Laci te hallod e? Jer ide, jer, ha mondom, rontom-bontom, ülj meg itten az ölemben! De ne moccanj, mert különben meg talállak csípni! Így ni! Ugye fáj? Hát ne kiabálj! És ne értesítsd se a szüleidet, se az igazgató urat, se a gyerekvédelmi felelőst! Mert nem akarok én itten neked semmi rosszat, csak mutogatni valamit. Ezért most szépen bekapcsoljuk az internetet és megmutogatok valami nagyon érdekeset.
Na, mit szólsz?! Jó szőrös, és mekkora farka van! Na, Laci, kitalálod, mi ez? Szabadagazda? Hát akkor megmondom! Ezt a kis szőrös, nagyfarkú izét úgy hívják, hogy Spermophilus Citellus! Mezei ürge!
A Pityu bácsinak ez a szenvedélye! Odasüss ezt a szép bőrkabátot a fogason! Hinnéd, hogy ötven fürgeürge bőréből varrtam?! Mert a Pityu bácsi állandóan ürgét önt! Ha eljön a hétvége, már a mezőn van a húszliteres marmonkannájávall! Ezt csinálja, amióta az eszét tudja! Amikor olyan piszén-pisze kölyökmackó volt, mint te, az édesapja is vitte a mezőre önteni!
Na, tetszik? Ugye nagyon hasonlít egy mókuskára, eszem a szívedet? Nem véletlenül, ugyanis az ürge földimókusok (Xerinae) alcsaládjához tartozik! Ha tudnád, Lacikám, hányféle ürge létezik a világon: Sárga ürge, Rőt ürge, Gyöngyös ürge, Kaukázusi ürge, Mexikói és foltos ürge, és persze a legcsodálatosabb mind közül, a Siera Madre ürge!
Ezek az ürgék mind növényeket esznek, fűféléket és magvakat, jó sokat, mert akárcsak a medvék, ők is téli álmot alszanak!
Na Laci, látom rajtad, hogy égsz a vágytól, hogy megsimogass egy ilyen kis aranyos, szőrős kiscsibészt! Jól van, előkapom az enyémet! Na, hol is van, itt a fiókban! Nnna! Fogd meg, ne félj! Hahó Laci, ne ijedj meg! Simogasd nyugodtan! Ez már nem harap, ez már ki van tömve!
Én tömtem ki a hétvégén az otthoni preparáló műhelyemben!
Mert Lacikám, kismackóm, szombaton is öntésen voltam Kiskunapátiban negyven liter vízzel és két marmonkannával! Kimentem a szántóföldre, megkerestem az első lyukat, majd zsupsz, bele egyből öt litert! Nahát szerencsém volt, mert az a szegény kis ürgék ezt darabig tűrték, hanem aztán csak kimásztak, még az ingjük is átázott, a lyuk száján nyakon csíptem, nyakon csíptem, s hazavittem, de előtte jól odacsaptam őket a fához, hogy egyből eltört nekik a kis gerincük. Otthon aztán az egyiket kipreparáltam, a másikat meg megnyúztam, és zsupsz, bele a forró vízbe, kis sóval, paprikával meg némi hagymával és paradicsommal úgy pörköltösen, de módjával, mert az ürgehúst bűn agyonfűszerezni! Annak érezni kell az incsifincsi húsát! Lacikám, szívem csücske, kóstold meg te is, hoztam be az iskolába kis lábaskában! Ugye, milyen finom?! És nem is rágós, mert egy egész napig főztem!
És amit itt elmeséltem neked, azt ne áruld el tényleg anyukának és apukának, mert ők biztosan nem szeretik annyira az ürgét, mint mi, és talán csodálkoznának is, hogy napközis foglalkozás helyett ürgét majszolsz Pityu bácsi irodájában!
