kikvogymuk

Kedves Szülők!

Küldöm nektek a SZMK-vezetők tegnapi gyűlésének memóját:

Jelenlevők: Csabi anyuka, Kevin anyuka, Bence apuka és Timi Apuka.

Napirendi pont: az iskolai menza. Mivel sok panaszt hallottunk, kérek minden kedves szülőt, küldje el nekem a csemetéje menzatapasztalatait!

Kedves Szülők!

Sajnálattal jegyzem meg, hogy múltkori körlevelemre csak Kevin anyuka, Bence anyuka  és Csabi anyuka küldte el az észrevételeit. A többieket talán nem érdekli gyermeke helyes táplálkozása?!

A vélemények alapján összefoglalom a menzára vonatkozó megjegyzéseket:

A leves: Édes. Savanyú.

A főétel: Hideg. Meleg. Langyos. Zsíros. Száraz. Túl sok. Túl kevés. Ehetetlenül híg. Ihatatlanul sűrű.

Az ivólé: nem 100%. 

A menzás nénik: Kócosak. Öregek. Lassúak. Hazaviszik a maradékot.  

Az észrevételeket és a labormintákat továbbítom az iskola igazgatójának, a fogyasztóvédelemnek, a tisztiorvosi szolgálatnak, valamint a kerületi ügyészségnek is.

Kedves Szülők!

Örömmel közlöm veletek, hogy a menzára vonatkozó észrevételeimre gyorsan reagáltak: három menzás nénit kirúgtak, kettőt előállítottak. Köszönjük Timi Apukának és kollégáinak a szakszerű intézkedést!

De ne pihenjünk, mert az iskolai büfé még hátravan!

Kedves Szülők!

Holnap, azaz kedden 14 órakor, azaz kettő órakor az iskolai büfé előtt csendes szülői demonstrációt tartunk. Minden szülő hozzon egy „Vesszen a chips!” feliratú táblát, valamint egy almát, amelyet a demonstráción a büfé elé szórunk.

Kedves Szülők!

A tegnapi tüntetésen öt szülő jelent meg (Csabi anyuka, Kevin anyuka, Bence apuka és Timi Apuka és jómagam). Csabi anyuka kérdésére, miszerint miért nincs alma a büfében, az iskolai büfés arra hivatkozott, hogy idézem „Aztat a gyerekek nem veszik!” Erre azt feleltük neki, hogy azért nem veszik, mert nincs is. És amikor ezen a büfés cinikusan felröhögött, véletlen jelleggel megjelent egy harmadik bé osztályos tanuló, és fél kilogramm „későérésű Jonagold almát” kért. A büfés erre káromkodni kezdett, ezek után megrohamoztuk a büfét és kiszórtuk a nyalókákat. Köszönjük a részvételt az anyukáknak és apukáknak. A jövő héten folytatjuk!

Kedves Szülők!

Örömmel jelentem, hogy a tegnapi, megismételt iskolai büfé-demonstráción teljes siker született! Kevin anyukával, Bence anyukával és Csabi anyukával csendben közelítettük meg az iskolai büfét, majd rajtaütésszerű próbavásárlásoikat bonyolítottunk le. Amikor Csabi anyuka nyolcmagvas szójacsírakekszet akart vásárolni, a büfés egy vágódeszkának tűnő tárggyal többször felé suhintott, mire mi lefegyvereztük, és egy konyhakéssel ártalmatlanná tettük. Miután elvérzett, őt és a berendezést kidobáltuk az udvarra, a falakat kiütöttük, és a helyükre biokertészetet telepítettünk.

Éljen a helyes táplálkozás! Reméljük, mostantól valóban egészséges és szeretetteljes közeg szolgálja gyerekeink testi és lelki fejlődését!

• A Hungária Körút következik.
• Aranyoskám, életem, könyörgöm, ne száguldozz olyan veszettül, helyben kilehelem a lelkem!
• Meg az epekövét! Aztán még hálás is lesz nekem, mamó!
• Hiszen alig bírok megállni a lábamon, galambom!
• Arról meg nem én tehetek, hanem a kilencven éved!
• Kilencven?! Hetven se vagyok, pimasz! Nekem még bér-le-tem van! Egész éves!
• E-gész é-ves? Milyen optimista a néni! A maga korában én már csak napijegyet kockáztatnék!
• Szemtelen!
• A Keleti pályaudvar következik.
• Fiam, nyomjon már rá egy kis meleget! Mínusz húsz fok van az istenért, megvesz az isten hidege!
• Leheljen nagyokat, Papa! Vagy dörzsölje erősen magát!
• Hogyan? Hisz már az ujjaim is rágémberedtek a kapaszkodóra!
• Akkor bújjon ahhoz a bögyös kis csajhoz a lyukasztónál, az majd felmelegíti! Belevaló a kicsike, láttam a pornófilmjeit!
• Miről beszélsz, te rohadék! Csak fehérneműmodell vagyok!  Maga meg mit nyomul bácsika, ne dörgölje hozzám a micsodáját! Bújjon otthon a feleségéhez!
• Az istenért, az már tíz éve halott! A Köztemetőben fekszik!
• Akkor miért nem megy utána?!
• Megőrült? Mennyivel megy?!
• Nem ismered a számokat? Szerinted mi jön a 99-után?
• Lefröcskölte hólével az óvodásokat!
• Legalább egszer mosakszanak a büdös kölykök!
• Ember, nem állt meg a Keletinél!
• Azt hiszed, nem láttam? Jobban ismerem a várost, mint te!
• Dehát le akartam volna szállni!
• Leszállni? Ezzel a testtel?! Ne túlozz, faszikám, örülhetsz, ha gurulni tudsz! A Blahánál. Ott úgyis megállok, cigit venni!
• A Blaha Lujza tér következik.
• Hagyja abba a dohányzást! Asztmás a gyerek, megfullad a köhögéstől!
• Asztmás?! Látta volna a fiacskáját tegnap az éjszakain! Telehányta az ülést!
• Sorry. Where is the Puszta?  Tschikós, Gulasch, Hortobagy?
• Hol van, baszod?! Hát leszállsz a Ferencieken, lekanyarodsz a Kígyó utcában, átmész a passzázson, és rögtön meglátod!
• Thank You!
• Szívesen, te idióta! Ki az a barom, aki feltalálta a turizmust?!
• A Móricz Zsigmond Körtér következik.
• Hahó! Várjon már! A néni nyakára zárta az ajtót!
• Átjövök a Dunán, és máris nyávognak ezek a kényes budai köcsögök! Teccett volna sietni!
• De hát a néni alig kap levegőt!
• Na és? Két perc, és a Kosztolányin vagyok. Annyit csak kibír!
• Nem bírta! Teljesen elkékült, hápog, nyeldekel!
• Akkor utazzon még egy megállót, ott a Szent Imre kórház!
• Ezen már csak a pap segít! Megfulladt szegény!
• Akkor meg miért erre a buszra szállt?! Kelenföldön kurvára nincs temető!

És így vágtat tovább a piros hetes, Magyarország őrült Trojkája. Vágtat a végtelen pesti aszfalton ki tudja mi felé...

Ha a múltkor valakinek a lelkében nem indult el a misztikus bizsergés, akkor az azt jelenti, hogy még nincs meg a győztes. Újabb és újabb fordulók, újabb és újabb guruk, tökéletesebbnél tökéletesebb válaszok életünk kérdéseire. Egy kisbogár pozitív halálélményétől a nemzeti sorskérdésekig.

Ma a szeretet és a szilajság csap össze. A Jin és a Jang. A kotlós és a szittya. Az anya és a szamuráj. A befogadás és a kirekesztés. A félkegyelmű és a zseni:

Kis Herceg, ufó

Popper Péter, lélekgyógyász

Fehérlófia, verekedő

Etus, keramikus

Okos Lány, okos lány

Várnai Zseni, zseni.

Hogy ityeg a fityeg? – kérdezi Szocio Pata

Popper Péter: Vagy inkább: kinek fityeg? Mert ma már ez a kérdés. Nő e a nő, és férfi-e a férfi? És ha nem, miért nem? Mintha elvesztettük volna nemi szerepeinket, csak úgy fityegünk ide-oda.  

Etus: Virág doktorral már nem foglalkozunk ilyenekkel! Csak ülünk a kandallónál, és évődünk egy jó mákos pite mellett! A „fityegést” pedig meghagyjuk a fiataloknak!

Okos lány: Erre is, arra is.

Hol van a kutya elásva? – kérdezik a Noé alapítvány munkatársai

Kis Herceg: Elástak? Egy kutyát? Ó! Most sírni fogok! Vigasztalan leszek napokig, s visszavágyom a kisbolygómra!

Popper Péter: Bizony, ebben a társadalomban bizony sok minden van elásva a lelkek mélyébe.

Fehérlófia: Lelkek?! Inkább az a kérdés, testvér: hun van Attila sírja elásva!

Popper Péter: Ugyan már! Nincsen semmiféle sír, ez csak nemzeti rögeszme, kollektív önigazolás, populáris ábrándkeresés!

Fehérlófia: Pofád fogod kutyafattya, különben úgy beleváglak derékig a földbe, hogy ha hétpokol sárkánya lennél se jönnél ki onnan!

Popper Péter: Velem nem lehet így beszélni! És egyáltalán, kicsoda ez a szélsőséges sörényes szörnyeteg?!

Etus: Jaj csibéim, ne marakodjatok már annyit! Van elég békétlenség ebben az országban!

Várnai Zseni: „Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél”.

Okos lány: Itt is. Ott is. Amott is.

Minek a szív ha fáj? –kérdezik a lila ákácok

Popper Péter: Mert fájnia kell. Mert éreznie kell, dobognia kell! Ebben a steril világban az érzelmileg körülbástyázott emberek valahogy ezt felejtették el:a  sajgó szeretetet, a gyönyörűen fájdalmas áldozatot!

Kis Herceg: Jót csak a szívével lát az ember. De a fölnőttek sajnos vaksik. Egyszer az egyiknek lerajzoltam egy gilisztát, amely csuklik. Erre ő azt mondta, hogy ez csak egy S betű. Ó persze, hiszen ő csak fölnőtt! Soha nem emleget senkit, és őt sem emlegeti senki!

Fehérlófia: És az hogy fáj, ha én néked gáncsot vetek, s ekképpen csivirítem-csavarítom nyakad, hogy még a Hétszűnyű Kapanyányimonyók se szabadít ki élve!

Popper Péter: Ezt most nekem mondtad, gebe?!

Etus: A múltkor a Nagyfehér éppen nálam lett rosszul. Majdnem beesett a köcsögök közé, sápadt, lihegett, fogta a mellkasát. Mondtam is neki, ez az őrült hajtás, ez az éjszakai mentőzés, a wellness-hotel meg ketrecharcos ügyelet egyszer a szívére megy! Egyszer úgy fog járni, mint a Vágási Feri. Tolószékben, alkoholistán!

Okos Lány: Ezért is, azért is.

Várnai Zseni: „Azt mondják, hogy a szív égő sebére legjobb gyógyszer a száguldó idő! Én elhiszem, de egyre inkább érzem, hogy az a sebhely
mind nagyobbra nő.”

Mi volt először: a tyúk vagy a tojás? – kérdezi egy agrárválalkozó

Várnai Zseni: „A gyerekem az életemnek mása, ő én vagyok, de mégis Ő maga. Csodáltam őt, amikor járni kezdett, mikor kibuggyant legelső szava”.

Popper Péter: Hát igen, sokszor a gyermekeink felnőttebbek nálunk. Vagy mi nem növünk fel hozzájuk eléggé.

