kikvogymuk

MÜLLERPÉTER:

Ahogy ülök itt a kamera előtt, és csendesen mosolygok legbelül, eszembe jut egy réges-régimódi történet.

RÉZANDRÁS:

Nyomjad, Péter!

MÜLLERPÉTER:

1992. Ingmar Bergman Budapesten, a Madách színházban.

RÉZANDRÁS:

Óóóóltári pasi!

MÜLLERPÉTER:

...Szóval odalép hozzám, feszengve kezet nyújtok, erre ő belenéz a szemembe, megfogja a kezem, aztán nem ereszti el! Fogja, és vonszol gyengéden végig a folyosókon, lépcsőkön! Aztán valahol itt legbelül, hívjuk szívnek, vagy léleknek, vagy csakrának, vagy csak egyszerűen egy bensőnkben rejtőző kicsinyke kapunak, hirtelen megnyílik valami, és Én teljes lényemmel kitárulkozom ennek az univerzális kisugárzású géniusznak! Az érintés ereje! És erről eszembe jut egy gyönyörű tizenharmadik századi naganói haiku a szeretetről...

RÉZANDRÁS:

Bocsánat, de mindez hogy jön ide?

MÜLLERPÉTER:

Hát nem a Pax Tv-n vagyunk?

RÉZANDRÁS:

Hát nem! Az Ekhó tévében, a honfoglalásról kéne beszélgetnünk.

MÜLLERPÉTER:

De hát Bandikám, csillagom, a honfoglalás, a vérszövetség az nem egy sze-re-tet-ak-tus?! A törzsek aktusa! A vér aktusa! Egy kegyelemteljes, áldott, intim pillanat!

RÉZANDRÁS:

Erről azért megkérdezném a morvákat, Péterem!

MÜLLERPÉTER:

Kicsodákat?!

RÉZANDRÁS:

Tótokat! Szlovenszki! Akiket kipateroltunk innen a fehér lóval, ami egyébként úgymond egy 10. századi szittya hackertámadás volt ugyebár!

MÜLLERPÉTER:

Ma valahogy nem tudlak követni, Bandim. Lüktetsz, mint ez az őrült világ. Belédfáradok.

RÉZANDRÁS:

Arról beszélek, hogy ez a „Settling down”, ez valójában egy középkori flash mob, vagy mondok jobbat: egy óóóóóltári nagy filmtoposz. Most gondolj bele, hét kőkkkemény pasi átkel egy szoroson, és eltakarítja a morvákat az útból!  Hát nem ez a western, kéremszépen? Go west! Cary Grant, John Wayne, Clint Eastwod, Tas, Huba, Töhötöm....mekkora pasik, diszkoverek, pájonyírok, igazi new wawe honfoglalók!

MÜLLERPÉTER:

Azért hont foglalni, és spirituális, elkaminói értelemben ha-za-ér-kezni nem ugyanaz! Erről szól egy 8. századi gepida mese. „Megérkeztem, mondja Núr a Forrásnak. Még nem vagy itt, válaszol a Forrás, a szomjad megelőzött.”

RÉZANDRÁS:

Ennyi?

MÜLLERPÉTER:

Ennyi. Elég.

RÉZANDRÁS:

Jójó, de mi a búbánatról szól?

MÜLLERPÉTER:

A Hazaérkezésről. A Befogadásról. A Szeretetről. De úgy látom, itt az idő, hogy tisztázzuk a nézők előtt is, hogy mi különbség a „Filia” az „Erosz” és az „Agapé” között.

RÉZANDRÁS:

Hát a filia az olyan perverz dolognak tűnik, pedo, geronto, nekro, az agapé az talán lájtosabb, az erosz pedig konkrétan dugást jelent, nem?

MÜLLERPÉTER:

Ez primitív volt, Bandi! Ma valahogy elvesztettük Egymás Fonalát.

RÉZANDRÁS:

Megjegyzem, nem én kezdtem ezt az Erosz-cuccot boncolgatni, ami egyébként szó se róla, egy óóóóltári adekvát előképe az egész honfoglalásnak, mint középkori médiatörténeti eseménynek, amivel kapcsolatban idézném itt a hetvenes évek oldszkúl hardkorjának legfényesebb klasszikusát, a námberván orális ópuszt, a Mélytorok kettőt, amely a maga keresetlen módján az emberi kapcsolatok mélységét taglalja, szóval hogy nem mindegy, hogy ki van a fasz végén: Árpád vezér vagy a morvák ugyebár.

