kikvogymuk

Igen! Karácsonyi kámbek, illetve egyelőre egy különszám! Mert megérdemlitek. Chilis Csoki, Aklubisz, Zorita, Levéltáros, Modor Tibi, Frengi, Szalacsi, Vészmadár, Donna Anna, Altoid, Zsanka, Óvári, Blacklord, Nadiposzi, Ernőke, Heliantus, Omanaton, Intizar, Golyó, Lekoid és mindenkikvogymuk! Mint megannyi didergő gyufaáruslány, lessetek be a rideg, havas világhálóból a barátságos kikvogymuk ablakán, nézzétek, milyen karáconyi ajándék díszeleg a fa alatt, a tiétek! Elgémberedett ujjacskáitokkal bontsátok ki a csomagolást és ártatlanul rácsodálkozó szemeitekkel olvassátok végig ezt a kis jelentéktelen szösszenetet!

Karácsonyi vásár

Karolj belém barátném, aztán vessük bele magunkat a vásári forgatagba! Káprázatos az esti Vörösmarty tér! Emitt a patinás Gerbeaud, amott a Vigadó, és mindenhol ez a vidám, hömpölygő turista kavalkád!

Gyönyörű! Különösen karácsony előtt! Fények, szeretet, ünnepi hangulat! Nyoma sincs a kapkodásnak, rohanásnak, idegességnek, ami ilyenkor a műanyagfényű plázákban tombol. Ezért szeretek itt vásárolni!

Amott egy remek míves nyírfakeskentyű, ilyet már csak a Csángóföldön gyártanak. Jó lesz Botikának a fa alá! Legó, Nintendó, XboX? Ugyanmár! Lehet, hogy ilyesmikért könyörög a gyerek, de titokban meg ilyenekre vágyik, ilyen hagyományőrző, képességfejlesztő játékokra! Húszezer ugyan, de remek szórakozás, ahogy betereled a nyírfajuhocskákat a likba!

Amott meg egy eredeti réz saljenyica a balkánról, magyarul vájdling, nagymamának főzéshez. Harmincnyolcezer forint? Hát igen, a míves dolgokat meg kell fizetni, de ez még húsz év múlva is saljenyica lesz! Na és ez a agyag Betlehemes készlet csupán kétszázezerért? Ott van bizony mind a három király és a csomó jószág, tetőtől talpig kézzel festve ám!

És ha megéhezel, irány egy lacikonyhás! Ezernyi ínyencség csábítja az éhes vásározót, libagége, békatepertő, mangalicapuding! Én csak egy Pöki tompost veszek, ez a legújabb tradíció, finom, kiadós, csupán háromezer, forrón bizsergeti az elgémberedett ujjad! Hozzá egy kis ágyasürmösmézesszilvapálinka a legjobb fajtából, majd a karácsony kihagyhatatlan itala: a forralt bor!

Ezerötért? Kérek kettőt! Remek itóka ebben a zimankóban! Két kézzel fogd a bögrét, hogy tenyered átjárja a karácsony melege, aztán hörpölj bele a mézes gyömbéres nedűbe! És nemsokára átjárja a tested a semmihez sem fogható fahéjas íz, gyermekkorod kedves emlékei! És ahogy a borocska kicsit megporhanyósítja lelked, hallgathatod ezt az indián zenekart hamisítatlan kecsua népviseletben, ahogy fújják pánsípjaikkal Leonard Cohen Halleluja című számát! Az ilyenekért szeretem a karácsonyt!

És ha megtetszik a poncsójuk, rögtön vehetsz egyet! Csak hetvenötezer! Prémiumgyapjú egyenesen az Andok tetejéről! Fogd meg, pihepuha, szinte siklik az ujjaid között! Ez aztán nem kínai!

Mi, hogy szikrázott?! Dehogy, nem, nem azért mert műszálas! Ezek mágikus biorezonanciák! Hogy mi köze a kecsuáknak a Leonard Cohenhez és az Andokhoz?! Ugyan már barátném, ne legyél ilyen krakéler, kortyold inkább a bort és add át magad az áldott karácsonyi hangulatnak!

Halelujjah, hallelujah!

Ez a poszt nem jött volna létre, ha nincs a masszázsblog!