Etus: Először én voltam, a tyúkanyó Etus. Aztán jöttek szépen sorban a  kiscsibéim, a nagyjulcsi, a nagyfehér, a kisjulcsi, végül a kisflóra. De én még mindig kotlok rajtok, nehogy bajuk essék!

Okos lány: A tyúk is, meg a tojás is.

Sző fon, nem takács, mi az? - kérdezi a találós kérdés

Etus: Munkanélküli. Egyre több sajnos a boldogtalan, otthon tétlenkedő nő. Úgy tűnik, tényleg a húszéveseké a világ. Negyven felett mit csináljon az ember?!

Popper Péter: A kicsinyes, bosszúálló, intrikus ember. Mert mi valahogy így vagyunk gyúrva, emberek. Ármánykodásból, aljasságból. Hiszen a Biblia is Káinnal kezdődik. És aztán Júdással végződik!

Apu, hogy megy be, az a nagy elefánt az ojoszlán bajlangjába? – kérdezi egy kisfiú a hatvanas évekből

Etus: Kérdezzétek csibéim a Nagyfehért! Ugyan nem állatorvos, de ebben az elállatiasodott világban nem mindegy?!

Kis Herceg: Egyszer lerajzoltam egy elefántot, akit lenyelt egy óriáskígyó. Egy francia fazon írt hozzá szöveget. A könyvet kiadták sok sok millió példányban, azóta Los Angelesben lakom Pamela Andersonék mellett. Valahogy nem is vágyok vissza a 3251-es kisbolyógra!

Várnai Zseni: „Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rámragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat.”

Okos lány: Így is, meg úgy is. Be is megy meg nem is. 

Mi a magyar most? – kérdezi a szkeptikus költő

Okos Lány: Ez is. Az is.

Popper Péter: Rút szibarita váz. És a költő nem tévedett: valahogy kezdünk hasonlítani arra bizonyos elpuhult, elfajzott görög városra! Jódolgunkban ordas eszméket kergetünk, elidegenedünk a másiktól, aztán egymástól is. 

Fehérlófia: Csitulsz tüstént, felébe szakajtod az magyar népnek gyalázalmát szakállas ördög, mert forró kását öntök a hasadra, s onnan lakmározom azt bé!

Popper Péter: Azt hiszed, meg tudsz félemlíteni! Az erőszak a gyengék fegyvere, te...te...sörényes maskara!

Etus: Csitt csibéim, ne marakodjatok! Nézzétek meg a kerámiáimat! Egyszerre magyarok és európaiak. És mindenki szereti őket!
Várnai Zseni: „Vergődve verdes dalomszép nyelvem börtönében, mert énekes vagyok, költő, és magyar.”

Mondd, te kit választanál? – kérdezik a magyarok

Popper Péter: Azt hiszem, ilyen szélsőséges verbális inzultus után ez nem is lehet kérdés!

Fehérlófia: Most már tüstént kobakon pörkölöm ezt az arcos-combos kurafit!

Popper Péter: Gyere ki bazmeg, játszuk le! 

Etus: Persze, hogy elmegyek szavazni a Virág doktorral. Hogy kire? Aki visszaadja a Nagyfehérnek az elprivatizált kórházat, nagyjulcsinak a kozmetikaszalont, kisjulcsinak hitét a szerelemben, és nekem egy nagy kemencét, ahol megint égethetem a kerámiákat, és odahívhatnám melegedni az egész országot. De most már ne kérdezősködjetek többet, hess, csibéim, usgyi a parkba, hisz tavasz van!

Várnai Zseni: „Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak”.

Okos lány: Ezt is, azt is. Meg persze amazt is. Abból baj nem lehet!

Laci te hallod e? Jer ide, jer, ha mondom, rontom-bontom, ülj meg itten az ölemben! De ne moccanj, mert különben meg talállak csípni! Így ni! Ugye fáj? Hát ne kiabálj! És ne értesítsd se a szüleidet, se az igazgató urat, se a gyerekvédelmi felelőst! Mert nem akarok én itten neked semmi rosszat, csak mutogatni valamit. Ezért most szépen bekapcsoljuk az internetet és megmutogatok valami nagyon érdekeset.

Na, mit szólsz?! Jó szőrös, és mekkora farka van! Na, Laci, kitalálod, mi ez? Szabadagazda? Hát akkor megmondom! Ezt a kis szőrös, nagyfarkú izét úgy hívják, hogy Spermophilus Citellus! Mezei ürge!

A Pityu bácsinak ez a szenvedélye! Odasüss ezt a szép bőrkabátot a fogason! Hinnéd, hogy ötven fürgeürge bőréből varrtam?! Mert a Pityu bácsi állandóan ürgét önt! Ha eljön a hétvége, már a mezőn van a húszliteres marmonkannájávall! Ezt csinálja, amióta az eszét tudja! Amikor olyan piszén-pisze kölyökmackó volt, mint te, az édesapja is vitte a mezőre önteni!

Na, tetszik? Ugye nagyon hasonlít egy mókuskára, eszem a szívedet? Nem véletlenül, ugyanis az ürge  földimókusok (Xerinae) alcsaládjához tartozik!  Ha tudnád, Lacikám, hányféle ürge létezik a világon: Sárga ürge, Rőt ürge, Gyöngyös ürge, Kaukázusi ürge, Mexikói és foltos ürge, és persze a legcsodálatosabb mind közül, a Siera Madre ürge!

Ezek az ürgék mind növényeket esznek, fűféléket és magvakat, jó sokat, mert akárcsak a medvék, ők is téli álmot alszanak!

Na Laci, látom rajtad, hogy égsz a vágytól, hogy megsimogass egy ilyen kis aranyos, szőrős kiscsibészt! Jól van, előkapom az enyémet! Na, hol is van, itt a fiókban! Nnna! Fogd meg, ne félj! Hahó Laci, ne ijedj meg! Simogasd nyugodtan! Ez már nem harap, ez már ki van tömve!

Én tömtem ki a hétvégén az otthoni preparáló műhelyemben!

Mert Lacikám, kismackóm, szombaton is öntésen voltam Kiskunapátiban negyven liter vízzel és két marmonkannával! Kimentem a szántóföldre, megkerestem az első lyukat, majd zsupsz, bele egyből öt litert! Nahát szerencsém volt, mert az a szegény kis ürgék ezt darabig tűrték, hanem aztán csak kimásztak, még az ingjük is átázott, a lyuk száján nyakon csíptem, nyakon csíptem, s hazavittem, de előtte jól odacsaptam őket a fához, hogy egyből eltört nekik a kis gerincük. Otthon aztán az egyiket kipreparáltam, a másikat meg megnyúztam, és zsupsz, bele a forró vízbe, kis sóval, paprikával meg némi hagymával és paradicsommal úgy pörköltösen, de módjával, mert az ürgehúst bűn agyonfűszerezni! Annak érezni kell az incsifincsi húsát! Lacikám, szívem csücske, kóstold meg te is, hoztam be az iskolába kis lábaskában! Ugye, milyen finom?! És nem is rágós, mert egy egész napig főztem!

És amit itt elmeséltem neked, azt ne áruld el tényleg anyukának és apukának, mert ők biztosan nem szeretik annyira az ürgét, mint mi, és talán csodálkoznának is, hogy napközis foglalkozás helyett ürgét majszolsz Pityu bácsi irodájában!

Magyar guruk. Tanítók. Spirituális mesterek.

Tudásuknak egyetlen morzsája is több a kenyérnél, amiért hétköznapi rabszolgák naponta megharcolunk.

Empátiájuknak egyetlen cseppje is több a könnytengernél, melyet frusztrált nyomorultak életünkben ejtünk.

Felettünk állnak, többek és jobbak, mint mi vagyunk, de ők azt szeretnék, hogy mi is többek és jobbak legyünk saját magunknál.

Hiszen éppen ezért guruk. De vajon van egy köztük, aki gurubb a guruknál? A leggurubb? Most eldől! Kérdezzünk tőlük, csodáljuk őket!

Vigyázat: véletlenül se tapsoljunk nekik, hiszen ez a gesztus azt a kínosan ostoba érzést kelthetné bennük és bennünk is, mintha rá lennének szorulva az  elismerésünkre, vagyis őket bárki méltó lenne megítélni. De mivel ez a feltételezés nevetséges, mégis arcpirítóan buta és sértő, ezért jómagam is kerülni fogom az olyan teátrális gesztusokat, mint harsány felkiáltójel,  ironikus idézőjel és effélék.

Ez említett okok miatt a verseny értékelése is fejtörést okozott. Sokáig gondolkodtunk, hogyan válasszuk ki a győztest. Aztán rájöttünk, hogy a győztesnek valójaban „kiválasztódni” kell, egy spontán, misztikus folyamat során.  Ez úgy történik, hogy a válaszok elolvasása után a döntés valahol a lelkünk nehezen behatárolható bugyrában kirügyezik, kihajt, zsengén előtör, jó esetben érezni is fogjuk ez az apró bizsergést, sőt, lelkünk akár artikulálhatja is a bizsergést valamely név formájában. De semmiképpen se érezzük, hogy ehhez bármilyen tevőleges közünk is lenne. A versenyzők:

Schaffer Erzsébet (Nők Lapja)

Csernus Imre

Müller Péter Tanító

Feldmár András

Szalay-Berzeviczy Attila (Budapesti Tőzsde)

Zene nélkül mit érek én? – kérdezi Máté Péter

Csernus Imre: Miért, és zenével?

Müller Péter Tanító: Az igazi zene a szívdobbanás. Enélkül nincs élet, nincs szeretet.

Feldmár András: Nem szeretem én a zenét. Ahol zene van, ott nincs Csend. Márpedig a Csend kell ahhoz, hogy meghalljuk a Lényeget.

Schaffer Erzsébet: Ismertem egy lányt, csodálatosan zongorázott. Aztán egy forgácsgép levágta mind a tíz ujját. Azóta szélhárfázik, és milyen gyönyörűen...

Szalay-Berzeviczy Attila: 7,3 százalékpontot, csütörtökig.

Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom? – kérdezi egy szélfútta ember

Müller Péter Tanító: Te engemet, ő tégedet.

Schaffer Erzsébet: Egy nőnek nem kell feltétlenül választani. A szingliség is jobb, mint egy rossz kapcsolat.

Feldmár András: Nem szeretem a döntési helyzeteket. Ahol eldől valami, ott véget is ér.

Szalay-Berzeviczy Attila: Jelenleg jent, dollárt és MOL részvényeket.

Hová tűnt szőkesége? – kérdezi Juhász Gyula

Csernus Imre: Nem ez a kérdés, hanem, hogy a párkapcsolati és önértékelési problémáját miért vetíti ki társa hajszínére? Úgy tűnik, maga, a szőke kissé, Gyula, hmmm, ha érti, mire gondolok.

Müller Péter Tanító: Ezt az új könyvemben, a Kegyelmi állapotban, (Szeretetlánc Kiadó, 3450 Ft) részletesen kifejtem. Aki akarja, ott elolvashatja.

Schaffer Erzsébet: Derűvel viselni a hajderesedést – ez a Nő fiatalságának a titka.

Széna vagy Szalma? – kérdezi Kevinke a harmadik béből

Feldmár András: Szalma.

Schaffer Erzsébet: Széna.

Müller Péter Tanító: Szalma.

Csernus Imre: Széna.

Szalay-Berzeviczy Attila: Szalma. Bár a gabonatőzsde...

Mit érdemel az a bűnös, akinek záloga a kezemben van? -kérdezi egy óvónéni.

Csernus Imre: Egy kurva nagy pofont. Persze csak lelki értelemben. 

