Magyar guruk. Tanítók. Spirituális mesterek.
Tudásuknak egyetlen morzsája is több a kenyérnél, amiért hétköznapi rabszolgák naponta megharcolunk.
Empátiájuknak egyetlen cseppje is több a könnytengernél, melyet frusztrált nyomorultak életünkben ejtünk.
Felettünk állnak, többek és jobbak, mint mi vagyunk, de ők azt szeretnék, hogy mi is többek és jobbak legyünk saját magunknál.
Hiszen éppen ezért guruk. De vajon van egy köztük, aki gurubb a guruknál? A leggurubb? Most eldől! Kérdezzünk tőlük, csodáljuk őket!
Vigyázat: véletlenül se tapsoljunk nekik, hiszen ez a gesztus azt a kínosan ostoba érzést kelthetné bennük és bennünk is, mintha rá lennének szorulva az elismerésünkre, vagyis őket bárki méltó lenne megítélni. De mivel ez a feltételezés nevetséges, mégis arcpirítóan buta és sértő, ezért jómagam is kerülni fogom az olyan teátrális gesztusokat, mint harsány felkiáltójel, ironikus idézőjel és effélék.
Ez említett okok miatt a verseny értékelése is fejtörést okozott. Sokáig gondolkodtunk, hogyan válasszuk ki a győztest. Aztán rájöttünk, hogy a győztesnek valójaban „kiválasztódni” kell, egy spontán, misztikus folyamat során. Ez úgy történik, hogy a válaszok elolvasása után a döntés valahol a lelkünk nehezen behatárolható bugyrában kirügyezik, kihajt, zsengén előtör, jó esetben érezni is fogjuk ez az apró bizsergést, sőt, lelkünk akár artikulálhatja is a bizsergést valamely név formájában. De semmiképpen se érezzük, hogy ehhez bármilyen tevőleges közünk is lenne. A versenyzők:
Schaffer Erzsébet (Nők Lapja)
Csernus Imre
Müller Péter Tanító
Feldmár András
Szalay-Berzeviczy Attila (Budapesti Tőzsde)
Zene nélkül mit érek én? – kérdezi Máté Péter
Csernus Imre: Miért, és zenével?
Müller Péter Tanító: Az igazi zene a szívdobbanás. Enélkül nincs élet, nincs szeretet.
Feldmár András: Nem szeretem én a zenét. Ahol zene van, ott nincs Csend. Márpedig a Csend kell ahhoz, hogy meghalljuk a Lényeget.
Schaffer Erzsébet: Ismertem egy lányt, csodálatosan zongorázott. Aztán egy forgácsgép levágta mind a tíz ujját. Azóta szélhárfázik, és milyen gyönyörűen...
Szalay-Berzeviczy Attila: 7,3 százalékpontot, csütörtökig.
Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom? – kérdezi egy szélfútta ember
Müller Péter Tanító: Te engemet, ő tégedet.
Schaffer Erzsébet: Egy nőnek nem kell feltétlenül választani. A szingliség is jobb, mint egy rossz kapcsolat.
Feldmár András: Nem szeretem a döntési helyzeteket. Ahol eldől valami, ott véget is ér.
Szalay-Berzeviczy Attila: Jelenleg jent, dollárt és MOL részvényeket.
Hová tűnt szőkesége? – kérdezi Juhász Gyula
Csernus Imre: Nem ez a kérdés, hanem, hogy a párkapcsolati és önértékelési problémáját miért vetíti ki társa hajszínére? Úgy tűnik, maga, a szőke kissé, Gyula, hmmm, ha érti, mire gondolok.
Müller Péter Tanító: Ezt az új könyvemben, a Kegyelmi állapotban, (Szeretetlánc Kiadó, 3450 Ft) részletesen kifejtem. Aki akarja, ott elolvashatja.
Schaffer Erzsébet: Derűvel viselni a hajderesedést – ez a Nő fiatalságának a titka.
Széna vagy Szalma? – kérdezi Kevinke a harmadik béből
Feldmár András: Szalma.
