Szelídíts meg kérlek!
Vad vagyok, sebzett és fékezhetetlen!
Na jó, nem igaz. Jámbor vagyok, szelídszemű, szinte a bárgyúságig introvertált. Ha megdobnak kővel, keserű könnyekkel dobom vissza. Szemem kerekre nyílt, így figyelem a fölnőttek érthetetlen világát. Kismadár vagyok, aki kiesett a fészekből a rideg földre, s most ott csicsereg s csapdos pihepuha szárnyacskájával, hátha valaki megszánja, felemeli, magához öleli, megsimogatja, meleget adva néki.
Szelídíts meg kérlek!
Olyan jó kikiabálni mégis ezt a mondatot, nap mint nap, újra és újra! Mert aki szelídít, az maga is szelídül. És ha már minden fölnőtt megszelídül, jobb lesz a világ.
Egyszer egy fölnőttnek lerajzoltam, hogy „O”. Erre azt mondta ez a fölnőtt, hogy ez csak 1 nulla, és a nulla az semmi, tehát nem hasznos dolog, nullával például nem lehet fizetni. És akkor mondtam, neki, hogy miért kéne 1 harcsaszájjal fizetni?! És amikor csak nézett értetlenül, elmagyaráztam neki, hogy ez a „O” valójában egy harcsának a szája, aki végigúszta a folyót, és most éppen meglátja a végtelen tengert, és azt tátogja örömében: „O”! De ez a fölnőtt nem értette, miről beszélek, ezért úgy döntöttem, hogy gyermekeknek mutatom meg, és odalopóztam egy oskolához, és titokban oskolásoknak rajzoltam le, hogy „O”. És a gyerekek azonnal értették, hogy ez egy harcsaszáj, csak az volt a baj, hogy az egyik tanár kihívta a rendőröket, és azonnal bevittek, merthogy nemiszervet rajzolok a gyerekeknek. És akkor az egyik fölnőtt azt mondta nekem a rendőrségen, hogy máskor írjak egy vesszőt az „O” fölé, így, hogy „Ó”, mert hogy az egyértelműbb, hiszen az tényleg csodálkozást fejez ki. De akkor én azt mondtam, hogy ez hülyeség, mert egy harcsa nem mondhatja, hogy „Ó”, hiszen nem tud beszélni, csak tátogni, és akkor a fölnőtt nagyon dühös lett, és kiabálni kezdett, hogy én 1 degenerált, infantilis idióta vagyok. És akkor én lerajzoltam, hogy „$”, és azt mondtam, hogy jelenleg 194 forint eladási áron, és akkor a felnőtt nagyon elégedett volt.
Hát ilyen értetlenek a fölnőttek! A legegyszerűbb dolgokat nem értik. Ahogy én sem értem az ő dolgaikat!
Miazhogy „hazugságbeszéd”? Hát nem azért beszélünk, hogy igazat szóljunk, hogy megértessük magunkat a világgal?!
Miazhogy „megélhetési bűnöző”? Hát hogyan tud megélni az, aki rosszat tesz másokkal?!
És miazhogy „globális felmelegedés”? Hiszen az igazi felmelegedés itt benn, a szívben történik!
Szelídíts meg, kérlek!
Pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint 1 ugyanolyan látogató ezen a blogon, mint a többi száz-meg száz látogató. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan blogger vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra! Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra.
Szelídíts meg kérlek!
Jelölj be az iwiwen, a skype-on, vagy a facebookon! Vagy tudod, mit? Kattints ide minden áldott nap! Olvasd el ezt a bejegyzést egyszer, és írj szép kommenteket hozzá, és ígérem, én is szelíd szemekkel, porhanyós lélekkel elolvasom minden nap, amit írsz. És akkor egyre közelebb kerülsz hozzám. És ha négykor kattintasz ide, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal, és alig várom, hogy kinyissam az oldalt, és elolvassam a kommentedet, és akkor kacagni fog a szívem! És akkor már te is felelős leszel ezért a blogért, hiszen most olyan gyönge és gyanútlan, mert egyebe sincs, mint néhány semmi kis bejegyzése, amely porhanyós lelkem titkait fecsegi el.
Müller Tanító Péter:
„Végre, egy normális, szerethető bejegyzés!”