Feldmár András: Nem szeretem ezt a szót: érdem. Van benne valami dölyf, nagyképűség, valami avítt lenézés.

Müller Péter Tanító: Szeretetet és megbocsájtást.

Feldobom zöld, leesik piros, mi az? – kérdezi a találós kérdés

Feldmár András: Nem szeretem én a találós kérdéseket. Van bennük valami nagyképű, kioktató és mégis gyermeteg. Nem ezek az élet kérdései.

Csernus Imre: Egy meghasonlott, gerinctelen drogos.

Scháffer Erzsébet: Hja igen, a tavalyi görögdinnyés cikkemben írtam életem legszebb nyaráról, mikor kislányként mezítláb nyargaltunk és görögdinnyét loptunk, azt majszoltuk egész nyáron. Isteni íze volt...ma meg már van pénzem rá, néha veszek is egyet, de mégsem ízlik annyira. Mi történt? A dinnyék megkeseredtek? Vagy egyszerűen elszálltak az évek?

Szeretnél napi egy-két órai munkával akár havi félmilliót keresni? – kérdezi egy MLM-es ismerős.

Csernus Imre: Hogy a picsába ne.

Szalay-Berzeviczy Attila: Hogy őszinte legyek, nem. Ennyi pénzért hosszú órákat dolgozni lúzerség.

Feldmár András: Nem szeretem azt a szót, hogy munka. Van benne, valami izzadtságszagú, valami kényszeres.

Scháffer Erzsébet: Ismertem egyszer egy fiatal marketinges nőt, aki félmilliót keresett. Mégsem volt boldog. Miért? Mert nem vehette meg belőle az otthoni mákos pite illatát, az alvó csecsemő száján csorgó anyatejet, a karácsonyi énekek szemérmes zümmögését.

Meg is hal egy kisbogár, mégsem szomorú. Miért? – kérdezi Weöres Sándor

Feldmár András: Na végre, az ilyen kérdéseket szeretem. A létezés lényegét kapargatják.

Scháffer Erzsébet: a halottak napi cikkemben írtam egy kamaszlányról, aki tragikus körülmények között elvesztette az aranyhörcsögét. És az a hörcsög boldog volt! Úgy tűnik, a kisállatok okosabbak nálunk...

Müller Péter Tanító: Megeszlek, mondta Guknör a fókának. Akkor Én Te leszek, mondta a fóka Guknörnek. Ez egy 5. századi eszkimó mese. Értik, miért idéztem, ugye?

Szalay-Berzeviczy Attila: a mai pénzügyi helyzetben ez praktikus megoldásnak tűnik, feltéve, ha újjászületünk olyan 5-6 év múlva.

Istenem, istenem, miért hagytál el engemet? kérdezi Jézus a keresztfáról:

Csernus Imre: Apakomplexus, a leválasztódási folyamat teljes elnyomása, tetézve totális önállótlansággal. Tessék már talpra állni, kérem.

Scháffer Erzsébet: Hát igen, a Nők Lapja húsvéti számában egy szép glosszám volt egy nőről, aki istenítette a férjét, de az végül elhagyta. A nő azóta minden nap ízes buktával várja haza, porcukorral jól meghintve. Mármint a bukta. Hát igen, néha egy lekváros batyu minden szónál többet kifejez...

Feldmár András: Ezt a kérdést én is naponta felteszem. Magamnak. Egyébként nem vagyok zseni, mert csak egy zseni van: a Várnai Zseni.

Szalay-Berzeviczy Attila: Mert BUKSZ, ha érted mire gondolok, hahahaha!

Szépjónapot kívánok a tisztelt lakónak! Engedje meg kéremszépen a zavarást, hogy elkérjem a céduláját!

Hogy kinek a számára?

Dr. Bukszos Ferdinánd ügyvéd úr számára a FDK-MTP választási szövetség képviseletében. Az ügyvéd úr 50 éve él a körzetben, ismeri ügyes-bajos dolgainkat! De országos szinten is nagyon. Mélyen meggyőződéses. Család egy darab. Felesége nőnemű. Boldog házasság harminchárom éve. Három felnőtt gyerek, az első jószolgálati sebész Afrikában, a másik karitatív nőgyógyász Ázsiában, a harmadik űrhajós! De az ügyvéd úr is nagyon elkötelezett társadalmi szinten! Most például egy hónapig mindenkinek ingyen intézi az ügyes-bajos dolgait, a gyerek-elhelyezési pertől egészen a váláson keresztül egészen a örökösödésig, kivéve a gyilkossági ügyeket. Ha mindez meggyőző volt Önnek, helyezze a kopogtató céduláját a horgászbot végére rögzített dobozkába! Azért vagyok kénytelen ilyen nagy távolságot tartani, mert tegnap a háromper bében egy százkilós nőtől akkora parasztlengőt kaptam, hogy a földszinten tértem magamhoz. Pedig minket az FDK-MTP mindenre felkészít! Aki nálunk tíz felett futja a százat, az csak plakátragasztásra! Aki meg nem tud elhajolni egy jobb-bal csapot ütéskombó elől, az meg irodai munkára! A kopogtatósok az elitalakulat! Én például tizennyolc darab tízforintost kapok el a levegőben, mielőtt földre esik! Olyanok a reflexeim. Hogy miért kaptam mégis a maflást? Mert a lépcsőházban kiégett a villany, és mire megláttam a nő tenyerét, már késő volt! Naná, hogy GPP-s volt! 

Fiatal, radikális népség, vérben forgó szemekkel, vulkáni természettel. Lassan, alattomosan fortyog bennük az utálat, de ha felszínre tör, ajjaj! Azok még viperával is! Ilyenkor nincs mese, futás! Csak az a bibi, hogy a lépcsőfutás nem olyan, mint a sík, macerásabb, és az utolsó 3-4 fokot már ugrani kell, ráadásul isten tudja, hogy nincs-e egy GPP-s alsó emeleten! Mert összetartó fajta, hamar felverik az egész lépcsőházat!

A KTP-sekkel könnyebb! Idős, betegeskedő emberek, hamar felforr az agyvíz, de hamar ki is hűl! Káromkodnak egy sort, maximum utánad vágnak egy sámlit, de akkora az embet már a liftben!

Az SZHP meg pont az ellenkezője. Sunyi, kiszámíthatatlan népség! Mosolyogva, bólogatva hallgatják, amit mondok, aztán bemennek a szobába, „mindjárt, hozom a cédulát!”, búgják, aztán megjelennek a sósavas flakonnal, mert ezek nem ám indulatból támadnak, hogy ami a kezük ügyébe, ezek előre készülnek! Az ötperdébe be sem teszem a lábam, annyi az SZHP-és! És DDMP-és!

Azok igazi konzervatív emberek, puszta ököllel vagy díszfokossal jönnek, vagy kardlapoznak. Az ember nem is hinné, az hogy fáj! De én mind közül a JTP-éseket utálom a legjobban! Igazi értelmiségi párt! Kinyitják az ajtót, aztán kezdik a nyafogást, okoskodást és lelkizést! Pfújjj! Zsibbad tőlük a fejem!  Na kérem szépen, köszönöm a türelmét, és akkor adja?

A szelvény?  Vagy a maflást?

PROVIDENTES:

Üdvözlet, remélem jókor jöttem!
TESZKÓ DROID:

Ippeg. Mingyá kezd a mozi baszod. 

PROVIDENTES:

Mozi? Milyen mozi?

TESZKÓ DROID:

Mire a kőlcsön köll. Tízezer!

PROVIDENTES:

Mozijegyre kéri a kölcsönt?! Gratulálok, remek pénzügyi döntés! A mai bizonytalan világban az a mienk, amit megélünk: az élmény! Parancsoljon: tízezer forint, négyezerötszáz százalékos téháemmel. 

TESZKÓ DROID:

Mimmel?

PROVIDENTES:

Ó, ez csak a formalitás: Tuti Hitel Mozira. És aztán, mi jót néz a család?

TESZKÓ DROID:

Texasziláncfűrészeshárom imaxba.

PROVIDENTES:

Remek! Jó szórakozást!

1 HÓNAP MÚLVA

PROVIDENTES:

Üdvözlet, jöttem az első havi törlesztőrészletért. Kérném a huszonötezer forintot.
TESZKÓ DROID:

Helyett mit!

PROVIDENTES:

Haha! Ez az, csak lazán, humorral, hisz semmi baj! Módjában áll átütemezni a személyi kölcsönt, persze a téháem egy kicsikét emelkedni fog. És milyen volt a mozi?

TESZKÓ DROID:

Fasza! Röpkedett vásznon máj s vese!

PROVIDENTES:

Hát igen, a 3D élmény minden pénzt megér!

5 HÓNAP MÚLVA

PROVIDENTES:

Sajnos rossz hírem van, most már tényleg fizetni kéne egy csepetnyit, egy iciripicirit, egy hangyabögyörőnyit, egy pipettányit, nem sokat, csupán a kölcsön felét. Négyszázhúszezer forintot.

TESZKÓ DROID:

Négyszázez...aztakurrr!  

PROVIDENTES:

Hát igen, az óra az ketyeg, tikk-takk, tikk-takk, az idő halad, de a Providenttel bátran húzhatja az időt!  Ha jól látom a garázsban az egy Suzuki.

TESZKÓ DROID:

Swift. Kétmilla.

PROVIDENTES:

Volt. Tíz éve. Most jó, ha háromszázezret kóstál. De én beszámítom magának egy az egyben, ha idepottyantja a sluszkulcsot.

TESZKÓ DROID:

Nesze baszod!

PROVIDENTES:

Köszönöm. Hát akkor viszlát, a jövő hónapig!

10 HÓNAP MÚLVA

PROVIDENTES:

Különleges alkalom: a kölcsöne éppen egy nullát emelkedett!

TESZKÓ DROID:

Nnnnno.

PROVIDENTES:

Így már hétszámjegyű!

TESZKÓ DROID:

Nnnnno.

PROVIDENTES:

Dehát magának van humorérzéke! Nezzük csak ezt a kis bájos családi fészket!

TESZKÓ DROID:

Nnnnno.

PROVIDENTES:

Nem mondom, hogy egy grészlend, de egy milióért biztos megveszik. És a költözködés miatt se aggódjon, mert kamionunk féláron szállítja a bútorait megyehatáron belül! Hééé, most mit hadonászik azzal a...

Brrrrrrr. Krrrrrrr. Csrrrrrr. Frrrrrcs.

„ Oly távol messze van hazám, bárcsak még egyszer láthatnám. „

Na ki is nótázza a szongot? Szo, nem akad agyamba ez a név. Csodálatos melodi a honvágyról, hogy bárcsak látnám. Hát most látom! Shit! Majdnem hányom le magamat tőle. Ez a város minden kosz meg pukkant. Tiszta mint 56-ban. Bummm-bumm! Bezzeg Ámerika! Ott minden ház friss, azért mert nem több, mint ötven év, és jól megápolt!

Nahát nézd meg ezt is, csupa rom! Hát ebben emberek laknak? Hát milyen igénytelen emberek?! Mi hogy Aquincum? Hogy utoljára rómaiak laktak benne? Nahát az olaszokról is megvan a véleményem, hangos, koszos népség, közel ahol lakok az ötvenötödik utcában van littleitali, hát azok ott kornyikálnak egész nap és kenyik a kecsapot a tésztára.

És egy ébként is, ha római, attól lehetne még ápolt, ledózer az egész, aztán lefedni szép mediterrán műmárvány, mint van Ben Hur, Ámerikában ez nagy divat, tudod, én is építőipar, volt nekem egy cégem, csináltunk olyan, hogy mondják, szo, hirtelen akartam, szóval csinálunk luxus satut, szállítottuk Hawaira, Arizónába, Los Angeles-be, szo, ott mindenki szereti luxus satu, mert van igényesség. Nem az, hogy leköpsz a flaszterre, aztán kutyashit! 

