Bánk Bán: „Nincs a teremtésben vesztes, csak én!”
Hogy a bánatba ne lenne! Én, Blahó István vasfüggönykészítő esztergályos! Utoljára 1989. október 23-án voltam boldog!
Délelőtt még lesorjáztam a függönyt a műhelyben, utána pörköltet ebédeltem sörrel, oszt békében néztem a kertben játszadozó két kiskorú gyermekemet, a Józsikát meg a kis Melindát.
Este meg már kikiáltották azt az izét, mondmá... a köztársaságot. Éppen néztük a tévét, oszt valami csak bugyborékolt az agyamban, mint amikor a sört felnyissák, oszt szorítani kezdett, oszt egy hónap múlva tértem magamhoz, oszt a megyei kórházban az orvos azt mondta, hogy örüljek, hogy csak fél oldalra!
A következő évben jöttek a választások. A sok izgága ember a tévében. Választás?! De hát minek köll választani, a kutyafáját! Ott van egy, oszt az nem elég?! Hazából, asszonyból is elég egy, hát nem? De én hiába mondtam, több köllött, oszt mi lett belőle?!
Például munkanélküliség. Mondták, nem köll már vasfüggöny, max krómacél garázsba, bótba, plázába, Kínából, nagytételbe, olcsóba! Mondták, képezzek tovább, de mire, kéremalássan, a leszázalékra?! Az is minket kelletlenül érintett, hogy az asszony is utcára, mert rokkantnyugdíjból meg munkanélküliből kioskolázni két kiskorú gyereket, hát az nem ágybafingás!
A Józsika állandóan lógott, a Melinda is. A fiúkon. Csokiért. Mondtam is nekik, így nem lesz belőletek semmi. Belőled mi lett, egy rokkant! - röhögtek rám. Ezt már nem bírtam elviselni, kéremszépen. Inni kezdtem.
Először néhány pohárral, oszt egyre többet, az elején még én ittam a piát, oszt már a pia ivott engem, ahogy szok mondani. Megitta az agyamat, a vesémet, a májamat, most már rajta vagyok a várólistán, hogy ültetni kéne át, de ki ad egy alkesznak májat?!
2002-ben a Melinda kiment olaszba munkára. BMW-vel jöttek érte, mondták, fél év, és talicskával tolja haza a pénzt, meló semmi, csak duma olaszokkal. Örültem neki, de azért csodálkoztam, mert a Melis csak magyarul tud. Aztán nem jött a talicska, hírek is alig, oszt azok is bár ne!
Azér az jó volt, hogy Józsit másodszor is kiengedték az elvonóból. Azt mondták, abbahagyná, ha találna valami értelmes dolgot, belépne valami mozgalomba. De hol a bánatba van itt mozgalom, kéremszépen?! Amikor munkahely se!
2005. májusban az asszonyt elrabolták az UFÓK és két hétig fogságban is tartották valami bolygón a Tejúton túl. Ezt az asszony mesélte el, amikor előkerült, nagyon el volt csigázva, állítólag kísérleteztek vele, naponta szexuálisan kihasználták, besugároztak neki. Oszt azóta rá sem lehet ismerni. Nem takarít, nem főz, csak csipog és a Holdat bámulja.
Aztán legurulok a Tékába, hogy kivegyek valami kis vidámságot, oszt látom, hogy ott a polcokon az egyik borítón van az én Melindám! Inceszta, színes szinkronizált. Hát mégis megcsinálta olaszban a szerencséjét! Erre megszólal a tékás, hogy jobb, ha ezt nem nézi meg Blahó bácsi, mert megszakad magának a szíve, mert ez az Inceszta a maga lánya a hatodikról, és nekem is megvolt, meg a fél osztálynak, a tanári karnak, a fél városnak, most meg kábé húsz arabnak csak ebben a filmben! Az embernek lánya kurva lett, hát jöhet ennél rosszabb?! Jöhet.
2007 szilveszterén volt, nézzük a Sas kabarét, amikor az asszony rámnéz, és azt mondja: Milyen sötét vagy! Anyád. De a tükörbe nézek, és tényleg. Az arcomat pigment foltok borítják. Két hét múlva a foltok összefüggőek lettek. A bőrgyógyász gondterhelt arccal vizsgálgatott, majd áthívta a kollegáit. Duruzsoltak, magyaráztak, néha rám mutogattak. A főorvos asszongya....hogy....szóval cigány lettem. „Ez egészen ritka az orvostudományban”. Húszévente. Ha egy. A kiejtésem alapján beás, csakhogy errefelé oláhok laknak, szóval azér a helyi cigányokat inkább kerüljem el, mondták a cigány önkormányzatnál.
Képzelhetik az én fájdalmamat! Pokol lett nekem az életem, a sok nyavalya mellé most lett ez a rohadt kisebbségi komplexus is! A buszon magukhoz húzzák a táskát, ha meglátnak! A Coopban végigkövet a biztonsági őr! Koszos cigány! - ezek voltak a fiam utolsó szavai, azóta nem láttam, mer elköltözött, állítólag belépett valami mozgalomba.
Hát egy ilyen egy rasszista, hitvány gádzsó lett a fiamból! A lányomból meg kurva. Az asszonyból meg UFÓ. És már háromezerkétszáztizenhét hete nem nyertem meg azt a kibaszott lottóötöst!
Bánk Bán: „Nyertél cimbora, én kérek bocsánatot!”