1. masszázs

Jó napot! Miss Oboa?

Személyesen. Meditato, Vibrato, valamint háromszólamú pentaton relaxáció. Mit parancsol?

Egy oboát.

Kezdhetjük. Csak behangolok.

Hát csak rajta, ma nagyon fickós vagyok....héhó, mi a franc ez ?

Debussy. Egy faun délutánja, előjáték.

Nem ilyen előjátékra fizettem be! Azt hittem, a fütykösömön fogja fújni!

Mit képzel, maga perverz?! Én egy zeneakadémiát végzett ötgyermekes anyuka vagyok, akit a pernahajder férje otthagyott.

Bocs!

Maga meg visszaél a szorult helyzetemmel, kéjenc céljai, buja vágyai kielégítésére használja megbicsaklott zenei karrieremet! Tudja maga, milyen nehéz egy oboát megfújni?!

Háááát, őszintén szólva mégcsak nem is próbáltam.

Na tessék! Tanult maga egyáltalán Kodály módszert?

Hááát...ööö...ha jól emlékszem, valami szolfézs az befigyelt.  

Nahát akkor nézze ezt a kottát, és kezdjen szolmizálni!

Do-do-lá-szó-fá...

Milyen fá, maga kéjenc bitang? Hol lát maga fát?

Bocsánat!

Egy Debussy-vel nem szórakozunk!

2. masszázs

Erika?

Ööö...hááá ja, te meg a reggeli ku-ku-kuncsaft!

Reggeli?! 18 óra múlt!

Höhöhöhö...de el-el-eeeeéfolyt az idő, meg ez a kis pálesz is. Szilva. Kékékérsz ?

Köszönöm, elég a lehelleted is.

Óóóóhaj, ssssóhahahaj?

Csúszkamasszázsra jöttem, kézimunkával a végén.

Csússz ide bébi, és dobd le a gagagagatyádddat! Addig bebebebesíkosítom a hasikákákámat.

Az nem az olaj, az a pálinka!

Nnenenemmindddegy?! Ez is csúszik, az is csúcsúúúszik...milyen szép kis kukettód van, böfffffff...

Kösz. Jól vagy?

Hát úúúúúúgy nézek ki bazmeg?

Hát nem. Csak a gond, hogy én meg egy tízest fizettem ki ezért a csúszkamasszázsért kézimunkával befejezve.

Utálom a fffférfiakat! Rohadt köcsög mind! Két év után még eeeeeegy kibabbaababaszott esemest sssse küld, boáffffff....

Áááá, lehánytad a ruháimat! Hát most hogy megyek haza így a családomhoz?!

Itt iiissss aaaaludhatsz melletttttem, bébbbbbi....hrrrrrrrrr....

Hahó Erika...hahó...ez elaludt!

Krrrrrrr.....hrrrrr....bfffffff....

3. masszázs

Tanárnő!

Szecskai, a négybéből! Mit keresel itt, ahelyett, hogy az érettségire készülnél?!

Ööö...a körzeti orvos utalt be, karatézom, aztán teccik tudni, meghúzódott a combon.  

Na persze, karate, amikor még egy normális fekvőtámaszt sem tudsz csinálni! Fogadjunk, hogy kéjenckedni jöttél!

Háháhhá....öööö...dehoooo....

Arra nem gondoltál, hogy az édesapád mennyit dolgozik azért a tízezer forintért, amit te itt elversz?!

Hát egy olyan tíz percet. Ágazati igazgató a....

Szégyelld magad! Szexmasszázs hirdetéseket böngészel a neten, mi? „Test-nevelő néni kéjesen megnevel” Mi?! Gondoltad, volna, hogy én vagyok az?

Hát...öööö...nem.

Hát akkor! Vetkőzni!

Igenis, tornatanárnő!

A fehérnemüt nem pacuhásan, hanem rendesen! Szépen összehajtva a székre!

Igenis, tanárnő!

Lefeküdni a padra! Húzd ki magad!

Igenis!

Mi van, göthös vagy?

Nem tanárnő!

Most akkor lazístsd el magad!

Nem megy, tanárnő!

Na majd megtanítalak lazítani! Sorakozz!

Igenis!

Vigyázz! Pihenj! Belégzés! Kifújás! Belégzés. Kifújás!