Mert itt van benne a baj, hogy igénytelen, hogy mennyi Bartók hazája, aztán mégsem igény, mert van tehetség, de fájnansöl az semmi, nincs hozzá semmi érzék se, nem úgy mint Ámerika, ott ha egy karcolóból leejtesz tíz centet, az ezer dollár lesz, mire földre ér, érted! Mert a századikon beforgatják,  nyolcvanötödiken kiforgatják, hatvanötödiken beteszik, a negyvenediken kiveszik, aztán meg leér földre, az már a tiszta profitabiliti, érted? 

A hozzáállás! Ámerikában van hozzá, itt meg csak mellé, ha egy átalán van állás, mert gazdasági helyzet tiszta pusztulat. Senki nem dolgozik. Mert büdös neki. Most nézd meg ezeket az embereket, hogy jönnek szemben, micsoda göncök, hiányzik foguk, szőrös hónaaljuk, bűzlög szájuk, tiszta Jerry Spinger, egyszerűen nincs ápolat, és ha nincs ápolat, akkor nincs önösérzet! Ámerikában reggel eresztik fel a zászlót, hogy lássa a szánsájn, ennyi bennük az önösérzet! Nahát a magyarok? Hajtják le fejüket, úgy járnak az utcán. Bezzeg Ámerikába meg még a négerek is felemelt fejjel. Pedig csak négerek. Nincs meg az önösérzet, mert a komunisztban széthordták, meg vitték ki az oroszok az országból, rakták bele az egészet a vagonba.

Na most én elmondjam neked őszintét? Hát az van, hogy mi már ottan szégyelljük magunkat, hogy magyarok! Mert mit lát Ámerika tévében? Maximum pusztulat, minimum ápolat. Azt se tudják, hol. Régen azért nem így. Mondtad, hogy magyar, erre azonnal mondják, gyere bráder, csináljunk együtt luxus satu, szuper fektetés Arizona, fasza profit, osztozunk negyven hatvan százalék, jár mindenki fasza, ez volt, ha magyar vagy, momentán meg csak néznek rád, mint homleszre.

Itten meg az van, hogy én jövök, hozom be pénzt ország javára, beülök Nájtbár, Ámerikában még a seggemet is egyből, itt meg mondom, hogy a szokásost. Az meg csak néz rám nagy borjúszegekkel, hogy honnan tudja ő, mi nekem a szokásos?! Hát mondom kislányka, te még sperma se, mikor én itten ötvenhatban kikértem a szokásost, és már öntötték bele a vörös spitzert a pohárba a holdfényes májusokon, pedig akkor még kommunizmus, nem ám hogy liberti!

Az a baj, hogy itt sosincs szmájli csak depresszió, meg hajtott fej.  Ámerikában kérdezik hávárjú, itt meg egyből, hogy ájájájjj! Hogy egy magyar utoljára megy be a forgóajtón, érted? Hogy Ámerikában mondják, pohár félig tele, itt meg hogy üres, mert minden lefolyik a torkon! Sok alkoholista, mert bele a bánatba! Mert ez van benne az emberekbe, hogy mindjárt a negatívot látják meg elsőként! Bezzeg Ámerikában! Mi mindig csak szánsájn-szmájli!

Pályázatok filmes támogatásokra

Antonio Bonfini:

A török gyorsan kúszott fölfelé a legmagasabb toronyra, hogy királyának jelvényét annak a csúcsára kitűzze, és ezzel bátorságot öntsön a többiekbe, akik még nem nyomultak be, hogy ők is jöjjenek a városba, a magyart pedig le akarta hajítani, hogy a keresztényeket elcsüggessze. Nyomban utánaered egy magyar, és mielőtt amaz a nemzeti zászlót ledobná, a torony tetején verekedni kezdenek. És mert a magyar másképp nem tudja megakadályozni, megragadja a törököt, és a legmagasabb csúcsról azzal együtt a mélybe veti magát.

Művészfilmes:

 A 80-as évek. Elfáradt hangulat, szürke, nyálkás elvágyódás, pre-poszt és über depi. Kis virtuálizébizék Pesten. Ez az a város egy távoli. Meghasonlott tekintetű vitézek várják az ostromot. Jelképesen. Mert a török is mi magunk. Önmagunkba zárt diszharmónia. A rakpartról Müller Péter Sziámi. Kicsikicsiszolt kő. Török szárnyashajóval Vigadó felől. Posztmodern entrée totálfélszuperközeli ansnittel. Experimentálisan. A török a Váci utcán. Turista mit tehet. Apró elerőtlenedések és agresszív könnyedségek. Kicsit Csáth. Nagyon Vian.

Dugonics kiöregedő hacker (Cserhalmi) stigmatikus és önsorsrontó személyiség: kannásborhoz Csongort szív, de már rajta van a fészbúkon, elvonástól remegő kezekkel kutat. A mozi, a mozi, a moziműsor után. Csipogás, monitoron üzenet töltődik: kisorsolták hősnek. Kurvaanyád - sziszegi, majd megszólal az Európa Kiadó: egy igazi hős.

A zuhanás alsó kameraállásból szupernyolcasra. Meghasonlottság. Ki ránt most kit. Apró suicid kisülések. Hommáge á József Attila, Latinovits. Aztán mindenki át az Ibolyába. Unicum sörrel. Mint mindig. Hiszen ma sem. Majd talán holnap.

Persze kisköltség. Négymilliárdból simán.

Közönségfilmes:

A humort és pajzánságot sem nélkülöző történet két szálon indul. Nándorfehérvár. Titusz, a végvári szerethető lúzer (Bajor Imre) az Arany Buzogány  borozóban (Törley Zrt.) pezsgőzik. Nőre vágyik, ám a várban csak Júlia, a markotányosnő (Csala  Zuszsa) az egyetlen nőnemű személy. Énekel Ulmann Mónika.

Török Riviéra. Ali (Gesztesi Károly), a török giroszárus piheni ki évi fáradalmait (Nemzeti Üdülési Csekk, Neckermann.) Toborzók érkeznek, Ali nemsokára hajón (Mahart Zrt.) találja magát. Nándorfehérvárra viszik harcolni.

Éjszaka Titusz részegen (Zwack Unikum Zrt) átszökik a hárembe (Flashdance Topless bar), hogy összejöjjön egy-két hölgyikével, de tévedésből egy eunuchot (Sebeők János) ölelget. Hatalmas botrány, zenél a BonBon.

Másnap harc, sültgalambok és giroszok (Szeráj Keleti Étterem) repülnek, Titusz másnaposan kóvályog a várfalakon, belekapaszkodik Aliba, és lezuhannak. De nem halnak meg, mert az utolsó pillanatban túlélik (Ad-Renalin Bungee Jumping Club), és még bombanő is akad. Énekel Oroszlán Szonja.

Koprodukciós:

1999, München. Teobald Von Dugonstein (német beszálló partner) emlékszik vissza a belgrádi csatára (szerb beszálló partner). Vele szemben egy montreáli magyar diáklány jegyzetel, harmadgenerációs emigráns, identitását, családi gyökereit kutatja érzelmi alapon (kanadai beszálló partner)

Flash back: 1456. Belgrád. A nemzetközi végvári sereg (cseh, lengyel, albán és osztrák beszálló partner) elszántan várja a törököt, amely ha a török koprodukciós partner aláírja a szerződést, megérkezik és ostromolni kezdi „Európa kapuját” (Eurimage)

Nemzeti érzelmű:

Nekünk fájnak a kopják! Ránk ordítanak a fenyvesek! Érettünk zúganak a harangok! Azért vagyunk e világban, hogy maradva-maradjunk porladó, de nem megtörő sziklaként a Kárpátok bércein, dacolva zúgó víznek árjával, legyen az tatár, muszka, labanc vagy globalizáció. Most épp török, ki létünkre zúg, és most is egy legény talpon van-e vidéken, és ezen a ponton Franco Nero ezúttal is megmutatja, hogy nem az a magyar, ki szemét nyugat felé rebegteti, hanem az, aki hosszú tekintetét végigszántja a végtelen Alföldön. A hiánypótló ópusz visszaadja a néző hitét a nemzet felemelkedésében, ami ezúttal zuhanás. 

Láttad a Mátrixot-é, futnak a falakon-é?!

S az megvolt, hogy Pulp Fiction-é? Belészosszant a kokóba, aztán miképp ropja, csavarítja a Travolta!

Hát a Harcosok Klubja-é? Feszedeznek, böcsködöznek, sirítják egymást a legények, némelyük csak ámbolyog utána!

No, s a Tvínpíksz: Ki kákasztotta meg Lora Palmert-é?

Szelídíts meg kérlek!

Vad vagyok, sebzett és fékezhetetlen!

Na jó, nem igaz. Jámbor vagyok, szelídszemű, szinte a bárgyúságig introvertált. Ha megdobnak kővel, keserű könnyekkel dobom vissza. Szemem kerekre nyílt, így figyelem a fölnőttek érthetetlen világát. Kismadár vagyok, aki kiesett a fészekből a rideg földre, s most ott csicsereg s csapdos pihepuha szárnyacskájával, hátha valaki megszánja, felemeli, magához öleli, megsimogatja, meleget adva néki. 

Szelídíts meg kérlek!

Olyan jó kikiabálni mégis ezt a mondatot, nap mint nap, újra és újra! Mert aki szelídít, az maga is szelídül. És ha már minden fölnőtt megszelídül, jobb lesz a világ.

Egyszer egy fölnőttnek lerajzoltam, hogy „O”. Erre azt mondta ez a fölnőtt, hogy ez csak 1 nulla, és a nulla az semmi, tehát nem hasznos dolog, nullával például nem lehet fizetni. És akkor mondtam, neki, hogy miért kéne 1 harcsaszájjal fizetni?! És amikor csak nézett értetlenül, elmagyaráztam neki, hogy ez a „O” valójában egy harcsának a szája, aki végigúszta a folyót, és most éppen meglátja a végtelen tengert, és azt tátogja örömében: „O”! De ez a fölnőtt nem értette, miről beszélek, ezért úgy döntöttem, hogy gyermekeknek mutatom meg, és odalopóztam egy oskolához, és titokban oskolásoknak rajzoltam le, hogy „O”. És a gyerekek azonnal értették, hogy ez egy harcsaszáj, csak az volt a baj, hogy az egyik tanár kihívta a rendőröket, és azonnal bevittek, merthogy nemiszervet rajzolok a gyerekeknek. És akkor az egyik fölnőtt azt mondta nekem a rendőrségen, hogy máskor írjak egy vesszőt az „O” fölé, így, hogy „Ó”, mert hogy az egyértelműbb, hiszen az tényleg csodálkozást fejez ki. De akkor én azt mondtam, hogy ez hülyeség, mert egy harcsa nem mondhatja, hogy „Ó”, hiszen nem tud beszélni, csak tátogni, és akkor a fölnőtt nagyon dühös lett, és kiabálni kezdett, hogy én 1 degenerált, infantilis idióta vagyok. És akkor én lerajzoltam, hogy „$”, és azt mondtam, hogy jelenleg 194 forint eladási áron, és akkor a felnőtt nagyon elégedett volt.

Hát ilyen értetlenek a fölnőttek! A legegyszerűbb dolgokat nem értik. Ahogy én sem értem az ő dolgaikat!