MÜLLERPÉTER:

De én nem faszról szeretnék beszélni, hanem a Szeretetről!

RÉZANDRÁS:

...Na és akkor itt van az unoka, ez a Vajk gyerek, aki a maga módján szintén egy óóóóltári pasi, egy gótikus médiacézár, egy 11. századi Berlusconi. Mert azt világosan látni kell, hogy ez a templomépítős project, hogy tízfalunként, az már egy komoly médiatörténeti esemény, a magyar tömegkommunikáció prológusa. És még hol vagyunk a Gutenberg-galaxistól!

MÜLLERPÉTER:

Nem szívlelem én ezt a szót: tömmegkommunikáció. Tömegkommunikálni annyi, mint manipulálni. Manipulálni annyi, mint birtokolni. Önzés. Pedig „A szeretet nem keresi a maga javát” – mondja Szent Pált, vagy ahogy Ökcüg, a szegény kurtizánlány mondja a 6. századi szuffita mesében, „Mindig mást és mást szeretek”.

RÉZANDRÁS:

Nem a Neoton Éva énekli?!

MÜLLERPÉTER:

Nem mindegy, ki énekli?! Hogy van pofád oktatni engem? Egy Tanítót? És hogy jönnek ezek az emberek, hogy lökdössenek?! Mi ez a káosz, Bandikám?

RÉZANDRÁS:

Relax, már nem vagyunk adásban! Elkezdődött a Pörzsölő!

Helló, szia, szevasz, van nálatok terasz? De rég találkoztunk! De örülök! De jól nézel ki! De frankóra! Na figyelj már egy kicsit, lenne egy fél órád számomra? Nem most, majd! Belediktálod szépen ide a noteszomba, hogy mikor, és akkor. Hogy miről lenne szó? Rólad. Az egészségedről. A családodról. Az anyagi helyzetedről. Na most ne hidd, hogy ez valami vallási izé, vagy piramisjáték, az ilyeneket én utálom a legjobban. Ez szín-tisz-ta üz-let, érted? Közben még egészség is. Mert azért annyira nem nézel ki jól. Sápadt vagy, karikásak a szemeid, na köpj rá a falra! De frankón, köpjél már! Na, hát habos, tehát lúgos, mindjárt láttam, hogy sejthiányod van!

De a természet már ezer és ezer éve ismeri a megoldást:

Aqua Negra! Feketi víz! Egyenesen Tanganyikából. Nagyon bejön a cucc, hidd el! Na most én nem sorolnám fel, hogy mi mindenre, az egy másik alkalom, de a lényeg a lényeg, hogy ilyen sejtképző hatása van, és nyolcvanöt hónappal meghosszabbítja az életet. Átlagba. Ezt amerikai tudósok mutatták ki sejtizotópos vizsgálatokkal 2007-ben az Kaliforniai Forever Young Academy Laboratóriumban.  

Na most nézel mi? Nagyon vágom én ezt a dolgot! Diplomám van róla! Tavaly elvégeztem az orvosit, na nem a SOTÉN, az nudli, ez annál sokkal magasabb rangú, az akvanegrások szervezik szombatonként. Apropó, Te tudod, hogy minket direkte ma-ni-pu-lál-nak?!  Az orvosmaffia meg a gyógyszerészmaffia! Hogy direkte csinálják az öregedést? Világszerte! Pedig az ember normálisan 170 évig élhetne! És nem kellene hozzá kemikália, csak napi egy pohár Aqua Negra! Az ott lefolyik bele a vesédbe, aztán csinálja ottan a sejteket, nem egyet, több ezret, milliót, több zsák új sejtet csinál a vesédben, azok meg ott lesznek életed végéig, mint Marci hevesen, és ha egy sejted elhal, azok beugranak helyette, olyan ez, mint a pótkerék, sitty sutty, ezt a hasonlatot én találtam ki!

Na már most ebben az az okosság, hogy külsőleg is! Nekem például bőrhiányos volt az arcom, a bőrgyógyász azt mondta, néhány hónap, aztán zsupsz kilyukad az orrom körül, tiszta lyukas lesz az egész fejem, képzelheted mit átéltem, aztán megmostam Aqua Negrával, és fogd meg! Van bőr rajta, mi?!

