Pályázatok filmes támogatásokra
Antonio Bonfini:
A török gyorsan kúszott fölfelé a legmagasabb toronyra, hogy királyának jelvényét annak a csúcsára kitűzze, és ezzel bátorságot öntsön a többiekbe, akik még nem nyomultak be, hogy ők is jöjjenek a városba, a magyart pedig le akarta hajítani, hogy a keresztényeket elcsüggessze. Nyomban utánaered egy magyar, és mielőtt amaz a nemzeti zászlót ledobná, a torony tetején verekedni kezdenek. És mert a magyar másképp nem tudja megakadályozni, megragadja a törököt, és a legmagasabb csúcsról azzal együtt a mélybe veti magát.
Művészfilmes:
A 80-as évek. Elfáradt hangulat, szürke, nyálkás elvágyódás, pre-poszt és über depi. Kis virtuálizébizék Pesten. Ez az a város egy távoli. Meghasonlott tekintetű vitézek várják az ostromot. Jelképesen. Mert a török is mi magunk. Önmagunkba zárt diszharmónia. A rakpartról Müller Péter Sziámi. Kicsikicsiszolt kő. Török szárnyashajóval Vigadó felől. Posztmodern entrée totálfélszuperközeli ansnittel. Experimentálisan. A török a Váci utcán. Turista mit tehet. Apró elerőtlenedések és agresszív könnyedségek. Kicsit Csáth. Nagyon Vian.
Dugonics kiöregedő hacker (Cserhalmi) stigmatikus és önsorsrontó személyiség: kannásborhoz Csongort szív, de már rajta van a fészbúkon, elvonástól remegő kezekkel kutat. A mozi, a mozi, a moziműsor után. Csipogás, monitoron üzenet töltődik: kisorsolták hősnek. Kurvaanyád - sziszegi, majd megszólal az Európa Kiadó: egy igazi hős.
A zuhanás alsó kameraállásból szupernyolcasra. Meghasonlottság. Ki ránt most kit. Apró suicid kisülések. Hommáge á József Attila, Latinovits. Aztán mindenki át az Ibolyába. Unicum sörrel. Mint mindig. Hiszen ma sem. Majd talán holnap.
Persze kisköltség. Négymilliárdból simán.
Közönségfilmes:
A humort és pajzánságot sem nélkülöző történet két szálon indul. Nándorfehérvár. Titusz, a végvári szerethető lúzer (Bajor Imre) az Arany Buzogány borozóban (Törley Zrt.) pezsgőzik. Nőre vágyik, ám a várban csak Júlia, a markotányosnő (Csala Zuszsa) az egyetlen nőnemű személy. Énekel Ulmann Mónika.
Török Riviéra. Ali (Gesztesi Károly), a török giroszárus piheni ki évi fáradalmait (Nemzeti Üdülési Csekk, Neckermann.) Toborzók érkeznek, Ali nemsokára hajón (Mahart Zrt.) találja magát. Nándorfehérvárra viszik harcolni.
Éjszaka Titusz részegen (Zwack Unikum Zrt) átszökik a hárembe (Flashdance Topless bar), hogy összejöjjön egy-két hölgyikével, de tévedésből egy eunuchot (Sebeők János) ölelget. Hatalmas botrány, zenél a BonBon.
Másnap harc, sültgalambok és giroszok (Szeráj Keleti Étterem) repülnek, Titusz másnaposan kóvályog a várfalakon, belekapaszkodik Aliba, és lezuhannak. De nem halnak meg, mert az utolsó pillanatban túlélik (Ad-Renalin Bungee Jumping Club), és még bombanő is akad. Énekel Oroszlán Szonja.
Koprodukciós:
1999, München. Teobald Von Dugonstein (német beszálló partner) emlékszik vissza a belgrádi csatára (szerb beszálló partner). Vele szemben egy montreáli magyar diáklány jegyzetel, harmadgenerációs emigráns, identitását, családi gyökereit kutatja érzelmi alapon (kanadai beszálló partner)
Flash back: 1456. Belgrád. A nemzetközi végvári sereg (cseh, lengyel, albán és osztrák beszálló partner) elszántan várja a törököt, amely ha a török koprodukciós partner aláírja a szerződést, megérkezik és ostromolni kezdi „Európa kapuját” (Eurimage)
Nemzeti érzelmű:
Nekünk fájnak a kopják! Ránk ordítanak a fenyvesek! Érettünk zúganak a harangok! Azért vagyunk e világban, hogy maradva-maradjunk porladó, de nem megtörő sziklaként a Kárpátok bércein, dacolva zúgó víznek árjával, legyen az tatár, muszka, labanc vagy globalizáció. Most épp török, ki létünkre zúg, és most is egy legény talpon van-e vidéken, és ezen a ponton Franco Nero ezúttal is megmutatja, hogy nem az a magyar, ki szemét nyugat felé rebegteti, hanem az, aki hosszú tekintetét végigszántja a végtelen Alföldön. A hiánypótló ópusz visszaadja a néző hitét a nemzet felemelkedésében, ami ezúttal zuhanás.