Miazhogy „hazugságbeszéd”? Hát nem azért beszélünk, hogy igazat szóljunk, hogy megértessük magunkat a világgal?! 

Miazhogy „megélhetési bűnöző”? Hát hogyan tud megélni az, aki rosszat tesz másokkal?! 

És miazhogy „globális felmelegedés”? Hiszen az igazi felmelegedés itt benn, a szívben történik! 

Szelídíts meg, kérlek!

Pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint 1 ugyanolyan látogató ezen a blogon, mint a többi száz-meg száz látogató. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan blogger vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra! Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra.

Szelídíts meg kérlek!

Jelölj be az iwiwen, a skype-on, vagy a facebookon! Vagy tudod, mit? Kattints ide minden áldott nap! Olvasd el ezt a bejegyzést egyszer, és írj szép kommenteket hozzá, és ígérem, én is szelíd szemekkel, porhanyós lélekkel elolvasom minden nap, amit írsz. És akkor egyre közelebb kerülsz hozzám. És ha négykor kattintasz ide, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal, és alig várom, hogy kinyissam az oldalt, és elolvassam a kommentedet, és akkor kacagni fog a szívem! És akkor már te is felelős leszel ezért a blogért, hiszen most olyan gyönge és gyanútlan, mert egyebe sincs, mint néhány semmi kis bejegyzése, amely porhanyós lelkem titkait fecsegi el.

Müller Tanító Péter:

„Végre, egy normális, szerethető bejegyzés!”

Megsúgom neked a jó reklám titkát. Mert megérdemled!

Légy KEC! Kúl. Eredeti. Célcsoportorientált. Én már ötven, de még mindig KEC. Mert ott vagyok, ahol. Azt csinálom, amit. Úgy, ahogy. És az vagyok, aki. Párhuzamos a pillanattal. Ha KEC vagy, bármit eladsz, ha nem, nyakadon minden! Na figyizz!

Itt van ez a marék tökmag, vágod? Én egy perc alatt akkora kampányt beflesselek neked fullra, hogy efemszízsi és rizönváj, benefittes misszidzs, técéer és bétéel ezerrel. Úgy bepozícionálom a piaci szegmenst, hogy a célcsoport, mint légypapír, és a megrendelő megnyalja mind a tíz faszát, Gutbessergösser, értve vagyok?

Hát akkor dzsásztdúit!

Kezdjük a névvel. Az az alap, olyan, mint a pléjgomb: hiába hájtek a cuccod, ha nincs mivel benyomnod a mjúzikot.

Szóval a név legyen....tök mag, de nem így egybe, hanem külön, Tök Mag, vágod mekkora szóvicc, totál KEC, vágod?

Most jön a szlogen, ami olyan, mint a stop gomb. Megállít. Elgondolkodtat. Mert szellemes. Frappáns. Például az, hogy „Nyamnyam”. Tök Mag – Nyamnyam...vágod, milyen KEC? 

A tévészpotot is dzsázdúit flesselem neked:

Kúl helyszín, lánygimi, hájszkúlmjuzikelfíling, csengetés, trendi szőkenőstényördögök kifele, mini a szoknya, laza a csacsogás, megjelenik az alfahím, férfiasan tökéletes, céronaldófrizura, bekkemfazon, bredpittprofil, nagggyon kúl, a verda legyen piros kabrió lilafelnivel, bedriftel a kapu elé, szőkenőstényördög nekifutásból anyósülés, nagyon jó bőr, képzelheted, fabulonabőreőre, padlógáz, nyomulás trendi környéken, kúl arcok integetnek, szmájli, a csávó lazából rántja a zacsit, bekínálja a cuccot a szőkenöstényördögnek, a legtöbb, ami adható, a csaj rágja a tökmagot ezerrel, vágod, mekkora pornográf utalás, a csaj szinte elélvez, padlófék, csávó kúlmozdulat, kiugrik...aztán....aztán....látjuk, hogy jó ha százötven, denidevitódzsunior, nagypoén, érted, a csaj totálkiakad. Tök Mag –  érted, tök-mag, mekkora poén! Nyamnyam!

Ennyi. Aranypenge! Vagy Pálma. Minimum. Geszti sehol. Ogilvy pláne. És valami nagyon kúl zene. Például Mátrix. Az nagyon-nagyon kúl és eredeti. És a pack shotban olyan mátrixos zöld kis genyák csorognak a monitorról. Mert ugye az internet. Mert ma már nem elég, hogy TV. Vírus meg gerilla. Legyél online a pillanattal! Mert azt vágod, hogy az internet mekkora robbanás?! Az a fless! Ma már mindenki csak azon! Bármi bárkit. És bárki bármit. Például vírust, mert most az a KEC. Hogy olyan mintha tényleg, de aztán mégse. Mindenki azt hiszi, hogy tényleg, aztán jó pofára! Fel mindent a jutyúbra! Valami merészet! Villantod a Tököd, benne a Mag, nettuddmeg, az hány letöltéspernap!

Meg az utcára! De nem ám hogy szitilájt meg péóesz! Csak gerilla! Graffiti! Rá a falra, hogy Nyamnyam! Ilyen stadionokba is! Ilyen meccsekre. Ilyen mozgóárusok. Ilyen Hajráfradi, a tökmag, a szotyi!

Azért ez mekkora fless! Na ezért vagyok még mindig KEC, érted már?! Mert jobb velem a világ!

Bocs, de miért?!

De ne, ne, ne! Ne hagyjuk! Fontos! Lehet, hogy ez az alakításom kulcsa!

Miért balról jöjjek be?

Gyere, menjünk a büfébe, igyunk egy sört, dumáljuk meg, mert bizonytalanságban képtelenség próbálni.  És most azt is leszarom, hogy holnap bemutató, mert mi a Szkénében évekig próbáltunk Oidipuszt, és a végén még be sem mutattuk, csak a rendező unokahúgának, aki ráadásul süketnéma volt! Mert nem azért próbálunk, hogy bemutató legyen, hanem azért van bemutató, hogy próbálhassunk!

És remélem az is lejött már neked, hogy én gyűlölöm ezt az analizáló- onanizáló lelkizést, amit kőszínháznak csúfolnak. A tett a lényeg! A biológiai létezés! Ezért nem jelentkeztem a Főiskolára, vagyis jelentkeztem, elmentem néhányszor, de csak azért, hogy beleordítsam a pofájukba: Orgiamisztérium! És engem azért nem vettek fel, mert túl jó voltam nekik, ezt a Zsótér is megsúgta utána négyszemközt, hogy én ide nem férek be, a keretek közé, mert én nem vagyok eléggé „képlékeny”, érted?

Már a Grotowski is megírta, hogy a színház az laboratórium, a rendező pedig a vegyész! És annak mindent grammra tudnia kell! Szóval?

Most mi az, hogy akkor jöjjek be jobbról?

Téged nem zavar, hogy az előbb tök mást mondtál? Tudod, hogy ezekkel az ellentétes instrukciókkal megzavarod a színészt, rombolod a tekintélyed, de kárt is teszel az alakítás szövetében? Most neked magyarázzam, mi az alakítás?!

Biológiai azonosulás, kérlek szépen! A lelkizés meg analizálás az nulla, a lényegnek nem a lélekben kell megtörténnie, hanem a zsigerekben! A bőrben, a húsban, a csontokban! A színészet biológia! Orgiamisztérium színház! Érted? Mi még a Szkénében így tanultuk! És attól hányok, hogy este hétig Gipszjakab vagy, héttől tízig Woyzeck, aztán tíztől megint Gipszjakab! Válj Woyzeck-ké, bazmeg!

Na most én elmondom, hogy tavaly a Szkénében Woyzecket játszottam, fél évig csakis babot ettem, meg lencsét, és olyan bélcsavarodásom lett, hogy majdnem szétrobbantam, és végigfingottam az előadást! És a Zsótér akkor azt mondta négyszemközt, hogy ilyen Woyzecket ő még nem látott. Hogy ez nem „olyasmi”, hanem „az”! Érted a különbséget? Olyasmi vagy Az?!

Ha most tőlem te azt kéred, hogy „legyek keményebb”, akkor az a minimum, hogy bemászok a betonkeverőbe!

Mi az, hogy „ez csak Csehov”? Felejtsd már el azt a kurva Csehovot! Kortárs kell, nem holmi panoptikum! Az élő, lüktető, fosó-hugyozó, hányóvalóság! Most én magyarázzam neked, hogy mi az igazi színház?! Hát ez tessék, az hogy a fogammal leharapom neked ezt a söröskupakot! Ez Színház! Hogy megiszom a sört, utána megeszem neked az üres poharat! Hogy kimegyek az utcára, és kukorékolok a hajléktalanok között! Üvöltve szavalom az utazási szabályzatot a metróban! Felgyújtok egy látványpékséget! Megnyúzok egy pitbullt! Szájon csókolom az újságost! Orgiamisztérium! Az a Színház!

Én lebontom a nézőteret, ráengedem a népet a színpadra, lebontom a színpadot is, legyen az egész rögvalóság a színpad! Én utálom a tapsot is, az elidegenít, nekem egy szaros néző ne merjen tapsolni, engem köpjön le, vagy rúgjon belém, vagy hívjon rendőrt. Érted már? Mert nem az van, hogy össze-vissza járkálunk a színpadon, és néha böfögünk valami okosat, hanem megteremtjük a Totális Létezés Színházát! Szóval jobbról, vagy balról?

De ne! Most ne mondd azt, hogy neked mindegy!

Figyelj, te vagy a rendező, most én találjam ki neked a szerepemet? Persze van olyan is, próbáltunk kommunában, még az alsónadrág is közös volt, utcaszínház, lakásszínház, fészerszínház, romszínház, metrószínház, orgiamisztériumszínház, megvolt minden, de most te vagy a rendező! Tied a felelősség, a Te kezedbe tettem le a sorosomat, vakon hiszek benned, és ha te azt, mondod, hogy vágjam ki a nyelvemet a szerep kedvéért, akkor azt is megteszem! Nem érzed a felelősséged súlyát?

Látom, kezdesz begörcsölni. Semmi baj, a legnagyobbakkal is megtörténik az ilyen. Na gyere, megmasszírozlak, rituális dél-dajerlingi kilazító auramasszázs, nyugaton minden alternatív színész így tréningezik. Feküdj hanyatt, csukd be a szemed, és ismételgesd: Bombó-bombó-bombó-bombó! Létezz, és ne gondolj a holnapi bemutatóra!

Látjátok feleim: http://www.facebook.com/Szlengblog/posts/448497685502

Itt elolvashatjátok Nyelvész Józsi méltató sorait a Kikvogymukról!

Szabadakocsi? Akkó itt a százas, aggyad, te meg tójjad kajakra befelé!

Mi van akcióba baszod?

Teszkó Zsírtoka Szalonna baszod, százperkiló?  Tíz vödör, alapbó!

Teszkó Tokaszalonna Zsír baszod, száztízperkiló? Tíz vödör, alapbó!

Teszkó Szalonnazsír Toka baszod, százhúszperkiló? Tíz vödör, alapbó! 

Teszkó gazdaságos bor. Szerű. Kétszázér baszod? Tíz tartály, alapbó!

Teszkógazdaságos sör. Szerű. Ötvenér baszod? Tíz karton, alapbó!

Teszkógazdaságos Egy. Szerű. Nanáhogy, baszod!

Anyádra tód a kocsit! És nenézzé, mert ütlekborulsz, repül a parasztlengő!

Apropóba, parasztkóbász, mennyiperkiló? Akcióba? Ötven párral baszod! Zsömlyébe, kiflibe, kalácsba, ozsonnára, szentestébe, baszod!