Na most nem a pofámért kezdtem neked a témát, vágod. Mert most jön a lényeg! Nem tudom, melózol valamit? Na gondolom kurvára unod már, mi? Abbahagynád? Nahiszen! Én például karateedző voltam, ilyen felnőttképzés. Gondolhatod, mennyire utáltam a sok hájas, nagypofájú napközist az erőszakos anyjukkal együtt! Gondoltam, belevágok az Aqua Negrába. Mit vesztenék? Aztán?! Két hónap múlva felmondtam a dozsóban! A szenszei csak nézett, amikor villantottam neki a kétszáz rongyot! És tudod, mi a vicc? Hogy ez a lovetta napi két órával perhó realizálódik! És nem ám, hogy csicskázok! Marketing! Lájtosba. Kommunikáció. Elmegyek a nővéremhez Maglódra, megkommunikálok neki egy alapcsomagot, és az már alapba tíz rongy.

Na már csillog a szemed, mi?! És akkor hol van az, hogy fél év alatt összejön a zsír új Bömös?!

Na ez az! Először én is így néztem, mint te, hitetlenkedve, tudod jól, én aztán milyen cinikus pali vagyok, hozzám képest a Fábry Sándor Kalkuttai Teréz, anyja, mondom ez valami hülyeség! Egészen a hónap végéig! Amikor ott volt tíz darab húsz-ez-res a kezemben! Érted?! Ott markolsz kétszázezret! És akkor még csak a bronzkörbe vagy! Érted?! Az ezüstösök a tízszeresét, az arany az meg már miközöd hozzá!

És a bronz az igazán nem vasziszdasz! Kiépítesz öt bokrot, aládkerül 50 háziasszony, az pont ötszáz flakon Aqua Negra, és az akvanegrások máris színezik a bronzodat! Hú, az milyen szép! Ott állsz Budapesten, az Erkel Színház nagyszínpadán, kétezer Akvanegrás tapsol és énekel, és akkor szól a Zorántól az hogy Apám hitte, és három csaj festi a vessződet bronzra. Most mit röhögsz, ez nem vicc, képzelheted, hogy könnyeztem a meghatástól?!

Na most, gondolom, neked is hiányzik, hogy megtapsoljanak, hogy Egy Csapathoz tartozz, hogy Egészséges Légy, és hogy sok-sok pénzed legyen!

Nem tévedtem nagyot, mi? He? Héhó, hékás, csorog a nyálad! Na figyelj, nem kell, hogy most Igent vagy Nemet mondjál! Gondolkozz!

De azért megkönnyítem a dolgod, adok egy multimédiás csomagot, az neked semmibe nem kerül. Csak nézd át! Don Akson van rajta, ő találta ki ezt az egészet, egy olyan csávó volt, mint te meg én, tök senki, aztán most meg a Swarzenegger a szomszédja neki! Pedig csak egy csóró volt, és sejtje is csak annyi volt neki, hogy az már kritikus szint, már lemondtak róla, ráadásul pénze se volt, hogy gyógyítsa magát, szóval ott haldoklott csórikámMiamiban a tengerparton, aztán eszébe jutott, hogy el kellene mennie Tanganyikára egy kis Aqua Negrát inni. Aztán három évig csak Aqua Negrát ivott, semmi mást, nem evett, nem ivott, csak Aqua Negrát, és amikor az anyagcseréje már olyan konkrét volt, mint ide Lacháza, akkor meggyógyult! Na de ez rajta van a bevezetőben!

Ne ijedj meg, nem kell végigböngészned az egész 800 percet! A harmadik és az ötödik és a hatodik fejezet a lényeg. Hass! Alkoss! Gyarapodj! Én már ötszáztizenhétszer megnéztem! Azért hatok ennyire jól rád. Mert tudom, mit akarok. Tudom, te mit akarsz. Tudom, hogy mit akarok, hogy tudj! És tudom, hogy mit fogsz akarni tudni!

Na és akkor most diktáljad bele a dátumot a noteszbe! Szombat? Meghívtad a haverjaidat?! Na mért lenne gáz?! Sőt! Ebéd körül ott vagyok! És viszek nekik öt csomag Aqua Negrát!

 KOMMENTELJ! KÍVÁNCSI VAGYOK A VÉLEMÉNYEDRE!!!!

Téged vár a következő KEDDEN és PÉNTEKEN a Dunatévés, a Spirituális választerapeuta, a Büfészínész, a Szittya, a Panelproli, a MLM-es, és az összes ismerős arc. Ajánld a blogot ismerőseidnek, küldj ötleteket, és mi elmeséljük, kik vogymuk!

A Büfészínész falstaffi megjelenésű 50-es férfi.

