Ha a múltkor valakinek a lelkében nem indult el a misztikus bizsergés, akkor az azt jelenti, hogy még nincs meg a győztes. Újabb és újabb fordulók, újabb és újabb guruk, tökéletesebbnél tökéletesebb válaszok életünk kérdéseire. Egy kisbogár pozitív halálélményétől a nemzeti sorskérdésekig.

Ma a szeretet és a szilajság csap össze. A Jin és a Jang. A kotlós és a szittya. Az anya és a szamuráj. A befogadás és a kirekesztés. A félkegyelmű és a zseni:

Kis Herceg, ufó

Popper Péter, lélekgyógyász

Fehérlófia, verekedő

Etus, keramikus

Okos Lány, okos lány

Várnai Zseni, zseni.

Hogy ityeg a fityeg? – kérdezi Szocio Pata

Popper Péter: Vagy inkább: kinek fityeg? Mert ma már ez a kérdés. Nő e a nő, és férfi-e a férfi? És ha nem, miért nem? Mintha elvesztettük volna nemi szerepeinket, csak úgy fityegünk ide-oda.  

Etus: Virág doktorral már nem foglalkozunk ilyenekkel! Csak ülünk a kandallónál, és évődünk egy jó mákos pite mellett! A „fityegést” pedig meghagyjuk a fiataloknak!

Okos lány: Erre is, arra is.

Hol van a kutya elásva? – kérdezik a Noé alapítvány munkatársai

Kis Herceg: Elástak? Egy kutyát? Ó! Most sírni fogok! Vigasztalan leszek napokig, s visszavágyom a kisbolygómra!

Popper Péter: Bizony, ebben a társadalomban bizony sok minden van elásva a lelkek mélyébe.

Fehérlófia: Lelkek?! Inkább az a kérdés, testvér: hun van Attila sírja elásva!

Popper Péter: Ugyan már! Nincsen semmiféle sír, ez csak nemzeti rögeszme, kollektív önigazolás, populáris ábrándkeresés!

Fehérlófia: Pofád fogod kutyafattya, különben úgy beleváglak derékig a földbe, hogy ha hétpokol sárkánya lennél se jönnél ki onnan!

Popper Péter: Velem nem lehet így beszélni! És egyáltalán, kicsoda ez a szélsőséges sörényes szörnyeteg?!

Etus: Jaj csibéim, ne marakodjatok már annyit! Van elég békétlenség ebben az országban!

Várnai Zseni: „Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél”.

Okos lány: Itt is. Ott is. Amott is.

Minek a szív ha fáj? –kérdezik a lila ákácok

Popper Péter: Mert fájnia kell. Mert éreznie kell, dobognia kell! Ebben a steril világban az érzelmileg körülbástyázott emberek valahogy ezt felejtették el:a  sajgó szeretetet, a gyönyörűen fájdalmas áldozatot!

Kis Herceg: Jót csak a szívével lát az ember. De a fölnőttek sajnos vaksik. Egyszer az egyiknek lerajzoltam egy gilisztát, amely csuklik. Erre ő azt mondta, hogy ez csak egy S betű. Ó persze, hiszen ő csak fölnőtt! Soha nem emleget senkit, és őt sem emlegeti senki!

Fehérlófia: És az hogy fáj, ha én néked gáncsot vetek, s ekképpen csivirítem-csavarítom nyakad, hogy még a Hétszűnyű Kapanyányimonyók se szabadít ki élve!

Popper Péter: Ezt most nekem mondtad, gebe?!

Etus: A múltkor a Nagyfehér éppen nálam lett rosszul. Majdnem beesett a köcsögök közé, sápadt, lihegett, fogta a mellkasát. Mondtam is neki, ez az őrült hajtás, ez az éjszakai mentőzés, a wellness-hotel meg ketrecharcos ügyelet egyszer a szívére megy! Egyszer úgy fog járni, mint a Vágási Feri. Tolószékben, alkoholistán!

Okos Lány: Ezért is, azért is.

Várnai Zseni: „Azt mondják, hogy a szív égő sebére legjobb gyógyszer a száguldó idő! Én elhiszem, de egyre inkább érzem, hogy az a sebhely
mind nagyobbra nő.”

