Csépó Máli, ki bőgőn bömböl!

Zsobró Jóska, ki dudán danol!

Csülkös Csabi, ki nyenyerén nyekereg!

S végül jómagam, ifj. Szalkai Turzó Gábor, ki dorombon domborodok!

Na kis betyárok, ti is mutatkozzatok bé tüstént, honnan teremtett ide titeket  jódolgotok?

Tegye fel mancsát, ki a pasaréti Somolygó Kucor alapítványiból!

S ki a svábhegyi Bazsalygó Szeműektől?

S a farkasréti Waldorfmanóktól?

Mindenki itt van?! Kurjongjatok egy betyáros igent, életfám somolygós-pityergős gyümölcsei!

Igeeeeeen?!

Na akkor csapjunk bele a múlaccságba, melynek során egy Brassó melletti pásztorostáncot tanulunk meg! Én lészek a pásztor, tik meg a jószágok s egyéb ház körüli apróság!

Na kisbetyárok, ott a plazmánál, nyerítsétek, hogy nyihahaha!

Na kiszsiványok, ott a pénztárnál, nyávogjátok, hogy mimámúúúú!

Na kisfehérnép a színpad alján, kotkodáljátok, hogy tikmámony!

Nem hallom, hogy nyihahaha! Nem hallom, hogy tikmámony! Ragadjátok meg a másik mancsolatját, s forgódjék a körtáncz! Gyerünk, gyerünk, anyukák is rophatják! Tipegjen egymás vállát fogva a sok kescsibe s tyúkanyó! Aki legény, ide toppant, aki leány oda toppant, aki jobban toppant, annak pedig kukoricacsuhét adok ajándékba, azt rághatja kedvire!

Hejj így tedd rá, úgy tedd rá! Toppants ide, toppants oda! Te ott, picur, ne légy málé, mint a fásult karalábé! Cifrázd te is, kiskajla, ahogy füled akarja!

Ne vonagolj, bicebóca, mint a becsiccsent kabóca! Ne bukdácsolj, kiscsenge, dúdold a nótát a fülembe:

Borotvát nyelt a béka

Cirmos hátát tépi,

Imádkozik a sáska

Püspök akar lenni!

Fireg-forog  a csepű

Lapu akkar lenni

De hogy mi a búbánatért,

Azt nem lehet tudni!

Cimbora ne haragudj, adjámár háromszázhúsz forintot! Buszjegyre! Húsz perc múlva Angyalföldön kell lennem...neeee...ne csináld bazmeg, a halálomon vagyok, nem látod? Kezem remeg, szédülök, izzadok, könyörgöm...el kell érnem a cuccot!

Hogy mitől függök?  Az attól függ. Mindig éppen attól.

Betegesen szeretek Anonim Klubokba járni. Vagyis hát ez az, hogy nem betegesen. Egészségesen. Alkoholt azt nem iszom, megcsuklat. Kábítószerre nincs pénzem. A szerencsejáték untat. De az Anonimok...brrrrr!

A külvárosi művelődési házak korhadó parkettájának ropogása! A szúette székek illata! A szenvedélytől lerobban emberek visszafogottan igénytelen szaga! Az alkoholisták bőrének acetonos kipárolgása! A krákogások! Áááá, teljesen kikészülök tőle!

Egy éve kezdődött. Éppen futottam haza, budapestmaraton, amikor látom a Csabeszt, országos cimbimet. Meséli, totál ki van, alkoholista lett, családja leléc, a munkahelyről lapát, az apja is kitagadta, már csak az Anonim Alkoholisták van hátra, de oda meg nem mer bemenni, itt dekkol már a Deákon egy órája, mondom neki, ne csinálja, mire jók a régi barátok, majd én bekísérem!

Amikor beléptem a kultúrterembe, már ott volt bennem az a nem is tudom milyen érzés, és megcsapott a dohszag! Mindenki biztatóan rámmosolygot, a csoportvezető elém jött, bemutatkozott, nyilván azt hittem, én is alkesz vagyok. Na mondom magamba, miért ne próbáljuk ki, úgyse láttam még ilyet. Aztán amikor rám került a sor...akkor hirtelen...nem is tudom, miért, felálltam és kimondtam...hogy alkoholista vagyok, akkor mindenki kedvesen nevetett, éreztem, hogy tartozok valakihez! Nagyon durva flash volt, zsibbadt az agyam, mentem az utcán és mindenki megértően mosolygott rám, legalábbis azt haluztam!