A Büfészínész nevéhez hűen a Büfében érzi elemében magát: elsöprő entrée, pillanat alatt átveszi a szót, udvarol, anekdotázik, kacag és bömböl. Amikor azonban színpadra kell lépnie, váratlanul áttetszővé, szürkévé, súlytalanná és jelentéktelenné válik, majd eltűnik. Már ha egyáltalán színpadra kerül, mert ez a veszély  egyre ritkábban fenyegeti. A jelenet egy álmos hétfőn, 09 óra 50 perckor játszódik a színházi Büfében. Az asztaloknál a többi Büfészínész ráérősen duruzsol. A pult mögött egy 110-es mellbőségű Büféslány unottan keni a zsemléket. A Büfészínész másnaposan viharzik be a színházi büfébe.

BŰFÉSZÍNÉSZ: (drámai hangon a büféslány felé)
„Gyorsan közelget, szép Hippolytám a nászi óra!” Aranyszívem, mikor leszel az enyém? Soha? Hát akkor dobj össze egy gyors melegszenyót, eszem a pucádat! (észrevesz egy nagyobb társaságot, nagy lendülettel közéjük huppan) „Nemes urak, respektáljátok-é szerény társaságom?” Tibikém bazmeg, felébredtél? Micsoda este, az kész! Hát szeretve tisztelt fővárosi rendezőnk? A Viktor? Vagy Viktória? Na most mit röhögtök? (affektálva)Ety fővároszi „művécrendecőnél” szemmit szem lehet ám tudni! Hova lesz a pucsítász, elől Rómeó, hátul Júlia, mi?!  Muhahhhaa! Na ne értsetek félre, nincs nekem semmi bajom a „mássággal”, Beckett-tel sem, a Viktorral meg pláne, mondjuk azon egy han-gya-fasz-nyit csodálkozom, miért monodrámát rendez egy olyan színházban, ahol nyüzsög a tehetség, bazmeg! Félrene értsetek már, nem savanyú a szőlő, egyébként nekem a Beckett már megvolt, Godot, 1987, nem is akármilyen, Független Színpad! Majdnem a Rusztjóska rendezett, Magyarországon elsőként hugyoztam a színpadon! Na az volt a színháztörténet! Az Aschertomi azonnal a Katonába akart vinni, de nem mentem. Becket megvolt már, jöjjön az Osztrigás Mici! Kisszínpadi nagyszerep vagy nagyszínpadi kisszerep,  nem kurvára mindegy? Én már előre imádom, a közönség is fogja, az kurvaisten, ez se egy utolsó szempont ugye, pláne itt vidéken, belőlük élünk, nem holmi beborult kuratóriumokból meg buzibarátokból!

Erről jut eszembe, Zsuzsikám,  kész van-e már a melegszenyó, nyalom a pun...csosminyonod, tíz perc múlva díszletben vagyok! Tényleg, hogy nézek ki? Ja, hát igen, gyűrötten,  az kurvaisten, hát hol vasaljak, bazmeg?! A színészházban kikapcsolták az áramot! Ez ilyen világ, a színész tőkéje a lelke, haszna a taps!  Azzal meg nem lehet vasalni! Ez már egy bankvilág! „Ha lopni akarsz, vegyél bankot!” – írta Brecht a Koldusoperában. 1983 Nyíregyháza. Kisszínpad.  Mekkora kibebaszott nagy előadás volt, tejóisten! Mekkorát játszottam benne, úristen, na mondmár, nem jut eszembe a szerep...na mindegy, a lényegalényeg, volt akkora öt mondatom, hogy a Trokánpeti nem tudta folytatni a szerepét! Na most képzeld el, ott áll egy Tro-kán Pé-ter a színpadon, mint Bicska Maxi, meg kéne  szólalnia, és dermedten bámul engem! Na, utána meg a büfében egy egyforintost nyomott a kezembe, némán, belenézett a szemembe, és a markomba nyomta a pénzt! Na most csak a fiatal jelenlévők kedvéért: ez az egyforintos egy színháztörténeti gesztus! A Latinovitszoli csinálta az Őzelalival, amikor az szebben elszavalta az Őskajánt, mint ő. Nekem meg a Trokánpeti! Akkor még nem volt ennyire elszállva magától, csak a Szomszédok után, most meg már, a múltkor összefutok vele a Nemzetiben a büfében, mutatom neki az egyforintost, amit nyolcvanháromban adott, erre elfordul és dumálni kezd a Kulkajanival...