A heti poszt! Csak egy kicsit elakadt a teendők, határidők és pályázatok labirintusában. De ígérem, bepótolom a keddi posztot, ha felszabadulok!

RIPORTER: Szép jó napot.

LOTTÓNYERTES: Magának is, csillagom. Üljön le arra az ébenfa szófára, csak vigyázzon, XIV Lajos korabeli, nehogy felsértse vele a harisnyáját!

RIPORTER: Köszönöm. Kezdhetjük a riportot!  

LOTTÓNYERTES: Honyeczky Miklósné, Magdus vagyok Szentkoslányról, Fő utca... 

RIPORTER: Várjon, Magdi néni! Ez így nem lesz jó.

LOTTÓNYERTES: Mi a baj, lelkem?  

RIPORTER: Egy lottónyertesnek nem szabad konkrét információkat elárulni magáról, különben megtalálják a kölcsönre éhes hiénák.

LOTTÓNYERTES: Hát mit mondjak, csillagom? 

RIPORTER: A nevek helyett használja például a kortárs zeneszerzők neveit, a helyiségneveknél pedig nyugodtan mondjon bibliai neveket, így még a saját lánya sem fogja felismerni magát.

LOTTÓNYERTES: Rendben. Kurtág György vagyok Ninivéből.  

RIPORTER: Kedves Kurtág György Ninivéből, mesélje el a nyertes szelvényének történetét!

LOTTÓNYERTES: Éppen Krysztof Pendereczkivel és Ligeti Györggyel utaztunk távolsági busszal Babilonba, hogy kiváltsuk a szívgyógyszeremet.  És akkor megláttuk azt a lottózót. Ott állt előtte Steve Reich, és mondta nekem: „Kurtág úr, már rég nem lottózott.”

RIPORTER: Ne mondja, hogy lottó!  

LOTTÓNYERTES: Hát mondjak?

RIPORTER: Találjon ki valami mást! Amilyen agyafúrtak ezek a hiénák, még így is felismerik magát.  

LOTTÓNYERTES: Rendben. Szóval eldöntöttem,  kitöltök egy egyiptomi mahjongot. Aztán a szelvényt eltettem a brifkóba, és megvártam a szombatot. Akkor bekapcsoltam az M1-en a lottóhúzást...

RIPORTER: Az Eurosporton a mahjong Vb-t.

LOTTÓNYERTES: A mahjong VB-t, és láttam, hogy az én számaimat húzták ki. Krysztof Pendereczki pedig jött be egy tál kocsonyával, és azt üvöltötte, hogy „Gyurikám bazmeg, gazdagok vagyunk!”. Ligeti pedig felbontott egy Hubertust..

RIPORTER: Nana...

LOTTÓNYERTES: Vagyis egy üveg 1968-as évjáratú Chateau Lafit Rotschildot, és megittuk. Aztán egy hónap múlva Steve Reich elkísért minket Jeruzsálembe, ahol felvettük a pénzt.

RIPORTER: Hát ez remek. Mondjon valami érdekeset a nyerésről, a hallgatóknak, kedves Kurtág György!

LOTTÓNYERTES: Nem volt abban semmi érdekes, aranyoskám, minden simán ment.

RIPORTER: Nnnnna! 

LOTTÓNYERTES: Vagyis hát...pusztított egy óriási tűzvész, a szelvény kivételével minden odalett, amit egyébként majdnem elvesztettem Betlehemben, amikor tisztítóba vittem a télikabátot, és a zsebében maradt, de az izraeli titkosszolgálat elhárító tisztje végül élete kockáztatása árán visszaszerezte a szelvényt a Hamasz vegytisztító terroristáitól.  

RIPORTER: Ez aztán tényleg szórakoztató lehetett! Most már csak azt árulja el kedves Kurtág György, hogy mit fog kezdeni ennyi rengeteg pénzzel? 

LOTTÓNYERTES: Hát mit? Amit minden rendes ninivei: bálnák sírását hallgatni a tenger mélyén, ötszáz buddhista szerzetessel morogva köszönteni a tavaszt Lhásszában, és egy másnapos hajnalon a dubai Atlantis százhuszonötödik emeletén harmincfokos Eviannal locsolni núbiai hastáncosnők titkos hajlatait.