Aztán még kétszer voltam a héten, aztán a jövő héten is, és hamar ott ragadtam. Abbahagytam a futást, minden mást, csak az anonimok,  kibaszott nagy fíling volt! Aztán úgy döntöttem, kipróbálok más cuccot is. Állandóan emelni kell az adagot. Aztán már négy-öt klubba is jártam egyszerre. Az alkoholisták a legjobbak! Igazi, klassz banda, hosszú, dumálós gyűlések, hatalmas lelkizések, könnyek, nevetés, katarzis, szuper! A drogosokat is bírom, összetartó társaság, minden hétvégén közös pingpong, kirándulás, ilyesmik. A szerencsejáték függőknél viszont vigyázni kell! Sok mindent kockáztatsz velük! De ha nincs más, nálunk is nyomom, jobb mint a semmi! De az internetfüggők...azokhoz tényleg a végső esetben! Motyogós, magukba zárkózó fazonok, akkor válaszolnak maximum, ha elkéred azt e-mailjüket!

Azok a hónapok elrepültek, egy folyamatos trip volt az a korszak. Csak az lett a gáz, hogy tényleg egyre több és több cucc kellett a boldogsághoz. Akkor már naponta 4-5 gyűlésre is jártam. Melóhelyen a főnök mondta, hogy ez nem fog menni, ez nem félállás, akkor én feleltem, hogy kiveszek fizetés nélküli szabit, és akkor a főnök rám nézett, és mondta, hogy sajnállak, Bandi, pedig az utódom lehettél volna! Leszartam! Úgy léptem ki az ajtón, hogy már a délutáni klubra gondoltam! A pénz sokáig nem is hiányzott, a klubokban mindig volt egy kis szendvics, ropi, üdítő, ilyesmi, az alkesz nők még muffint is sütöttek otthon, a drogosoknak pedig még főzőtanfolyam is volt, ilyen rehabilitációs lecsóscsirke. De ha nincs kaja, az se érdekelt volna, jóllaktam én a lelkizéssel! De nem sokáig, mert egyszer csak elromlott az egész...

Egyik pillanatról a másikra. Éppen az alkoholistáknál fejeztük be a gyűlést, amikor odajött hozzám a vezető, olyan Csernusos, lebaszós fazon,  a szemembe nézett, és bizalmasan azt mondta, többé ne járjak ide. És akkor hirtelen megértettem, hogy baj van, hogy játszottam a tűzzel, és megégtem. Függő lettem! Napról napra éltem, mindenhonnan eltanácsoltak, mondván, hogy nincs is semmi bajom, illetve nem az a bajom amiben ők segíteni tudnának, szóval, hogy nem őszinte az egész, és őszinteség nélkül az anonim klub nem működik. Egyre durvább helyeken bukkantam fel...az illegális anonimok világa, a tisztázatlan eredetű, piszkos módszereké, üvöltözések,  fenyegetőzések, lepusztult raktárak... Volt, ahol összeverekedtek a tagok! 

Egyszer megpróbáltam leállni. Vettem egy bilincset, és odacsatoltam magamat az ágyamhoz. A kulcsot kidobtam az ablakon. Iszonyat volt. Arra gondoltam, hogy mindig csak egy napot kell otthon maradni. A negyedik napig bírtam. Akkor elkezdtem megint haluzni. Ott voltam az anonim alkoholistáknál, és Bélubá mesélt éppen, egymás mellett ültünk, a feje felém hajolt, és megéreztem az a jellegzetes, mélyről jövő gyomorszagát...

A kórházban tértem magamhoz. A főorvos azt mondta, már csak néhány órán múlt az életem. Azóta nem próbálkozom leállni a szerről. Minek?! Úgyis meghalunk! Valahol vár már a kegyelmező aranylövés, ami után már nem lesz kultúrház, székcsikorgás, pszichiáter, csak mámor, örökké mámor!