Vécépapír? Teszkógazdaságosegyrétegű, miazhogy, ötszáz tekerccsel! Mi szarjuk a Rózsadombot!

Kenyőolaj baszod? Százperliter? Alapbó húsz flakon baszod, Kevinkének Suzukijába!

Gépzsír baszod? Százperkiló. Alapbó százkiló, Kevinkének ozsonnájába!

Kertiszék baszod? Akciósba ezer? Tízet! Kevinkének kertipartijára!

Színestévé baszod gazdaságosplazmával? Simán! Kevinkének vécéjébe!

Mosópor? Ómóliposzisztemjellegűfékezettenhabzóteszkógazdaságos? Tisztárabaszod!

Dévédé akciósba baszod? Sátántangó? Az mi a faszombaszod? Horrorbaszod? Tillerbaszod? Táncosbaszod? Jó lesz, baszod! Kétszázé hülyének is, Kevinkének dévédéjébe, tójjá a kocsibabele húszat, oszt vigyük a szalagra rá, baszod!

Kápé?

Kártya?

Hidegutalvány?

Betétdíjbó! Visszahoztuk az üvegeket, baszod, még vissza is!

2010 január 21-én

a sertéslapocka kilója 849 forint

a Kunsági tejföl 39 forint

De az élmény az, ami megfizethetetlen!

Na várjál már, élóéló!

Semmi gáz, jegyed érvényes, séród megfelelő, képed nem irritáló. Nyugodj meg, csak egyszerűen beszélgetni szeretnék veled.

Vagy velem talán nem lehet elbeszélgetni, csak azért mert biztonsági őr vagyok? Nem „kidobóember”, ahogy itt sokan nevezik, mert ha én tényleg „kidobnálak” téged, akkor vákuumágyban vinnének el nyílt gerinctöréssel, aztán anyád moshatna ki a saját szarodból életed végéig. Érted? De én szelíd vagyok.

Relax már, cimbora, nem késed le a Pilinszky-estet, soha nem kezdik időben, tíz perc késés, az minimum. Pilinszky János született 1921 november 25, elhunyt 1981 május 27, „Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszűnhetett dobogni szíve – Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.” Írta ezt a par exellence katolikus költő. Na most csodálkozol mi, hogy ugyanolyan a műveltségem, mint a tied, pedig „csak” egy biztonsági őr vagyok?

Csak az Utam más.

A Szamuráj Útja.

Tudod, ahogy elnézem ezt a sok drogosbuzit és genetikai hulladékot, akik idejárnak a Bölcsészklubba, mindig az jut eszembe, hogy ha eljön a Harc, egyedül fogok kiállni. Ki ellen? Nem mindegy? Mindenki ellen! Aki az Erények elpusztítására tör. Én fogom megvédeni akár életem feláldozása árán is az Erényeket, úgy mint Kötelességtudatot, Határozottságot, Nagylelkűséget és Kitartást.

Ezek az Nyugati Zöld Sas iskola fő alapelvei. Levegő és Föld. Erő és Tisztelet. Menekülés és Roham. Ezekért a célokért edzem a testem és a lelkem tíz éve, minden áldott nap. Vasárnap is, mindig, akkor is, amikor ezek a genetikai hulladékok másnaposan fetrengenek a hányásukban.

És nem eszek húst, csak szóját, köles és búzacsíra kivonatot és redbullt iszom. Mert én tisztelem az életet. Mert ez nem sport, ez filozófia.

Mert ne gondold, hogy ez az egész csak az erőszakról szól! Ha arról szólna, akkor én most odavágnék neked ököllel, és a gigád úgy törne be, mint a negyvenötös lámpaizzó, szilánkosra, itt fulladnál meg élve, még kábé egy órát nyeldekelnél, szenvednél. Érted? De ne parázz, én csak cserélni akarok veled. Eszmét. 

Ez ugyanis tanítás. És ezt nem drogosbuzi gyorstalpalókon tanítják, amit egyetemnek csúfolnak. Erre még egy élet is kevés, hogy végigjárd, a Szamuráj útját. Mert az Út a lényeg. Itt van a tetoválásom a tricepszemen. Találd ki, ez mit ábrázol! Na gyere, segítek, átkarolom a nyakadat, így, barátságosan, és elmondok neked egy sok évezredes mesét.

A Zöld Sas és a Lila Majom.

A Zöld Sasfióka kiesett a fészekből. Ott verdesett kétségbeesetten a földön a nyeszlett szárnyaival. A Lila Majom közben a bambuszfán ugrált, és gúnyolta a Sasfiókát. Soha, de soha nem fogsz ilyen magasra feljutni, te kis tépett madár, kiabálta, és utálatosan vihogott. De nagyot tévedett. Mert a Zöld Sasfióka ekkor megivott öt doboz Red Bullt, és csodálatos, pusztító Zöld Sassá vált, és akkor kiterjesztette szárnyait, és úgy verte halántékon a Lila Majmot, hogy annak még az agytörzse is pépesre roncsolódott. Ennyi.

Na most akkor ezen el kéne gondolkozni.

Hogy mit jelent. Hát például azt, hogy soha nem szabad feladni. Mert a meccs három félidőig tart, ha érted, és mi végig ott vagyunk, hogy megharcoljunk a Zöld Sasokért.

Most mi az anyádért izegsz-mozogsz?! Én nem „szorítalak”! Én csak barátian átkarollak! Ha én téged meg akarnálak szorítani, úgy rendesen, akkor a te meg lennél szorítva, kifordult szemgolyódban, a kihunyó tekintetedben ott csillogna a fájdalom temploma, sápadt testedből kipréselődne az élet, de én csak beszélgetni akarok veled, azt akarom, hogy megértsed, miért iszom a Redbullt állandóan, hogy felfogd végre, hogy uralkodni kell! Önmagunkon és az Erőn!

Mielőtt megkérdezed, mi az a spirituális választerápia, elgondolkodnál néhány kérdésen?

Például azon, hogy mit vársz a választól?

Spiritualitást?

Választ?

Terápiát?

Meglepődnél, ha én most azt mondanám, hogy minden kérdés Rólad szól?

Most ugye azt hiszed, hogy én, a spirituális választerapeuta valami olyasmi vagyok, mint a Mátrixban az Orákulum, aki valami mágikus zug bűvös homályában elmantrázza a Választ Neo fülébe, ugye?

Tudtad, hogy nem is tévedtél olyan nagyot? De vajon akkor is jó lesz neked, ha ezt a Választ nem én adom?

Ugye már ennyi idő is elég volt, hogy rájöjj: én csak kérdezek? Te megtalálod a válaszokat? A Te válaszaidat? Hajlandó vagy arra, hogy utazást tegyünk előző életeid és determinált embriókorod sötét és titokzatos bugyraiba? Oda, ahol ezek a kérdések megszülettek? Emlékszel még életed akkori kérdéseire? Vagy mindent elfelejtettél születésed katartikus pillanatában? És hajlandó lennél felidézni embriókori kérdéseidet, amelyek választ adhatnának jelenlegi kérdéseidre? 

Miért olvasod ezt az egészet?

Kíváncsiságból?

Vagy csak azért, mert nincs más dolgod? Mert minden szart elolvasol a neten? Mit vársz attól, hogy elolvasod? Szórakozást? Információkat? Tanulságot? Megvilágosodást? Vagy egyszerűen tényleg csak rá vagy kattanva a netre? Netfüggő vagy, ugye? És még mi? Alkoholista? Heroinista? Láncdohányos? És mit kompenzálsz ezekkel? Valami sokkal mélyebb hiányt, ugye, mely örvényként lehúz nap mint nap? Vagy éppen meg akarsz tőlük szabadulni? Vagy kényesnek tartod ezeket a kérdéseket? Nem válaszolsz? Még magadnak sem?

Érzem, most egy kicsit begörcsöltél, mit szólnál, ha egy kicsit oldanánk a feszkót? Ha tartanánk egy kis Válasz-szünetet? Ha csak úgy locsognánk, pletykálkodnánk? Tudtad, hogy számos celeb is használja a választerápiát életstratégiai problémái megoldására? Demcsák Zsuzsa is válaszokat vár gyermeknevelési, párkapcsolati és egészségügyi kérdéseire? Ismered Demcsák Zsuzsát? Ismered?

Mondd, és sok bulvárt szoktál olvasni? Vonzódsz a felszínességhez? A magánéletedre is jellemző ez a felszínesség? Vonzódsz a felszínhez? A felszínre törekszel? Nehezen születtél meg? Farfekvéssel? Császárral? Méhen kívül? Meglepődnél, ha azt mondanám, hogy előző életeidben vízbe fulladtál? Vagy fojtottak? Elképzelhetőnek tartod például, hogy maláj gyöngyhalász voltál, akit társai a 17. században a vízbe fojtottak? Hogy ezt a traumát hordozod már hosszú életek óta ebben az életedben is? Félsz a fulladástól? Félsz a mélységtől? Ez akadályozza meg, hogy eljuss létezésed mélyebb szintjeire? Ettől vagy felületes? Ez zavar téged, ugyebár? Szeretnél ezen változtatni? Az átkozott körforgást megszakítani? Szeretnél félelmeidtől megszabadulni? Mit szólnál, ha azt mondanám, fulladj meg? Hogy mássz fel a Szabadság hídra, aztán potty? Hogy akaszd fel magad?

Most mi a baj?

Ha tudtad, volna, hogy az egész poszt ebbe a zagyvaságba fullad, el sem kezded olvasni, ugye? Azt azért tudod, hogy senki sem hívott ide, magadtól kattintottál rám? Tisztába vagy vele, hogy neked van szükséged énrám, és nem fordítva? Hogy Te várod a válaszaimat, és nem én? Hát akkor?

De azért visszajössz legközelebb is?

Egy „kisblogger” öröme: a Kikvogymuk tegnapi statisztikája 1500 oldalletöltés! Az indulás óta letelt kb. egy hónapban még soha nem volt négyjegyű a napi oldalletöltés. A tegnapi háromszorosa az eddigi legjobb napnak! Mindezt címlap nélkül. Nagy köszönet az ajánlóért: HRitának (Görbe Sminktükör) és Modor Tibinek (Modoros)! Ezzel még egy szám kikerekedett: sikerült elérni az 5000 oldalletöltést, ami a Kikvogymuk soványka múltjához és az ünnepi ubokraszezonhoz képest nem is rossz. A legnagyobb öröm azonban a megjelenő törzsvendégek és az elégedett hozzászólások. A Kikvogymuk szórakoztatni akar, nemcsak a látogatót, hanem az írót is. Célom az örömfoci, ezért lesznek látványos és csapnivaló megoldások egyaránt. Na, iszom egy pohár Aqua Negrát az egészségetekre! Bratyec Jóska bácsival, bassza meg!

És az ő iwiw képei

Pocaklakó kétpercesen

Pocaklakó egyhetesen

Pocaklakó egyhónaposan

Pocaklakó kéthónaposan

Pocaklakó háromhónaposan

Pocaklakó négyhónaposan

Pocaklakó 3D ultrahangcin

Pocaklakó 5D ultrahangcin

Pocaklakó 9D ultrahangcin

Pocaklakó magzattornán

Pocaklakó magzatjógán

Pocaklakó mamcival

Pocaklakó apcival

Pocaklakó mamcival és apcival

Pocaklakó kilenchónaposan

Pocaklakó már nem pocaklakó, hanem Minimanó!

Apcis szülci!