RIPORTER: Ez gyönyörűen hangzott. Köszönöm szépen a riportot!     

„Ha ezt a szót hallom: kultúra,  azonnal pisztolyom után kapok.”

(Hermann Göring)

Most ez hogy?  

Ez most a keze, a feje, a lába, vagy mi a lónakatúrósnagyfasza?

De tényleg.

Mit akar ez a kép mondani?

És egyáltalán, ki a fasz festette?

És ebből meg tud élni?

Hát a kurvaannyát.

Egy ilyen „művészi dolog” szórakoztasson, és ne kínozzon! Kínoz engem a kurvaélet hétfőtől reggeltő péntekestig, szomabot akkor ne kínozzon, akkor én kikapcsolódni akarok, elfelejteni ezt az egész kibaszott életet, az asszonyt, a kölyköket, a főnököt, mindent!

És most nem azért, hogy én bunkó vagyok! Olvastam én az összes Jókait díszkötésben, az Ember tragédiáját kétszer is!

Szóval én ezt a festőcskét simán megaláznám kúltúúúúúrálisan, megaláznám csutkára, megkérdezném tőle: „Cimbora, te mi az apádfaszáért nem dolgozol?” Merthogy ez a kenegetés a vászonra, ez az ocsmánylila köcsögség, ez...ez nem munka!

A munka az a ráspolyozás, a gyalulás, a forgácsolás, meg a spénhordás hétfő reggeltő péntek estig, az munka! Próbálná meg ez a „festőművész” azt hiszem, a jókurvanyját! Kedden már húzná maga után a belét!

A művészet meg az, ahogy a Kóóóós Jani énekelte a kislányt a zongoránál, fehérebb az orgonánál....hájjj, de szép is volt az! A zongora! Az művészet, basznám a lelked, Mócárt kilencedik rapszódia, az művészet, nem ez a fos!

És egyébként is a lónakavéreresfaszát.

A művészek tartsák el magukat.

Hogy?

Hát úgy mint én! Dolgozzanak napi nyolc órát, plusz túlóra kajakra, és aztán művészkedjenek. Ne az állam nyakán élősködjenek! Vagy ha már élősködnek, csináljanak olyan képet, ami engem is szórakoztat!

Hogy milyet?

Milyet bazmeg!

Hát ne olyat, hogy foltok, meg pacák, mintha lehányva!

Konkrétat!

Olyat, hogy szépen ott van minden rajta.

Aprólékosan.

Hogy mi van rajta?

Hát nehogymár én találjam ki már!

Ha én találnám ki, én lógathatnám a tököm egész héten, hát nem?!

Mi, hát, hát, hát például valami szépet. Egy szép angyalt rózsaszín átlátszó ruhában akkora dudákkal, hogy kiszúrják a szememet, széttárva a szárnyait, meg a picsáját is, úgy hogy beférjen abba még egy toronydaru is, baszkikám!

Például.

Az szórakoztat.

Az mond valamit.

Az a tömegeknek szól.  

Értve vagyok?

Hahó. Ne erőlködj, úgysem fogsz megismerni. Én vagyok a „fiú a hátsó padból”. És ne kezd légyszíves ezt a „semmit se változtál” szöveget, mert volt egy nagyon ronda balesetem, elgázolt egy sárkányrepülő a Hármashatárhegyen kirándulás közben, ugye milyen nevetséges? Az persze már nem, hogy hatszor volt arcplasztika műtétem, szóval nem hinném hogy megismersz. Rám úgysem nem szoktak emlékezni.   

Hogy miért nem megyek be a nappaliba? Ötvenforintos kérdés. Azért nem megyek a nappaliba, mert egészen jól elücsörgök itt egyedül a konyhában a sötétben. Na jó, ha tényleg kíváncsi vagy miért, hát elmondom. Azért nem megyek be a nappaliba, mert a ruhámat már két hete nem tudtam kimosni, mert az albérletben elromlott a mosógép. Hogy miért élek én negyvenévesen albérletben? Százforintos kérdés.