Egy kéréssel/kérdéssel fordulok az indapassos barátaimhoz: írjátok le ide, hogy melyik az az 5 kikvogymuk bejegyzés, amely nektek legjobban tetszett. Hogy a feladat ne legyen olyan egyszerű, a szempont az alábbi legyen: groteszk, a jelenségek hátterét a végletekig kiforgató jelenet. 

Vagyis pld a gurubajnokság nem ilyen, de a többség talán ilyen. Előre is köszönöm a segítséget!

Ez is volt a blogon kb. egy óráig. Most kirakom a Misz Píszí párjaként

Szeptember 2.

Szingli vagyok, a falunkban csak úgy mondják: hajadon. Naná, hiszen nálunk az összes valamirevaló pasi osztrákban melózik! És az óvoda, ahol melózom, hát az se egy kimondott randihely, néhány apuka, azok is általában berúgva. Utoljára Pesten, a koleszban csókolóztam. Pedig már nagyon hiányzik egy erős férfikéz ölelése! Aki biztonságot, meg szeretetet ad, meg némi sexet is. De hol találok ilyen pasit? Hol?! 

Október 23.

Ma nézzük a híradót, hogy mit csinálnak a népek már megint Pesten. Avatják éppen a Gárdát, menetelnek a pasik, mikor a nagyi rámutat az egyikre és felkiált: nézd már, de szép délceg férfi, szakajtott nagyapád! Nézem kackiás bajszát, domborodó mellkasát, izmos combjait, gondolom magamban, nem is hülyeség, ennyi jó pasi egy rakáson, tele szenvedéllyel, tisztára főnyeremény! Megvan az ötlet: belépek a Gárdába. Irány Pest!

Október 28.

Egész nap a Westendben. Az egyenruhám: fehér blúz és a szoknya Mango, a  sapka Budmil, az árpádsávos sál Benetton. Még az eladó pasi is csorgatta rám a nyálát, miközben próbáltam, nemcsuda, hisz nagyon sexi volt! És persze 1 vagyon! De megérte: a szerelembe fektetni kell!

November 3.

Megvolt az avatás! Hát nem tévedtem! Ennyi jó pasit együtt eddig csak a tévében láttam! Teljesen kész voltam, ahogy az előttünk levő sor menetelt! A Kárpátia együttes dallamára, mozgott izmos fenekük, feszült a combjukon az izom! Iszonyat sexi volt! Hát ott nem volt rossz pasi egy szál se, ezt én mondom! Még a bácsi is a dobogón, az is jó pasi volt, kicsit koros, de nagyon magabiztos volt határozott véleménnyel a világról, a mellettem levő azt súgta, hogy ez a „Für Lajos”, meg hogy még házelnök is volt húsz éve! Az igen! Képzelem, akkor milyen jó pasi lehetett!

De engem is bámultak a pasik! Főleg mögöttünk, az ötödik sorban egy harcsabajszos szomorúszemű pasi, aki mögöttem menetelt, szinte éreztem a fenekemen éhes tekintetét. Volt egy operatőr is az Echó tévétől, az is teljesen rám volt kattanva, csinálta rólam szüntelen a vágóképeket. Vagyishát a combomról meg a dekoltázsomról! Bekerülök a Pörzsölőbe! Naná, két gombot is kigomboltam felül J!

Március 15.

Életem napja! A harcsabajszos leszólított! Ez közvetlen a vízágyúzás után volt, amikor csuromvizesen rohantam az Astorián. Vizespólóverseny! Kiabálta felém egy rendőr, és mutogatott a társainak. Nem értettem, miért füttyögtek és lengették gumibotjaikat a levegőben. Aztán a kirakatban megláttam magamat! Hja igen! Sexi dolog az, amikor egy 95-ös mellbőségre nedvesen ráfeszül a vékony blúz! J  A harcsabajszos az aluljáróban ért utol. Csurom víz volt ő is, a bajsza csüngött, a szőrszálakon kis vízcseppek gurultak. Azt mondta, hogy már régen kinézett magának, mert személy szerint imponálja, hogy egy nő is tesz a magyarságért! Nagyon választékosan beszélt. A Pista. Nyírábrándról. Negyven éves. Ráadásul nőtlen, az anyjával él. Ebből lesz valami, az biztos!