Mi volt először: a tyúk vagy a tojás? – kérdezi egy agrárválalkozó

Várnai Zseni: „A gyerekem az életemnek mása, ő én vagyok, de mégis Ő maga. Csodáltam őt, amikor járni kezdett, mikor kibuggyant legelső szava”.

Popper Péter: Hát igen, sokszor a gyermekeink felnőttebbek nálunk. Vagy mi nem növünk fel hozzájuk eléggé.

Etus: Először én voltam, a tyúkanyó Etus. Aztán jöttek szépen sorban a  kiscsibéim, a nagyjulcsi, a nagyfehér, a kisjulcsi, végül a kisflóra. De én még mindig kotlok rajtok, nehogy bajuk essék!

Okos lány: A tyúk is, meg a tojás is.

Sző fon, nem takács, mi az? - kérdezi a találós kérdés

Etus: Munkanélküli. Egyre több sajnos a boldogtalan, otthon tétlenkedő nő. Úgy tűnik, tényleg a húszéveseké a világ. Negyven felett mit csináljon az ember?!

Popper Péter: A kicsinyes, bosszúálló, intrikus ember. Mert mi valahogy így vagyunk gyúrva, emberek. Ármánykodásból, aljasságból. Hiszen a Biblia is Káinnal kezdődik. És aztán Júdással végződik!

Apu, hogy megy be, az a nagy elefánt az ojoszlán bajlangjába? – kérdezi egy kisfiú a hatvanas évekből

Etus: Kérdezzétek csibéim a Nagyfehért! Ugyan nem állatorvos, de ebben az elállatiasodott világban nem mindegy?!

Kis Herceg: Egyszer lerajzoltam egy elefántot, akit lenyelt egy óriáskígyó. Egy francia fazon írt hozzá szöveget. A könyvet kiadták sok sok millió példányban, azóta Los Angelesben lakom Pamela Andersonék mellett. Valahogy nem is vágyok vissza a 3251-es kisbolyógra!

Várnai Zseni: „Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rámragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat.”

Okos lány: Így is, meg úgy is. Be is megy meg nem is. 

Mi a magyar most? – kérdezi a szkeptikus költő

Okos Lány: Ez is. Az is.

Popper Péter: Rút szibarita váz. És a költő nem tévedett: valahogy kezdünk hasonlítani arra bizonyos elpuhult, elfajzott görög városra! Jódolgunkban ordas eszméket kergetünk, elidegenedünk a másiktól, aztán egymástól is. 

Fehérlófia: Csitulsz tüstént, felébe szakajtod az magyar népnek gyalázalmát szakállas ördög, mert forró kását öntök a hasadra, s onnan lakmározom azt bé!

Popper Péter: Azt hiszed, meg tudsz félemlíteni! Az erőszak a gyengék fegyvere, te...te...sörényes maskara!

Etus: Csitt csibéim, ne marakodjatok! Nézzétek meg a kerámiáimat! Egyszerre magyarok és európaiak. És mindenki szereti őket!
Várnai Zseni: „Vergődve verdes dalomszép nyelvem börtönében, mert énekes vagyok, költő, és magyar.”

Mondd, te kit választanál? – kérdezik a magyarok

Popper Péter: Azt hiszem, ilyen szélsőséges verbális inzultus után ez nem is lehet kérdés!

Fehérlófia: Most már tüstént kobakon pörkölöm ezt az arcos-combos kurafit!

Popper Péter: Gyere ki bazmeg, játszuk le! 

Etus: Persze, hogy elmegyek szavazni a Virág doktorral. Hogy kire? Aki visszaadja a Nagyfehérnek az elprivatizált kórházat, nagyjulcsinak a kozmetikaszalont, kisjulcsinak hitét a szerelemben, és nekem egy nagy kemencét, ahol megint égethetem a kerámiákat, és odahívhatnám melegedni az egész országot. De most már ne kérdezősködjetek többet, hess, csibéim, usgyi a parkba, hisz tavasz van!

Várnai Zseni: „Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak”.

Okos lány: Ezt is, azt is. Meg persze amazt is. Abból baj nem lehet!