Hát azért élek albérletben, kedves barátom, mert elváltam. Vagyis elváltak tőlem. Leváltak rólam. Levált az asszony, leváltak a gyerekek, aztán a bíróságon a lakás is szépen levált. Csak a tartásdíj maradt. Banális történet. Megyek haza a melóhelyről, hát mit csinál a feleségem egy idegen férfival? Azt, amit egy feleség egy idegen férfival szokott. De hát ki kíváncsi erre?! Hogy Te? Most csak udvariaskodsz. Na jó, töltök neked a boromból. Hogy milyen bor? Kétszázforintos. Nem a kérdés. A bor.

Tescó sajátmárkás.

Most vegyek Koccintóst? Annak ronda a címkéje. Ennek meg csicsás, akár elhihetnék, hogy drága volt. Persze tudom, senki sem hiszi, itt egyből kiszúrják a szart, itt mindenki minimum Gerével mos fogat. De azért az is vicces, ha elmondom, hogy a fiamat emiatt a kétszáz forint miatt nem tudtam délelőtt bevinni a matchbox vásárra? Ennyi volt ugyanis a belépő! Az már csak hab a tortán, hogy vasárnapi apuka vagyok, és évek óta pereskedem a láthatásért. Haha. Nem kell udvariaskodnod, nyugodtan fintoroghatsz, nagyon szar bor, én már megszoktam, ezt iszom, ha felejteni akarok. És sokszor akarok felejteni.

Hogy kitalálod a nevemet? Négyszáz forintos kérdés. Ne erőlködj, úgysem fogod. Az én nevemet senki sem jegyezte meg.

Én a Zsúr Tibi vagyok. Annyira a névsor végén voltam, hogy mire odeért a tanár, már véget is ért az óra.

Olyan furcsa, hogy most itt beszélek neked magamról.

Sohasem szoktam magamról beszélni. Mert nem is kérdeznek rólam. A feleségem, a fiam sem, az anyám sem. Nincs is mit. Egyszer kérdezett rólam valami telemarketinges a telefonba, valami nyaralási szokásaimról, de amikor elmeséltem neki, hogy csepeli bányatóhoz járok HÉV-vel, letette a telefont.

Hogy mi a melóm? Ez a nyolcszáz forintos kérdés. Ez a kérdés miatt szoktam késve érkezni az osztálytalálkozóra, vagy kiosonni a konyhába, amikor elkezdődik ez a szörnyűség. „Hát belőled meg mi lett?!”. Szépen fogom a borospoharat, úgy teszek, mintha szomjas lennék, kiosonok a konyhába, és akkor jövök vissza, amikor már más lesz a téma.

Na hogy mi? Hát nem emlékszel? Szép krokodilbőr a pénztárcád! Hehe. Hogy honnan tudom? Mert fizettél nekem belőle. Fasza kis Audi 6-cal parkoltál le a rokkanthelyen a kollégáiddal. Hogy mit fizettél? Hát kaját. Tudod „Szia, elvitelre vagy itt fogyasztva?” Szabad a gazda? Igen. A Mekiben nyomom. „Tibi”, ez virít az ingemen bazmeg, negyven évesen, jó mi?!

Na indulok, elkezdett fájni a fejem ettől a szar bortól, egyébként is, holnap hajnalban kezdek a melóhelyen, egész nap sajogni fog a fejem, utálni fogom az összes köcsög vevőt, a mekcsikkent, a mekfist, a csibeburgert, meg az összes szemét kaját. Szevasz. Nem köszönök be a nappaliba. Már úgyis elfelejtették, hogy itt vagyok.

Folytatjuk futurisztikus sorozatunkat, és a Plázacica után ezúttal egy celeb jövőjét ismerhetitek meg!

Jónapot, Babó néni!

Sziasztok, aranyoskáim! Hát tik honnan jösztök?

A 1234. számú BB Tonio Általános Iskola 3/C osztályos tanulói vagyunk.

És mi járatban?

A kerületi helyismereti vetélkedőn azt a feladatot kaptuk, hogy kutassunk fel lakókörnyezetünk leghíresebb lakosát, és csináljunk riportot vele: „Velünk élő példaképek” címmel.

És tik éppen rám gondoltatok, angyalkáim?

Hát nem a Babó néni szerepelt a Big Brother 4-ben?