Minimanó egynaposan

Minimanó kétnaposan

Apci másnaposan

Mamci és Minimanó

Apci és Minimanó

Apci, mamci és Minimanó

Mamci Apcija, Apci Mamcija, Mamci Mamcija, Mamci, Apci és Minimanó

Minimanó cicizik

Apci is cicizni akarna

Minimanó copizik

Minimanó böfcizik

Minimanó kakcizik

Minimanó hapcizik

Minimanó pipizik

Minimanó szunycizik

Minimanó babciuszin

Minimanó babciwellnessen

Minimanó babcitörin

Minimanó babcijapcsin

Minimanó babci közgazdaságtancin

Minimanót kereszteljük

Minimanót komfirmáljuk

Minimanót szentté avatjuk

Minimanót metéljük

Minimanó sámán lesz

Minimanót buddhává szenteljük

Minimanó átfordulás előtt

Minimanó átfordulás közben

Minimanó átfordult!

Mamci apcija felfordult

Minimanó az Új Köztemcsin.

Minimanó első lépci

Minimanó második lépci

Minimanó harmadik lépci

Apci első félrelépci

Balcsi, palcsi, kovi ubi

Új pocaklakó egyhónaposan

Új pocaklakó kéthónaposan

Új pocaklakó háromhónaposan

Új pocaklakó 15D ultrahangcin

Koraszülci

Új pocaklakó inkubiban

Mamci depiben

Minimanó Apcival

Apci Minimanóval

Minimanó Mamcival

Mamci Minimanóval

Apci prostival

Minimanó ujjszopi

Minimanó orrturi

Minimanó fülturi

Minimanó körömrági

Babci-mamci jóga

Babci-mamci terápia

Apci -mamci terápia

Mamci-mamci terápia

Mamci-Apci válcsipercsi

Minimanó kimondja: „Anyci”!

Apci kimondja: „Arrideverci”!

Bánk Bán: „Nincs a teremtésben vesztes, csak én!”

Hogy a bánatba ne lenne! Én, Blahó István vasfüggönykészítő esztergályos! Utoljára 1989. október 23-án voltam boldog!

Délelőtt még lesorjáztam a függönyt a műhelyben, utána pörköltet ebédeltem sörrel, oszt békében néztem a kertben játszadozó két kiskorú gyermekemet, a Józsikát meg a kis Melindát.

Este meg már kikiáltották azt az izét, mondmá... a köztársaságot. Éppen néztük a tévét, oszt valami csak bugyborékolt az agyamban, mint amikor a sört felnyissák, oszt szorítani kezdett, oszt egy hónap múlva tértem magamhoz, oszt a megyei kórházban az orvos azt mondta, hogy örüljek, hogy csak fél oldalra!

A következő évben jöttek a választások. A sok izgága ember a tévében. Választás?! De hát minek köll választani, a kutyafáját! Ott van egy, oszt az nem elég?! Hazából, asszonyból is elég egy, hát nem? De én hiába mondtam, több köllött, oszt mi lett belőle?!

Például munkanélküliség. Mondták, nem köll már vasfüggöny, max krómacél garázsba, bótba, plázába, Kínából, nagytételbe, olcsóba! Mondták, képezzek tovább, de mire, kéremalássan, a leszázalékra?! Az is minket kelletlenül érintett, hogy az asszony is utcára, mert  rokkantnyugdíjból meg munkanélküliből kioskolázni két kiskorú gyereket, hát az nem ágybafingás!

A Józsika állandóan lógott, a Melinda is. A fiúkon. Csokiért. Mondtam is nekik, így nem lesz belőletek semmi. Belőled mi lett, egy rokkant! - röhögtek rám. Ezt már nem bírtam elviselni, kéremszépen. Inni kezdtem.

Először néhány pohárral, oszt egyre többet, az elején még én ittam a piát, oszt már a pia ivott engem, ahogy szok mondani. Megitta az agyamat, a vesémet, a májamat, most már rajta vagyok a várólistán, hogy ültetni kéne át, de ki ad egy alkesznak májat?!

2002-ben a Melinda kiment olaszba munkára. BMW-vel jöttek érte, mondták, fél év, és talicskával tolja haza a pénzt, meló semmi, csak duma olaszokkal. Örültem neki, de azért csodálkoztam, mert a Melis csak magyarul tud. Aztán nem jött a talicska, hírek is alig, oszt azok is bár ne!

Azér az jó volt, hogy Józsit másodszor is kiengedték az elvonóból. Azt mondták, abbahagyná, ha találna valami értelmes dolgot, belépne valami mozgalomba. De hol a bánatba van itt mozgalom, kéremszépen?! Amikor munkahely se!

2005. májusban az asszonyt elrabolták az UFÓK és két hétig fogságban is tartották valami bolygón a Tejúton túl. Ezt az asszony mesélte el, amikor előkerült, nagyon el volt csigázva, állítólag kísérleteztek vele, naponta szexuálisan kihasználták, besugároztak neki. Oszt azóta rá sem lehet ismerni. Nem takarít, nem főz, csak csipog és a Holdat bámulja.

Aztán legurulok a Tékába, hogy kivegyek valami kis vidámságot, oszt látom, hogy ott a polcokon az egyik borítón van az én Melindám! Inceszta, színes szinkronizált. Hát mégis megcsinálta olaszban a szerencséjét! Erre megszólal a tékás, hogy jobb, ha ezt nem nézi meg Blahó bácsi, mert megszakad magának a szíve, mert ez az Inceszta a maga lánya a hatodikról, és nekem is megvolt, meg a fél osztálynak, a tanári karnak, a fél városnak, most meg kábé húsz arabnak csak ebben a filmben! Az embernek lánya kurva lett, hát jöhet ennél rosszabb?! Jöhet.

2007 szilveszterén volt, nézzük a Sas kabarét, amikor az asszony rámnéz, és azt mondja: Milyen sötét vagy! Anyád. De a tükörbe nézek, és tényleg. Az arcomat pigment foltok borítják. Két hét múlva a foltok összefüggőek lettek. A bőrgyógyász gondterhelt arccal vizsgálgatott, majd áthívta a kollegáit. Duruzsoltak, magyaráztak, néha rám mutogattak. A főorvos asszongya....hogy....szóval cigány lettem. „Ez egészen ritka az orvostudományban”. Húszévente. Ha egy. A kiejtésem alapján beás, csakhogy errefelé oláhok laknak, szóval azér a helyi cigányokat inkább kerüljem el, mondták a cigány önkormányzatnál.

Képzelhetik az én fájdalmamat! Pokol lett nekem az életem, a sok nyavalya mellé most lett ez a rohadt kisebbségi komplexus is! A buszon magukhoz húzzák a táskát, ha meglátnak! A Coopban végigkövet a biztonsági őr! Koszos cigány! - ezek voltak a fiam utolsó szavai, azóta nem láttam, mer elköltözött, állítólag belépett valami mozgalomba.  

Hát egy ilyen egy rasszista, hitvány gádzsó lett a fiamból! A lányomból meg kurva. Az asszonyból meg UFÓ. És már háromezerkétszáztizenhét hete nem nyertem meg azt a kibaszott lottóötöst!

Bánk Bán: „Nyertél cimbora, én kérek bocsánatot!”

Füredről írom, Annám e levelet, borongósan bambulva a fürdőzőkre, jófajta somlóhegyit szürcsölve, búcsúztatva a mögöttem levő hetecskét, mikoron kiszakadva a nagyvárosi értelmiségi lét nyűgéből icirét-picirét újraéltem csikókorunk mesés-ártatlan nyarait, betöretlenül, szabadon.

Merengem a fodrozó Balatont, akár Hamvas Béla egykoron. Poharam a mézes traminival. Szívem melankóliával. Tele. Legjobb elegy elmesélendő miként töltöttem utolsó estém vidámsággal színültig tegnap a Művészetek Völgyében:

Végighallgatva-tépelődve-vívódva Konrád Gyurka legújabb esszéjét a rendszerváltozásról, miszerint hol rontottuk el. Hogyan. Mikor. Hányan. S mi okból.

Megbazsalyogva Szőke Bandi „marháskodásait”. No nem korunk „hidrogénezett médiaSzőkéjét”, hanem a régi Szőkét, a jófélét, a kesernyésen „handabandázó” „szomorúszemű” „pesti clown-t”.

Megvacsorálva egy tökipompost, hozzákortyolva egy csobolyó helyi jellegű „szovinyónt”.

Korongozva a faluházban, miközben a fészerben az Amadinda zenélt.

Végigsomolyogva a helyi tűzoltó-dalárda koncertjét, hiszen művészek ők is! Persze nyilván nem úgy s nem annyira, mint Mi, ám zsigerebben megélve önnönmaguk végtelenségét!

Aláírva tizenöt petíciót és chartát, hisz végső soron kálvinista ivadékként sejtjeimben rejlik a protestitió, az örök elégedetlenség, a tiltakozás, főleghogy némelyek megint foncsorkodnak-ácsingóznak-sündörögnek a tűz körül!

Aztán egyszer csak elfogytak a programok, akár üvegemből a bor, s csak csüngtem Márta Pista ajkán a tábortűznél, az FMK-ról és Dixiről emlékezve, a zseniális klosárdról, aki saját máján alkotta meg önpusztító fausti ars poeticáját. 

Ekkor megjelent Hobó is, az örök hippi, és az eddig békés hommage féktelen lázadásba hágott, ezerszer megátkoztuk és megváltottuk a hont, amely a nyers kapitalizmus gladiátorketrecébe mártírként vetett minket, meghasonlott, magyar értelmiségét.

S miközben ostoroztuk e kort,  Márta Pista valahol talált egy fazékfödőt, s azon kezdte ütni-dalolni a Koldusopera taktusait: „Ha a cá-pa szá-ja tát-va meg-vil-lant-ja fog-so-rát...” Mit mondjak, frappáns aláfestés volt szárnyaló diskurzusunkhoz!

Szerencsére közben sem szikkadt a torkunk, mert Szőke Bandi is megjelent egy demizson jóféle nedűvel, de nem valami multi-kotyolta kemikáliával, talmi-mámor-levével, hanem csodás-andalító-ágyaspálinkával egyenesen Erdélyország szívéből, s amelynek minden kortya ideidézte a Havasok tüzét!

Bár nyelvünk gabalyodott, lelkünk még ágaskodott fától-fáig a csillagokhoz, és hogy lecsapassuk ezt az édesbús éjszakát, öt szegedi néprajz szakos bölcsészleánnyal átballagtunk a 12987. számú vendéglátó ipari egységbe, ahol is a helyi erőkkel folytattunk rusztikus humort és némi kultúrantropológiai káoszt sem nélkülöző diskurzust az „értelmiség árulásáról”, midőn három becsiccsentett helyi erő a parasztság kultúramegtartó szerepét elemző beszédemet némileg félreértelmezve, elküldött a jóbüdöscsicskakurvaanyámba.

Erről azonban sem lényegileg, sem tartalmilag nemigen tudnék beszámolni neked, Anna barátném, mert „beköszöntött az ORTT”, vagyis a se kép se hang! Már csak arra emlékszem, hogy a szalmában vizeltünk, patakba okádtunk, miközben ránk kacagott a telihold!

Ez volt hát Kapolcs búcsúmosolya tőlem, meghasonlott tekintetű pesti értelmiségtől, aki bár rögvest hazatér, mégis távolba szakad, hisz valós hazám ez a Hold-mosolygós kapolcsi táj, hol szívem testetlenül nyargal egész évben, dalolva hozzád Juhász Gyulával e szép-keserves dalt:

„Mily messzi, messzi vagy már
Hazám, Annám, víg ifjúságom,
Reményem, életem.
Messzebb, mint az égi hold
S éji álom!”

Húbazmeg.

Inkább visszafekszem.

