Na várjál már, élóéló!
Semmi gáz, jegyed érvényes, séród megfelelő, képed nem irritáló. Nyugodj meg, csak egyszerűen beszélgetni szeretnék veled.
Vagy velem talán nem lehet elbeszélgetni, csak azért mert biztonsági őr vagyok? Nem „kidobóember”, ahogy itt sokan nevezik, mert ha én tényleg „kidobnálak” téged, akkor vákuumágyban vinnének el nyílt gerinctöréssel, aztán anyád moshatna ki a saját szarodból életed végéig. Érted? De én szelíd vagyok.
Relax már, cimbora, nem késed le a Pilinszky-estet, soha nem kezdik időben, tíz perc késés, az minimum. Pilinszky János született 1921 november 25, elhunyt 1981 május 27, „Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszűnhetett dobogni szíve – Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.” Írta ezt a par exellence katolikus költő. Na most csodálkozol mi, hogy ugyanolyan a műveltségem, mint a tied, pedig „csak” egy biztonsági őr vagyok?
Csak az Utam más.
A Szamuráj Útja.
Tudod, ahogy elnézem ezt a sok drogosbuzit és genetikai hulladékot, akik idejárnak a Bölcsészklubba, mindig az jut eszembe, hogy ha eljön a Harc, egyedül fogok kiállni. Ki ellen? Nem mindegy? Mindenki ellen! Aki az Erények elpusztítására tör. Én fogom megvédeni akár életem feláldozása árán is az Erényeket, úgy mint Kötelességtudatot, Határozottságot, Nagylelkűséget és Kitartást.
Ezek az Nyugati Zöld Sas iskola fő alapelvei. Levegő és Föld. Erő és Tisztelet. Menekülés és Roham. Ezekért a célokért edzem a testem és a lelkem tíz éve, minden áldott nap. Vasárnap is, mindig, akkor is, amikor ezek a genetikai hulladékok másnaposan fetrengenek a hányásukban.
És nem eszek húst, csak szóját, köles és búzacsíra kivonatot és redbullt iszom. Mert én tisztelem az életet. Mert ez nem sport, ez filozófia.
Mert ne gondold, hogy ez az egész csak az erőszakról szól! Ha arról szólna, akkor én most odavágnék neked ököllel, és a gigád úgy törne be, mint a negyvenötös lámpaizzó, szilánkosra, itt fulladnál meg élve, még kábé egy órát nyeldekelnél, szenvednél. Érted? De ne parázz, én csak cserélni akarok veled. Eszmét.
Ez ugyanis tanítás. És ezt nem drogosbuzi gyorstalpalókon tanítják, amit egyetemnek csúfolnak. Erre még egy élet is kevés, hogy végigjárd, a Szamuráj útját. Mert az Út a lényeg. Itt van a tetoválásom a tricepszemen. Találd ki, ez mit ábrázol! Na gyere, segítek, átkarolom a nyakadat, így, barátságosan, és elmondok neked egy sok évezredes mesét.
A Zöld Sas és a Lila Majom.
A Zöld Sasfióka kiesett a fészekből. Ott verdesett kétségbeesetten a földön a nyeszlett szárnyaival. A Lila Majom közben a bambuszfán ugrált, és gúnyolta a Sasfiókát. Soha, de soha nem fogsz ilyen magasra feljutni, te kis tépett madár, kiabálta, és utálatosan vihogott. De nagyot tévedett. Mert a Zöld Sasfióka ekkor megivott öt doboz Red Bullt, és csodálatos, pusztító Zöld Sassá vált, és akkor kiterjesztette szárnyait, és úgy verte halántékon a Lila Majmot, hogy annak még az agytörzse is pépesre roncsolódott. Ennyi.
Na most akkor ezen el kéne gondolkozni.
Hogy mit jelent. Hát például azt, hogy soha nem szabad feladni. Mert a meccs három félidőig tart, ha érted, és mi végig ott vagyunk, hogy megharcoljunk a Zöld Sasokért.
Most mi az anyádért izegsz-mozogsz?! Én nem „szorítalak”! Én csak barátian átkarollak! Ha én téged meg akarnálak szorítani, úgy rendesen, akkor a te meg lennél szorítva, kifordult szemgolyódban, a kihunyó tekintetedben ott csillogna a fájdalom temploma, sápadt testedből kipréselődne az élet, de én csak beszélgetni akarok veled, azt akarom, hogy megértsed, miért iszom a Redbullt állandóan, hogy felfogd végre, hogy uralkodni kell! Önmagunkon és az Erőn!