De, és majdnem meg is nyertem, csak négyszáz szavazattal kaptam kevesebbet, mint Tonio bácsi!

Hát akkor igen! A Babó nénit keressük!

De aranyos tőletek!  Fáradjatok beljebb, mindjárt melegítek nektek egy kis szójás-redbullos-hasisos kakaót.

Köszönjük, Babó néni. Ez a kép a falon magát ábrázolja?

Igen, igen, cukorfalatok! Itt éppen az ötödik mellplantátum műtétem után pózolok egy szexmagazinban. Gondolnátok, hogy a testem 85 százaléka beültetett?

Hihhhetetlen, Babó néni!

Ugye, hogy ugye? Na igyátok a kakaót, mert kihűl!

És azon a képen?

Azon a képen meg Dubaiban pucsítok. Huncut egy világ volt, huncut voltam én is...képzeljétek, három sejk volt egyszerre szeretőm, fizettek mindent, mint a huzat! Otthon a sajtónak persze mindent letagadtam!

És az is igaz, hogy maga meg a C. Ronaldo?  

Hehe, de kis okosak vagytok, aranyoskáim!

Készültünk, Babó néni!

Az úgy volt, amikor a Népstadionban játszott a gálameccset a Real Madrid, utána Barcás latex mezben beosontam az öltözőbe, és egy ostorral rácsaptam a Céronaldó fenekére! Láttátok volna azt a pajzán arcát! Az esti partin már majdnem megkérte a kezemet!

Mi az a „parti”?

Az egy olyan esemény, amelyen az összes celeb megriszálta magát, mert ott volt az összes bulvárújság és kereskedelmi tévé.

Szép idők lehettek...

Hát azok voltak, mi tagadás!  És bizony meg kell, hogy mondjam nektek, nagyon szomorú látnom, hogy ma néhány fiatal fest, hegedül, könyvet olvas, csiszolja a szellemét. A testét meg teljesen elhanyagolja!

Mi nem írunk, nem olvasunk, Babó néni!

Nagyon helyes, angyalkáim!  

És még mit tudna Babó néni üzenni a mai fiatalságnak? 

Én aztat mondom tenektek, cukorkáim, hogy „a siker 0%  tehetség, 0% szorgalom és 0% szerencse!”

Hát akkor micsoda?

100% gátlástalanság! Ha nem vagytok levakarhatatlanok és pofátlanok, nem viszitek semmire a életben! Ezt jól jegyezzétek meg!

Megjegyeztük, Babó néni!

Jól van, angyalkák! De ne haragudjatok, most már ideje, hogy beszedjem az altatóimat, a nyugtatóimat és az antidepresszánsaimat!

Nagyon örültünk, hogy láthattuk, Babó néni!

Hát még én, angyalbögyörők!

A Kikvogymuk most leközli a Jaltai Konferancia jegyzőkönyvének titkos záradékát Magyarország elveszejtéséről!

CHURCHILL: Na akkor világos minden?

ROOSEVELT: Jaja, felosztottuk a világot.

SZTÁLIN: Akkor elvtársak, siessünk kajálni, mindjárt zár a konyha.

CHURCHILL: Na csak várjunk...nem hagytuk ki a magyarokat?

ROOSEVELT: Azok meg kicsodák?

CHURCHILL: De bunkó vagy, Frenki! Egész Európa tőlük származik!

SZTÁLIN: A Kazanyi szűzanya szakállára, én bevállalom őket!

ROOSEVELT: Nem lesz az kicsit sok, Jozef? Már Kelet-Lengyelország is elég necces húzás!

SZTÁLIN: Te beszélsz? Amikor egy egész kontinensed van!

CHURCHILL: Nemá! Megint kezdik...

ROOSEVELT: Na jó! Legyen a tied Magyarország, úgysincs olajuk.

SZTÁLIN: Kösz, Frenki, jó srác vagy!

ROOSEVELT: Cserébe viszont betelepítek oda egymillió zsidót. 

CHURCHILL: Ugyanmár, arra van a Közel-Kelet!

ROOSEVELT: Gondolod? Egy-két év, és kurva nagy balhé lesz ott az arabokkal.