Ha menne. De nem megy, mert jön. A girosz.

Ez jól esett.

Mi volt tegnap? December 31!

De mit csináltunk? Hogyan? És mi a búbánatos picsának?

Na most odáig tiszta a dolog, hogy megfogadtuk, idén leszarjuk a szilvesztert, semmi kötelező piálás, műheppi és saskabaré, össze is bútoroztunk a Kucesznál, hogy egész este csak Dunatévé meg kakaó, maximum sör, és akkor ott figyel a szilveszteri kívánságkosár, erre a Tonya benyögi, hogy az milyen, hogy kívánunk valami Sex Pistolsot például Gyergyószentmiklósra, és az volt benne a szép, hogy a Kucesz rögtön komolyan is vette, és máris telefonál, szóval a telefonoscsaj a hangmérnökkel nagyon akart segíteni, végigkutatták az archívumot, aztán beadták a Sex Machine-t a Tom Jones-tól, így a nevünkkel beolvasva, nem kicsit volt kínos, erre aztán kénytelenek voltunk lecsúszni az Instantba, ahol kicsit gyorsítottunk unikum-sör kombóval, amikor is megjelent a Tonya unokatestvére, a Dedi, aki ilyen csoportépítő egy multinál, és mondta, hogy ő majd felráz bennünket, és egyébként is mi ez a befáradás, amikor a Szimpla Kertben buli van, tele picsarészeg finn lányokkal, akik röptében a legyet is, szóval a Dedi sem volt már szomjas, ha értitek, azért útközben megittunk néhány pezsgőt, végül is szilveszter van, bár nem szeretjük, aztán a Szimpla Kertet bebuktuk, finn lányok sehol, csak sheffieldi munkanélkülinek kinéző angol köcsögök ordibálnak, arra pedig már nem is emlékszem, hogy csapódott mellénk az a lódenkabátos faszi, valami vidéki színész vagy statiszta, májcsereprogramra jött a Klinikákra, és lekéste a vonatot, és állandóan ilyen idézeteket üvöltött, közben fröcsögött a szájából a nyál, és valami Bratyec Jóska bácsiról flesselt, szóval látszott, hogy nem ma kezdte, volt neki egy tempója, nehéz volt tartani, közösen mentünk át a Tűzraktérbe, mondjuk a csávó már elég kínosan viselkedett, a shalomizraelt énekelte négy magyargárdistával, inkább lekoccoltunk, és a Kuplungban csapattuk le a vodkát, amit útközben ittunk, a faszomsetudja, hogy került oda a Müller Péter, már csak arra emlékszem, hogy a Tonya konkrétan ököllel üti, mert összekaptak valami Kisherceg idézeten, hogy akkor az most Szeretet vagy csak Tisztelet, és kidobtak minket a Kuplungból, de lehet, hogy a Corvintetőről...

Aztán filmszakadás

Hogy kerültem haza?

Hol van az bankkártyám?

És mi ez a szar fekete lötty ebben az üvegben? „Aqua Negra”? Megkóstolom.

Kutyaharapást szőrivel!

2010 ben is Kikvogymuk a Völgyek Művészével, a Rendszerváltozás Vesztesével, a Teszkóparaszttal, a Csángó Filmklubossal és sok-sok magyar arccal. BUÉK minden kedves látogatónak!

Halleluja! Én Ádám vagyok, de csak hívjatok Dedi apunak! Tudjátok, miért mondtam, hogy Halleluja? Mert az egy köszöntés. És Én nem véletlenül köszöntem úgy, hogy halleluja! Én ugyanis egy játékkal szeretném kezdeni a

csoportépítő vállalati tréninget. Adegy: itt van ez a kehely, tele tömjénnel. Adkettő: nyújtsátok oda annak, akit köszönteni szeretnétek! Adhárom: mondjátok neki: Halleluja! Adnégy: az illető adja át egy másik kollégának, és mondja: Halleluja! Adöt: így tovább!

Kezdem Én, Halleluja!! Gyorsan! Gyorsan! Halleluja!! Haladjon a kehely! Halleluja!!

Nem ér, fiúk! Nemcsak recepcióslányok vannak, nézzetek csak körbe! Ez most nem a mellbőségről szól! Hahó! Hahó! Hahó!

Akkor Én javaslom, hogy ezt most itt fejezzük be! Térjünk rá a lényegre!

Mint tudjátok, ez egy vállalati túlélő, azaz outdoor surviving tréning, vagyis terepen vagyunk, és válságmenedzselést valamint túlélési technikákat fogunk kombináltan elsajátítani mentálterápiás játékok segítségével!

De most felejtsük el a válságot! Szenteste van, Halleluja!! Az időpontot pedig Én azért találtam ki, hogy legyen alkalmatok megajándékozni egymást és a Céget valamivel, ami a legbecsessebb számotokra: a drága időtökkel, amelyet most gyermekeitekkel, szeretteitekkel töltenétek! És aki most eljött erre csoportréningre a Ideal Employee Unit Consulting által felépített workshop Jászolba, az bizonyíthatta, hogy fontos számára a Cég! Halleluja!!

Na most Én kíváncsi vagyok, kitalálja valaki, mi ez? Igen, egy üllő! Az üllőt pedig a kovácsok használták, és Én azért hoztam ide nektek, mert össze akarlak Titeket jelképesen kovácsolni egy igazán erős közösséggé! Itt van a kezemben a kalapács, és amikor Én azt érzem, hogy kezdünk közelebb kerülni egymáshoz, rácsapok az üllőre! És aki úgy érzi, hogy közelebb került a többiekhez, nyugodtan jöjjön ide, és csapjon rá az üllőre! Bátran, interaktívan! Mert azt egy percig se felejtsétek, hogy ez csak egy játék, ezért mindenki legyen nagyon oldott és őszinte! Ne hozzám, hanem adegy többiekhez, adkettő magához, adhárom a Céghez. Rendben?! Ne felejtsétek: itt most tét nincs! Minimum tét - maximum játék!

 És most szépen ketté fogunk oszlani, lesznek a fiúk és lesznek a lányok!

A lányok játéka pedig a következő: Jézuskáékat karácsonykor, amikor Betlehembe mentek népszámlálásra, nem fogadták be egyetlen házba se.  Most a mese mintájára jelöljük meg mi is azt a kollégát, akit mi sem fogadnánk be! A jelölés pedig úgy történik, hogy adegy odalépünk hozzá, adkettő a szemébe nézünk, adhárom azt mondjuk neki: „Nincsen számodra hely!” És akkor annak a kolleginának távoznia kell a Jászolból. A végén pedig az győz, aki bent marad. Döntésetekben, amelyet gyorsan hozzatok, az alábbiakat mérlegeljétek: Empátia, Lojalitás, Agilitás, Stabilitás.

A fiúk játéka az egy kicsit harciasabb, velük a Betlehemi gyermekgyilkosságokat fogjuk eljátszani!

„Ekkor Heródes látván, hogy a bölcsek megcsúfolták őt, szerfölött felháborodék, és kiküldvén, megölette Betlehemben s annak környékén minden gyermeket, két esztendőstől és azon alul.”

Látjátok azokat a pólyákat? Azokban vannak a válság gyermekei: a pirosban az Infláció, a kékben a Hitelválság, a sárgában a Munkanélküliség, a barnában a Frusztráció, a zöldben a Sztrájk. Mi vagyunk a római katonák. Ha Én rácsapok a kalapáccsal az üllőre, mindenki ragadjon meg egy pólyát, és csapja a falhoz. Jó erősen! A pólyákba paradicsomkonzervet raktam, és csak akkor törik szét, ha jó erősen vágjuk a falhoz. Akkor aztán minden csupa vér...persze csak paradicsom lesz. Csuda szórakoztató tud ám lenni, srácok! És persze hasznos! Mert ez egy szórakoztató és hasznos probléma-minimalizáló tréning, amelyben a csecsemők jelképezik a kezeletlen problémákat, hiszen ahogy a gyermek napról-napra gyarapszik, úgy lesznek a gyarapodnak napról-napra a kezeletlen gazdasági problémák! Feltéve, ha Én nem pusztítom el őket!

Nem tudom, feltűnt-e, hogy hányszor használtam, hogy „ÉN”? Ezt hívják Én-közlő magatartásnak, vagyis profi önérvényesítési technikának! Próbáljatok  ki Ti is! Ragadjátok meg a csecsemőket, és üvöltsétek neki: Én gyűlöllek, infláció! Én megöllek, infláció! Ugye, milyen jó érzés? Neki a falhoz! Placcs! Ugye, micsoda fíling?! Erősebben!  

Halleluja! Halleluja! Halleluja!

Most pedig következzék szívünket oly andalító édesbúsborongós melódia a halhatatlan Páger Antal és Tolnay Klári felejthetetlen tolmácsolásában a Lila orchideák, azhogy „mondjátok el, hogy szeretem!”, igen, s mondjátok el azt is, hányan kívánják eme édesbús keserves, szívünknek mégis oly mézédes örökzöldet Kárpát-medence szilaj bércein, s azon is túl, oláhföldön, rácországban, tótvidéken, taljánországban, messzi tengereken túl, az újvilágban, sivatagban, pampákon, tajgákon keresztül mindenhol, ahol magyar szív lüktet, az értől egészen az óceánig, ahol a sorsverte  magyarságnak élni s halni kell, hisz azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne, s aki otthon van, az mind küldje el jókívánságát távolba szakadt hazánkfiainak, ahogy teszi azt Boróka s Lóri nemes Erdélyország szívéből, Kincses Kolozsvárból, forró szeretettel küldve a dalt test vérüknek, Attilának, ki bár messzi Torontóba szakadva, de szívében emlékezve hazájára bizonyosan szeretettel hallgatja szülőföldje hívó dallamát, és küldi még rajtuk kívűl Nándi bácsi, Sönti néni és a porontyok a véráztatta Zentáról Pankának Zuglóba nevenapja alkalmából, Böffenzauber tánti Burgerlandból a kispockoknak bevonulásunk hetvenedik évfordulójára Munkácsra, Szvetlána Magyarova és Botond Koncsik a tátra fenyveseivel ölelt Poprádról Pityu néninek és Era bácsinak házasságuk ötvenedik évfordulója alkalmából, Abdul Abdáról Jafarnak Jaffára ötvenedik felesége alkalmából, Oláh Britni és Párisz a nyolcból unokatestvéreinek Dzsennifernek és Kevinnek felmentésük alkalmára Olaszliszkára, Patakbaum Áron és Ezra Tel Avivból Budapestre a Dohány utcába testvérének, Patakvér Andrásnak Gárdista-avatásának első évfordulójára, Szilu bácsi a zaboltátlanul kanyargó Felső-Tisza mosta Ungvárról Yolongónak Bár Bicva alkalmából Torontóba, Kálmi bácsi és a sündörgők Nagyszalontáról Buckónak piros öve alkalmából Kobéba, Mukalala Sámán Abalele Kongóból Szinxua Párthus Ponxőnek Tibetbe a taxissztrájk 20. évfordulója alkalmából, Noé a bárkáról Neónak ébredése alkalmából a Mátrixba, Emzéperiksz a jövőből Mézga családnak Budapestre és azt üzeni, hogy HAGYJA MÁR BÉKÉN A FRANCBA MINDEN MAGYAR!

Tetszett? Akkor Téged vár a következő KEDDEN és PÉNTEKEN a Dunatévés, a Spirituális választerapeuta, a Büfészínész, a Szittya, a Panelproli, a MLM-es, és az összes ismerős arc. Ajánld a blogot ismerőseidnek, küldj ötleteket, és mi elmeséljük, kik vogymuk!