Április 6.

Ma valami zsinagógánál álltunk őrséget a belvárosban. Hogy se ki, se be. A szakaszparancsnok azt magyarázta, hogy a „holokausztjukat kell megakadályoznunk”. Szemközt az ellentüntetők. Köztük egy izgága zsidócska, aki szenvedélyesen kiabált és hadonászott, ránézésre nem több harmincnál, olyan jó szőrős fajta mindenhol, amit egyébként nagyon szeretek, szóval sexi pasinak tűnt. Rohadt buzi! – sziszegte a Pista mögöttem Nyírábrándról, mert őneki mindig nagyon határozott elképzelése van az emberekről. Minden zsidó buzi! Ezért metélik a micsodájukon bőrt! Pista mondatai teljesen felizgattak. Egész éjszaka az izgága zsidó micsodájára gondoltam. Vajon ott is annyira szőrös neki? J

Május 6.

A Pista elvitt moziba. A Trianon című filmet láttuk az Urániában. A Pista már negyvenszer, előre mondta a cselekményt, hogy most szakad le Kárpátalja meg Burgenland, sírt is, amikor szakították le a térképet, olyan animációba. Bevallom, én cseppet untam, mert alig volt benne jó pasi, csak térkép-térkép hátán, grafikonok meg régi fényképek. Egyedül a történész volt jó pasi, ahogy beszélt, szeretem a szemüveges, okos pasikat.

Mozi után a Pista elvitt borozni. Ezerjót ittunk, mert a Pista azt mondta, hogy ez igazi fajmagyar bor, nem szemét francia Pinonoár, nagyon sokat magyarázott az első liter után, szenvedéllyel és alaposan, mindenhez értett tényleg, és olyan hévvel adta elő, hogy a harcsabajsza le és föl liftezett, iszonyat sexi volt, azon fantáziáltam közben, hogy milyen lehet, ha csókolja a testem, miközben a szőrök izgatnak! Hiába, a tavasz és az Ezerjó teljesen felizgatott, tomboltak a hormonjaim. Megfogtam a Pista nyakát, hogy magamhoz húzzam, erre ő ordibálni kezdett. Hogy egy ilyen megrendítő film után, amikor a magyarságot így megtiporják, nekem hogy jut eszembe ez egyáltalán?! Ahogy földhöz csapta a borosköcsögöt, tudtam, hogy ma sem lesz sex. L

Június 8.

Ma Olaszliszkán voltunk. Megfutamítottunk kétszáz cigányt, menetelve kiszorítottuk őket a szántóföldek irányába. Azok csak dühösen rázták felénk az öklüket, de nem tehettek semmit, mert legalább ötszázan lehettünk. Csak a kis purdék merészkedtek a közelünkbe, köpdöstek és káromkodtak felénk.

A büdöscigók - sziszegte a Pista – húsz év múlva többen lesznek, mint Mi! Azért, mert csak szaporodnak, mint a nyulak! Tette hozzá és én sóhajtottam, közben arra gondoltam, hogy végre velem is szaporodhatna valaki. Nem kell nyúl, elég egy pocok is!

Szeptember 15.

Megint Pesten. Melegfelvonulás. A haditerv szerint a mellékutcákból támadtunk volna a tojásokkal, de a tojásszállító furgon Pécelnél elakadt. Így csak sasoltuk, ahogy a kamionon vonaglanak a buzik. Hát az egy csoda volt! Ennyi kisportolt, szolizott pasi egy rakáson! Esküszöm, még a női ruha is sexin állt nekik! Úgy táncoltak, mintha csak engem akartak volna vele izgatni! Hogy lehet, hogy ennyi jó pasi, és nem a nőket szeretik?! Pista ezúttal nem fűzött semmilyen kommentárt hozzájuk. Csak hallgatott, bámulta őket.

Október 20.

