Szabad a bakoriknak tukánt tömni? Mi a véleményed?
Ne röhögj, ez naon komoly! A Sünivel és Felipével tegnap ezen vitáztunk a Corvin tetőn, kicsit befáradva, mert az előző nap a Gödörben nyomultunk egy etióp-ujgur fotóművész szociokiállításán, akinek a képein oan munkájukat éppen elveszített emberek vannak, például hogy jön ki a zsidó munkásnő a bagdadi húsüzemből, kezében a kielégítés és teljesen ki van, szal tiszta katarzis! Nekünk is totál beütött az empátia, amit lecsapattunk némi pálinkával, összebarátkoztunk oan ujgurokkal, hát azok nagyon bírják a piát, ráadásul majdnemmagyarok, legalábbis őstörténet meg ilyesmi, néha ráturháztak a cipőmre, de nem rágtam be rájuk, mert ez oan kultúrantropológiai etnofiziológia.
Szal későn keltünk a Takumival és Felipével, Takumi a volt barátom, japán szélhárfaművész, Felipe meg a mostani, kolumbiai masszőr, de még Takumival is lefekszem néha, mert nem akarom, hogy azt higgye, hogy a szexuális sztereotípiák miatt szakítottam vele, hogy a japánoknak kicsi a péniszük, meg ilyesmi, ezért még csak félig szakítottam vele, sőt le is fekszünk, mert azt sem akarom, hogy Felipe azt érezze, hogy csak a vad szexualitását szeretem, és intellektuálisan nem elégít ki, szal most úgy áll, hogy a Felipével szélhárfázok, és a Takumival fekszem le, hogy egyik se érezze kirekesztve magát.
Szal reggel nagyot tekertünk, vagyis a kritikálmásszra, mert majdnem lekéstünk, de azért a felemelésre megérkeztünk, hát, beszartam az erőlködéstől, mert az új cangám legalább ötven kiló, Amszterdamból hozattam az ebayen.
Ebédelni Ögcükkel voltunk, ő félig kurd, félig osztrák, naon jó fej, a fél lábát elvesztette Irakban, elvitt minket a kedvenc kurdjába, oan biokajálda, hogy ott minden fertréd meg riszájkling, ami azért jó, mert közvetlenül a kurd falvakat támogatod azzal, hogy lóbabos biorízst eszel, és ha kiszarod, azt egyből visszaforgatják papírrá, olvasókönyvet nyomtatnak belőle a kurd iskolásoknak az analfabetizmus ellen. Ki van ez találva!
Az eladófiú oan aranyos downkóros kurd menekültsrác volt, vásároltam tőle tíz darab maláriacsipeszt, mert azzal is a kurd maláriásokat támogatom, bár azt még nem tudom, mit kezdek velük, a teregetéshez jbiztos jó lesz.
Délután a West Balkánban nyomultunk, van ez az „Szenvedj velük!” klub, minden hónap harmadik szerdáján, oan empátiafejlesztő tréning, ien ebilitiszerű, hogy mindig valakinek érezheted a szenvedését. Most az amazóniai bacori indiánok szenvedését éreztük. Bacori, igen, csak ne úgy ejtsd, hogy „bacsori”, mert úgy a kormánykatonák csúfolják őket, hanem „bakorinak” ejtsd, mert az azt jelenti a nyelvükön, hogy „szent tukán”. Szal be kellett menni oan pálmák közé, az jelképezte az őserdőt, és ott oan ébenfákkal verték a fejem, majd a talpamat égették, miközben két kormánykatonának öltözött statiszta megerőszakolt. Király volt! Érezni a bakori indiánasszonyok szenvedését!
De a Felipe, aki maga is az Amazonas mellől származik, azt mondta, hogy azért nem ilyen egyszerű a történet, mert Kolumbia ezerkilencszázhetvenötben belépett a nemzetközi tukánvédelmi chartába, és ezzel garantálja a tukánok sértetlenségét, csakhogy a bakori indiánok levadásszák és kitömik őket, ami azért nagyon durva, és már évek óta megy ez a harc, hogy a kormánykatonák megpróbálják leszoktatni a bakorikat a tukántömésről, hol szép szóval, hol erőszakkal. Erre én mondtam a Felipének, hogy ez a megerőszakolás mégis naon durva, de erre azt válaszolta, hogy az is durva, hogy nyílméreggel bénítják le a tukánokat, akik még órákig is szenvedhetnek idegbénulásban, szóval nem tudtam eldönteni, hogy most akkor a kultúrantropológiai érdekek, vagy a környezetvédelmi tényezők, vagy a szociálszakrális szempontok, és akkor Takumi is beszállt, de nem értettem, mit mond, mert elkezdődött a koncert. A Bea és a Terpeszek előzenekara, egy leszbikus szamojédkórus kezdett énekelni.