Zsuzsám, aranycsillagom, csöppents ki két feles hubit egy szomjas csepűrágónak! Egy kis aperitif a melegszenyóhoz! Miazhogy próba előtt alkohol? Eszem a faszodat, drága Tiborom, miről beszélsz?! Akkor most egyszer s mindenkorra tisztázzuk ezt pia kérdést, mert úgy látom, sok a téveszme körülötte! Szí-nész al-ko-holt ne i-gyon...este az előadáson! A színház szent, a néző isten!  Persze, van aki így hozza magát „állapotba”  a szerephez, de a Latinovitszoli sem ettől volt Latinovits! Előadáson ne igyunk! Kivéve a főpróbát, a bemutatót, a tízedik az ötvenedik és a századik előadást, no és a darabtemetést, ünnepkor kötelező a vidámság! A többin legfeljebb egy-két felest, de azt is kontrollal, mert a színészet lényege az állandó önkontroll! Sztaniszlavszkij Színészesztétika harmadik fejezet!  Az előadás után, az más! Akkor kötelező a bebaszás. Atomra hajnalig! Nem úgy, mint Budapesten, este tíz, aztán csá, mindenki a dolgára, hakni, szinkron, mindenlófasz, haza a tujákhoz, aztán öregnéneőzikéje. Lófaszt!

Én éppen azért szeretem a vidéki színházat, és ezt e-gé-szen őszintén megmondom nektek, és azért mondtam nemet az Aschertominak is 1983-ban, mert ez itten egy egészen más élet. Ez közösség! Együtt sírunk, együtt nevetünk, együtt bebaszunk és baszunk, ugggye drága Zsuzsókám? Tudom én, hogy mindig nedves a bugy...a buggyantott tojásod! Készen van már a melegszenyó?!

Hol tartottam, ja igen. Én még azt is tudom, mi az a tájelőadás! Húsz évet tájoltam, Bánk Bán falunapon, Liliomfi SZOT-üdülőben a stégen, Elektra Belojanissz faluban, kétszáz görög előtt, Elektrát, görögöknek! Bebaszás! Na ott volt az, hogy a Bratyec Jóska bácsi hajnali négykor belehányt a díszletbe! Na hogy miért? Azért, mert megivott egy üveg Metaxát, azért! Azt hitte az öreg, hogy valami laza mediterrán cucc, tudta is ő, hogy mi az a Metaxa, 1978-ban, a komenizmus kellős közepén! Lehúzta egy hajtásra! Az zorba volt, bazmeg! Istenem, szegény Bratyec Jóska bácsi! Még az Ódry Árpádnak végszavazott! Ő még tisztelte a színházat! És a színház is tisztelte őt! Békéscsabán biankója volt az összes kocsmába! Egyszer megcsináltam vele a „Csaba-kört”, a fiatalok és a pesti köcsögök kedvéért: negy-ven-há-rom feles a vasútállomástól a színházig,  az összes, de tényleg az összes csabai kocsmában, és egy helyen csak egy felest lehet inni! Az utolsót reggel kilenckor a Kiskócosban! Fél órával a Tragédia főpróbája előtt! Képzelhetitek! Az volt a tragédia, az egyszer istenfasza!

Budapest? A nagytúrós lófaszt! Az egy alakoskodó világ. Én színészkedem, nem alakoskodom! Ha értitek a különbséget! „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő.
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében.” Állandó szerepben létezem, de a lényeg az, amit ott fenn, a deszkákon a lelkemben meg-tör-té-nik! Nem az, amit a büfében pusmognak rólam! Basszameg! Ez az én krédóm! Az arszpoétikám! Hogy légy jó mindhalálig! Én őszinte ember vagyok. Én megmondom, ha egy előadás szar! Sohasem álltam be a sorba! Volt is bajom nekem ebből nem egyszer, százszor. Kíváncsiak vagytok, miért nincs ötvennégy évesen Jászai díjam?! A próba után megtudjátok! Most rohanok! (A Büfészínész felhajtja a két felest és teátrálisan kiviharzik az ajtón)

A többi néma csend!

Tetszett? Akkor Téged vár a következő KEDDEN és PÉNTEKEN a Dunatévés, a Spirituális választerapeuta, a Büfészínész, a Szittya, a Panelproli, a MLM-es, és az összes ismerős arc. Ajánld a blogot ismerőseidnek, küldj ötleteket, és mi elmeséljük, kik vogymuk!