Máma döntés elé állítottam a Pistát: nyilatkozzon arról, hogy mik a szándékai, és hogy tervbe van-e véve nála a sex, vagy csak szórakozik velem. Hebegett és habogott, azt mondta, hogy ez így túl konkrét, és túlságosan direkte vagyok a számára. Pedig neki éppen hogy idő kellene, hogy megszokjon. Hát adok neki! Legalább ötven évet! Én meg pasizom addig! Úgy döntöttem, belépek az úttörőkhöz. Állítólag náluk minden este orgia van.

Bár ez a bejegyzésem a Modoroson már tavaly megjelent (modoros.blog.hu/2009/10/09/olvasoi_rovat_panelek_nepe), mégis kiteszem vasárnapi mellékletnek, legyen egyben minden, meg biztos van, aki még nem olvasta.

A KÉPÉRT HÁLÁS KÖSZÖNET AZ ÓBUDAKOCSMÁNAK ÉS ITALBOLTOS SANYINAK!

Álmos vasárnap délelőtt a Rozmaringban, a telepi borozóban, egy tízemeletes panel tövében. Steril, világos helyiség, a tavalyi szilveszter ottfelejtett poros lampionjaival díszítve. Igazi törzskocsma, ritkán téved be idegen, a vendégkört 15-20 panellakó alkotja. Most még szinte üres, mindenki a tegnapi bulit heveri ki. A tévében a Napkelte, Lakat T. Károly Csala Zsuzsának udvarol. PISTABÁ egyedül támasztja az asztalt és egy üveg Dréhert, tippmix szelvényt töltöget. Igazi békebeli panellakó, melegítő, rongyos ing, negyven kiló vasággyal együtt, múmiafejű az alkoholtól és a cigitől.

CSUTKA, a fiatal panellakó csoszog be másnaposan. Köpcös, tömzsi harmincas, lila Nike surranóban, kezében UTE-kulcstartó, rajta Suzuki slusszkulcs. Farzsebben ájfon.

CSUTKA: Isten óvd a mennyei Újpestet!

PISTABÁ: Haggyámár, Csutka békén! Most arra a hazai egy-egyre? Egész éjjel itt műsoroztatok a Jencivel, tönkrebasztátok a sörcsapot, a harmadikról a Túróczy néni kihívta a jardot. Továbbis van, mondjam még?

CSUTKA: Nekem aztán hiába, Pistabá. Seképsehang. Még most se. Fejembazmeg. Vattát köpök.

PISTABÁ: Csutkacsutka! Megéred a pénzed! Nemrég még limonádét ittál, a nyakadban mindig ott lógott a lakáskulcs. Vártad a fatert. Akkor még volt munkája.

CSUTKA: Hát más idők voltak, Pistabá!

PISTABÁ Na gyere, kutyaharapást szőrével. Somtrő-Bögenholm, svéd másodosztály? Mennyivel fognád a hazait?

CSUTKA: Majd délután Pistabá, most csak beköszöntem. Megyek a kölykökért, láthatás.

PISTABÁ: Hova lesz a séta? A városba?

CSUTKA: Á, csak a Pólus. Multiplex, max Meki. És a Pistabá, kiheverte az estét?

PISTABÁ: Nem mondanám. Hajnalban falat fúrtak.  

CSUTKA: Ja, én is hallottam. A nyolcadikon.

PISTABÁ: A Misi. A könyvtárosköcsög. Könyvespolcot készít.

CSUTKA: Basszaszájba, vasárnap hajnalban. Egyszer megvárom a félemeleten. Miakurvaannya ez a bűz?

PISTABÁ: Szar, bazmeg, a cipőmön. De nem kutya, ember. Éjszaka megyek haza, a lift már három napja nem, át a másik lépcsőházon, baktatok az átjáróban, töksötét persze, a lámpa sem, nem odaszart egy köcsög? Pont a közepére.

CSUTKA: Biztos a dakoták voltak.

PISTABÁ: Kicsodák?

CSUTKA: Hát a cigók. A kokerók! A dzsipszik! Igénytelenek. 

