A Kikvogymuk riportere Réz András, Müller Tanitó Péter és a musical álompár után most Hobót kapta el egy villáminerjúra. Az örök lázadó rebellis éppen budai vityillójából lépett ki kamaszos, lázadó mozdulatokkal.
KIKVOGYMUK:
Hogy érzi magát?
HOBO:
Cefetül.
KIKVOGYMUK:
Bővebben?
HOBO:
Nagyon cefetül. Hitvány kis tűszeműek tébolyult dervistánca zajlik. A pénz, a bolond beles behemót bekebelez bennünket, elemészti a rock and rollt. A rock and roll halott. A blues is halott. József Attila is halott. Csak a belsőnkben bujdosó bőrös bestia él. A múltkor az Apeh kiküld egy számlát, hogy fizessek be valami hátralékot. Hátralék? Miért nem előre? Lázadni kell!
KIKVOGYMUK:
Nem érzi magát...kissé korosnak a lázadáshoz?
HOBO:
Dehogy! Mindenki azt hiszi, fiatalon kell lázadni. De nem! Korral kell lázadni! A kor ellen! A reuma, a prosztataszarakodás ellen! Ez a rock and roll, nem érted?!
KIKVOGYMUK:
Nem.
HOBO:
Mert te egy hitvány generáció vagy, semmit sem értesz, biztos ide is úgy jöttél, hogy az apámról faggass, csámcsogj a múlton, pedig ez a téma, amiről egyáltalán nem szívesen beszélek. Apám, Földes László, és igen kommunista volt, és én egész gyerekkoromban lázadtam ellene, és ennek csak a kárát láttam. Engem ez az ország mostoha emlőkkel szoptatott!
KIKVOGYMUK:
Ehhez képest elég sok lemezt sikerült kiadnia.
HOBO:
Mihez képest? Kihez képest?! Jim Morrisonhoz képest?! Mick Jaggerhez képest?! Most mondjam azt, hogy a múltkor New Yorkban voltam, elzarándokoltam a Central Parkban abba a telefonfülkébe, ahol Allan Ginsberg szakított a kiadójával. Bementem, felhívtam találomra egy számot, és József Attilát idézve beleüvöltöttem a kagylóba, hogy: „A hetedik te magad légy”. Érted?
KIKVOGYMUK:
Nem.
HOBO:
Akkor bazmeg.
KIKVOGYMUK:
Köszönöm a beszélgetést.