Schaffer Erzsébet: Széna.
Müller Péter Tanító: Szalma.
Csernus Imre: Széna.
Szalay-Berzeviczy Attila: Szalma. Bár a gabonatőzsde...
Mit érdemel az a bűnös, akinek záloga a kezemben van? -kérdezi egy óvónéni.
Csernus Imre: Egy kurva nagy pofont. Persze csak lelki értelemben.
Feldmár András: Nem szeretem ezt a szót: érdem. Van benne valami dölyf, nagyképűség, valami avítt lenézés.
Müller Péter Tanító: Szeretetet és megbocsájtást.
Feldobom zöld, leesik piros, mi az? – kérdezi a találós kérdés
Feldmár András: Nem szeretem én a találós kérdéseket. Van bennük valami nagyképű, kioktató és mégis gyermeteg. Nem ezek az élet kérdései.
Csernus Imre: Egy meghasonlott, gerinctelen drogos.
Scháffer Erzsébet: Hja igen, a tavalyi görögdinnyés cikkemben írtam életem legszebb nyaráról, mikor kislányként mezítláb nyargaltunk és görögdinnyét loptunk, azt majszoltuk egész nyáron. Isteni íze volt...ma meg már van pénzem rá, néha veszek is egyet, de mégsem ízlik annyira. Mi történt? A dinnyék megkeseredtek? Vagy egyszerűen elszálltak az évek?
Szeretnél napi egy-két órai munkával akár havi félmilliót keresni? – kérdezi egy MLM-es ismerős.
Csernus Imre: Hogy a picsába ne.
Szalay-Berzeviczy Attila: Hogy őszinte legyek, nem. Ennyi pénzért hosszú órákat dolgozni lúzerség.
Feldmár András: Nem szeretem azt a szót, hogy munka. Van benne, valami izzadtságszagú, valami kényszeres.
Scháffer Erzsébet: Ismertem egyszer egy fiatal marketinges nőt, aki félmilliót keresett. Mégsem volt boldog. Miért? Mert nem vehette meg belőle az otthoni mákos pite illatát, az alvó csecsemő száján csorgó anyatejet, a karácsonyi énekek szemérmes zümmögését.
Meg is hal egy kisbogár, mégsem szomorú. Miért? – kérdezi Weöres Sándor
Feldmár András: Na végre, az ilyen kérdéseket szeretem. A létezés lényegét kapargatják.
Scháffer Erzsébet: a halottak napi cikkemben írtam egy kamaszlányról, aki tragikus körülmények között elvesztette az aranyhörcsögét. És az a hörcsög boldog volt! Úgy tűnik, a kisállatok okosabbak nálunk...
Müller Péter Tanító: Megeszlek, mondta Guknör a fókának. Akkor Én Te leszek, mondta a fóka Guknörnek. Ez egy 5. századi eszkimó mese. Értik, miért idéztem, ugye?
Szalay-Berzeviczy Attila: a mai pénzügyi helyzetben ez praktikus megoldásnak tűnik, feltéve, ha újjászületünk olyan 5-6 év múlva.
Istenem, istenem, miért hagytál el engemet? kérdezi Jézus a keresztfáról:
Csernus Imre: Apakomplexus, a leválasztódási folyamat teljes elnyomása, tetézve totális önállótlansággal. Tessék már talpra állni, kérem.
Scháffer Erzsébet: Hát igen, a Nők Lapja húsvéti számában egy szép glosszám volt egy nőről, aki istenítette a férjét, de az végül elhagyta. A nő azóta minden nap ízes buktával várja haza, porcukorral jól meghintve. Mármint a bukta. Hát igen, néha egy lekváros batyu minden szónál többet kifejez...
Feldmár András: Ezt a kérdést én is naponta felteszem. Magamnak. Egyébként nem vagyok zseni, mert csak egy zseni van: a Várnai Zseni.
Szalay-Berzeviczy Attila: Mert BUKSZ, ha érted mire gondolok, hahahaha!