PISTABÁ: Ja, a cigók. Szaporodnak, mint állat. Ott az a csaj a hetedikről, mondmáranevét, a kis Dzsenifer, hát abban is van néhány vonóval, nem tegnap barnult le, ha érted. Néhány éve még ekkorka volt, ni, mint a kezem, ott cumizott az erkélyen, most meg már az ötödik gyereket, és még húsz sem!

CSUTKA: Most is cumizik, Pistabá! A bránert cumizza!

PISTABÁ:  A csikkeket meg kajakra leküldi a szemétleeresztőn. Mondtam neki, Dzsenifer, egyszer ebből akkora tűz lesz, mint a vördtrédcenter, égni fog itt minden, mint a rejstág, tudod, te mennyivel ég a vasrács, ezerötszáz fokkal, itt mindenki benn fog égni bazmeg!

CSUTKA: Magyarázza ezeknek!

PISTABÁ: (sóhajt) Miért nem költözöl el, Csutka? Ha olyan fiatal lennék, mint te, mennék, ahova tudnék. Mindegy hova, csak el.

CSUTKA: Miből, Pistabá? A panelár a béka segge. Eladni? Még felújítva se. Ki venne központi fűtést? Az csak falja a pénzt. Nyáron meleg, télen hideg. Közbiztonság meg nulla.

PISTABÁ: Engem inkább az  elidegenedés. Hogy mint egy falamxter. Az ember még a szomszédját se.

CSUTKA: Ja. Pedig milyen vékony a fal! Még a horkolást is át.

PISTABÁ: Régen nem így volt. El se tudod képzelni, régen, mi volt itt.

CSUTKA: Hát az nem ma volt.   

PISTABÁ: Hát nem! Még a gengszterváltás előtt, mert ez csak gengszterváltás volt, ha érted! Nyáron csocsót vettünk a kerékpártározóba, nyomtuk a zsugát estig, az egész ház. Házibajnokság. Télen meg versenyt dobtunk a karácsonyfákkal. Szilveszterkor mindenki fel a tizedikre, aztán hagy szóljon. A homokozó volt a cél.

CSUTKA: Az szép.

PISTABÁ: És a kisdobosavatások...mennyi sör volt, a Póczik mindig teleokádta a virágágyat. Most meg már széttörve.

CSUTKA: A Póczik?

PISTABÁ: A virágágy. De a Póczik is. Leszázalékolták. A májával. Kész van.

CSUTKA: Pedig nemrég még mekkora király volt!

PISTABÁ: Ja. Elsőként vett Mercit a telepen. De neki nem volt elég a taxizás, belevágott a bálásruhába, kibérelte az IKV-tól a mosókonyhát. De nem bírta a sok adót meg a hitelt.

CSUTKA: Hát elég nagy lúzer volt.

PISTABÁ: Mindannyian azok vagyunk, Csutka, ezt nekem elhiheted. A gengszterváltás vesztesei. Ezek ott fenn szarnak ránk.

CSUTKA: El kéne hajtani őket a gecibe.

PISTABÁ: Elhajtani azért nem, mert a másik oldal az rosszabb. Csak rájuk kell ijeszteni. Mondjuk, hogy egyszer nem megyünk szavazni.

CSUTKA: Az már kevés, Pistabá. Nem értenek ezek belőle. Ezek nem tudják, hogy mi itt hogyan. Egyszer be kellene menni a városba. Rendet csinálni. Bemenne az egész lakótelep rendet csinálni. Lerendezni a várost. Megmutatni, mit akar a panelek népe.  

PISTABÁ: Gyere Csutka, erre igyunk!

Szabad a bakoriknak tukánt tömni?  Mi a véleményed?

Ne röhögj, ez naon komoly! A Sünivel és Felipével tegnap ezen vitáztunk a Corvin tetőn, kicsit befáradva, mert az előző nap a Gödörben nyomultunk egy etióp-ujgur fotóművész szociokiállításán, akinek a képein oan munkájukat éppen elveszített emberek vannak, például hogy jön ki a zsidó munkásnő a bagdadi húsüzemből, kezében a kielégítés és teljesen ki van, szal tiszta katarzis! Nekünk is totál beütött az empátia, amit lecsapattunk némi pálinkával, összebarátkoztunk oan ujgurokkal, hát azok nagyon bírják a piát, ráadásul majdnemmagyarok, legalábbis őstörténet meg ilyesmi, néha ráturháztak a cipőmre, de nem rágtam be rájuk, mert ez oan kultúrantropológiai  etnofiziológia.