SZTÁLIN: Ok, Frenki, megtémáztuk. Jöjjenek a zsidók Magyarországra! Lezüllesztetem az egészségügyet, feldobja a pacskert egy-két millió magyar, aztán jöhetnek a zsidó barátaid.

CHURCHILL: Apropó, zsidók! Jézust is oda kéne adni nekik.   

ROOSEVELT: Jól vagy, Winston?! 

CHURCHILL: Nem viccelek. A srác valójában magyar volt. Szittya-párthus vérvonal. Ázsiában lakott a család, aztán átköltöztek Ferencvárosba, nem messze a Fradi-pályához.  

SZTÁLIN: Rendicsek, úgyis komcsi vagyok, legyen a zsidóké Jézus!

CHURCHILL: Plusz a szívcsakra is kell.

SZTÁLIN: Micsoda? 

CHURCHILL: Ott a Dunakanyarban. Dobogókőnél. A Föld lelki központja. A British Múzeumban a helye.

SZTÁLIN: Most már állítsd le magad!  

ROOSEVELT: Ne sírjon az arcod, Joszip, az Oderáig megkaptál mindent!  

SZTÁLIN: Na jó, adom a szívcsakrát is. Adom Jézust. De a hétkert meg a hatot nem hagyom. Ott kurva nagy csendrendeletet fogok bevezettetni.    

CHURCHILL: A Szimplakertben is?

SZTÁLIN: Ja. Meg a Kőlevesben, a 400 ban, és Ellátókertben is.      

ROOSEVELT: Ohhh shit! Az Instantban is?

SZTÁLIN: Bezáratom, mint a szart.

CHURCHILL: Nane már! Hol fognak a sheffieldi munkanélküliek kajakra berúgni?

SZTÁLIN: Mittudom én. Menjenek Nyugat Berlinbe!

CHURCHILL: Rohadt fasiszta sört inni?  

SZTÁLIN: Akkor Prágába. Ott az egész belváros egyetlen kocsma.  

ROOSEVELT: Sorry, de Prága az amerikaiaké! 

CHURCHILL: A Szimplakerthez meg az Instanthoz ragaszkodom!

SZTÁLIN: A Kazanyi szűzanya szerelmére, de erőszakosak vagytok! Jól van. A Kazinczy utcában nyitva maradhatnak a romkocsmák, de a Liszt Ferenc teret tutira bezáratom.

CHURCHILL: Ok. Kezet rá.  Akkor ez most mindenkinek büfé?

ROOSEVELT: Rendicsek, de most már együnk, mert tényleg „hángri” vagyok! EGYÜTT: Hángri!!! Hángöri! Ez jóóóó! Hahahahaha!

A Kikvogymuk riportere Réz András, Müller Tanitó Péter és a musical álompár után most Hobót kapta el egy villáminerjúra. Az örök lázadó rebellis éppen budai vityillójából lépett ki kamaszos, lázadó mozdulatokkal. 

 KIKVOGYMUK:

Hogy érzi magát?

HOBO:

Cefetül.

KIKVOGYMUK:

Bővebben?

HOBO:

Nagyon cefetül. Hitvány kis tűszeműek tébolyult dervistánca zajlik. A pénz, a bolond beles behemót bekebelez bennünket, elemészti a rock and rollt. A rock and roll halott. A blues is halott. József Attila is halott. Csak a belsőnkben bujdosó bőrös bestia él. A múltkor az Apeh kiküld egy számlát, hogy fizessek be valami hátralékot. Hátralék? Miért nem előre? Lázadni kell!

KIKVOGYMUK:

Nem érzi magát...kissé korosnak a lázadáshoz? 

HOBO:

Dehogy! Mindenki azt hiszi, fiatalon kell lázadni. De nem! Korral kell lázadni! A kor ellen! A reuma, a prosztataszarakodás ellen! Ez a rock and roll, nem érted?!

KIKVOGYMUK:

Nem. 

HOBO:                                                                                               

Mert te egy hitvány generáció vagy, semmit sem értesz, biztos ide is úgy jöttél, hogy az apámról faggass, csámcsogj a múlton, pedig ez a téma, amiről egyáltalán nem szívesen beszélek. Apám, Földes László, és igen kommunista volt, és én egész gyerekkoromban lázadtam ellene, és ennek csak a kárát láttam. Engem ez az ország mostoha emlőkkel szoptatott!