Szal későn keltünk a Takumival és Felipével, Takumi a volt barátom, japán szélhárfaművész, Felipe meg a mostani, kolumbiai masszőr, de még Takumival is lefekszem néha, mert nem akarom, hogy azt higgye, hogy a szexuális sztereotípiák miatt szakítottam vele, hogy a japánoknak kicsi a péniszük, meg ilyesmi, ezért még csak félig szakítottam vele, sőt le is fekszünk, mert azt sem akarom, hogy Felipe azt érezze, hogy csak a vad szexualitását szeretem, és intellektuálisan nem elégít ki, szal most úgy áll, hogy a Felipével szélhárfázok, és a Takumival fekszem le, hogy egyik se érezze kirekesztve magát.

Szal reggel nagyot tekertünk, vagyis a kritikálmásszra, mert majdnem lekéstünk, de azért a felemelésre megérkeztünk, hát, beszartam az erőlködéstől, mert az új cangám legalább ötven kiló, Amszterdamból hozattam az ebayen.

Ebédelni Ögcükkel voltunk, ő félig kurd, félig osztrák, naon jó fej, a fél lábát elvesztette Irakban, elvitt minket a kedvenc kurdjába, oan biokajálda, hogy ott minden fertréd meg riszájkling, ami azért jó, mert közvetlenül a kurd falvakat támogatod azzal, hogy lóbabos biorízst eszel, és ha kiszarod, azt egyből visszaforgatják papírrá, olvasókönyvet nyomtatnak belőle a kurd iskolásoknak az analfabetizmus ellen. Ki van ez találva!

Az eladófiú oan aranyos downkóros kurd menekültsrác volt, vásároltam tőle tíz darab maláriacsipeszt, mert azzal is a kurd maláriásokat támogatom, bár azt még nem tudom, mit kezdek velük, a teregetéshez jbiztos jó lesz.

Délután a West Balkánban nyomultunk, van ez az „Szenvedj velük!” klub, minden hónap harmadik szerdáján, oan empátiafejlesztő tréning, ien ebilitiszerű, hogy mindig valakinek érezheted a szenvedését. Most az amazóniai bacori indiánok szenvedését éreztük. Bacori, igen, csak ne úgy ejtsd, hogy „bacsori”, mert úgy a kormánykatonák csúfolják őket, hanem „bakorinak” ejtsd, mert az azt jelenti a nyelvükön, hogy „szent tukán”. Szal be kellett menni oan pálmák közé, az jelképezte az őserdőt, és ott oan ébenfákkal verték a fejem, majd a talpamat égették, miközben két kormánykatonának öltözött statiszta megerőszakolt. Király volt! Érezni a bakori indiánasszonyok szenvedését!

De a Felipe, aki maga is az Amazonas mellől származik, azt mondta, hogy azért nem ilyen egyszerű a történet, mert Kolumbia ezerkilencszázhetvenötben belépett a nemzetközi tukánvédelmi chartába, és ezzel garantálja a tukánok sértetlenségét, csakhogy a bakori indiánok levadásszák és kitömik őket, ami azért nagyon durva, és már évek óta megy ez a harc, hogy a kormánykatonák megpróbálják leszoktatni a bakorikat a tukántömésről, hol szép szóval, hol erőszakkal. Erre én mondtam a Felipének, hogy ez a megerőszakolás mégis naon durva, de erre azt válaszolta, hogy az is durva, hogy nyílméreggel bénítják le a tukánokat, akik még órákig is szenvedhetnek idegbénulásban, szóval nem tudtam eldönteni, hogy most akkor a kultúrantropológiai érdekek, vagy a környezetvédelmi tényezők, vagy a szociálszakrális szempontok,  és akkor Takumi is beszállt, de nem értettem, mit mond, mert elkezdődött a koncert. A Bea és a Terpeszek előzenekara, egy leszbikus szamojédkórus kezdett énekelni.