KIKVOGYMUK:

Ehhez képest elég sok lemezt sikerült kiadnia. 

HOBO:

Mihez képest? Kihez képest?! Jim Morrisonhoz képest?! Mick Jaggerhez képest?! Most mondjam azt, hogy a múltkor New Yorkban voltam, elzarándokoltam a Central Parkban abba a telefonfülkébe, ahol Allan Ginsberg szakított a kiadójával. Bementem, felhívtam találomra egy számot, és József Attilát idézve beleüvöltöttem a kagylóba, hogy: „A hetedik te magad légy”. Érted?

KIKVOGYMUK:

Nem. 

HOBO:

Akkor bazmeg.

KIKVOGYMUK:

Köszönöm a beszélgetést.

A Kosok sátrába a Szent Anna tónál bemászik egy sepsiszentgyörgyi lány, akivel félálomban csókolóznak, majd másnap fürdeni mennek a tóba. Nudiznak. A lánynak, ahogy kibukkan a víz alól, úgy leng a melle, mint egy 70-es évekbeli osztrák szoftpornófilmben.

A Bikák nyakán egy békés megyei depreszív borárus lány lóg, aki állandóan a nyomukban jár, felmegy utánuk az albérletükbe és részegségüket kihasználva felajánlkozik nekik. Reggelre elmosogat a konyhában, majd elmegy és felköti magát a Csepel szigeten egy fára.  

Az Ikrek a Szimpla Kertben leülnek két lapp lány asztalához, Finlandiát rendelnek, de már olyan részegek, hogy azt sem tudják elmondani: „Tulitikkutehtaan Tyttö”. A norvégmintás pulóvert viselő lapp lányok leplezett undorrral felemelik az asztalról a kissé gyűrött Lonely Planetet, és elsietnek.

A Rákok a Grinzingiben csapatják az agyukat, majd leszólítják a szomszédos asztalnál züllő lompos, német szakos bölcsészlányt, akinek felteszik a „Honululu vagy Kamcsatka?” című ízléstelen vicc kulcskérdését. Legnagyobb meglepetésükre a lány ismeri a poént, és fél óra múlva a Bródy Sándor utca 6. számú ház kapualjában lepippantja őket.

Az Oroszlánok szerelmi háromszögbe bonyolódnak egy féltékeny békéscsabai tornatanárral, aki felutazik Pestre, és végigüldözi őket az éjszakában. Hajnalban kukákat borogatva verekszenek az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, majd közösen megisznak egy felest a Gödörben.

A Szüzek asztalához részeg, kéjvágyó középkorú nő ül a Piafban. Henessy-t rendel magának, majd elmeséli, hogy guminő a cirkuszban. 

A Mérlegek a Mikszáth téren a legmesszemenőbbekig elmennek egy szőkével, felviszik őt az albérletbe, vetkőztetni kezdik, érik a testét borító apró szőke pihéket.  Kiszaladnak a vécére, és öklendeznek.

A Skorpiók felszednek egy szomorútekintetű, szép szemű fagyislányt a Gelatóból, felviszik lakásukra, főznek neki, de amikor felszolgálják a gerslis lecsót, a lány hangtalanul zokogni kezd.

A Nyilasok rosszul nyitnak fel egy Drehert a Klauzál téren, ezért a palack kicsorbuló széle felsebzi a szájukat, melyből ömlik a vér. Ezután félig vakon beszélgetve elirányítanak két lányt a Nincs Pardon-ba. Az egyiket később feleségül is veszik.

A Bakok a Liszt Ferenc téren megismerkednek egy részeg pornó-szinkron színésznővel, aki fejből felmondja nekik a Mélytorok kettőt.

A Vizöntők rossz lehelletű budai lánnyal kelnek szerelmi viszonyra egy belvárosi plébánia hittanóráján, de nem sokáig tart a kapcsolat, mert nem szívesen csókolóznak a lánnyal, aki ráadásul kócból fon infantilis babákat nekik.

A Halak a 400-ban részegen megismerkednek egy csodaszép lánnyal. Reggel kijózanodva rémlik, hogy sikerült randevút megbeszélni egy virág-nevű presszóban hatkor. De azt se tudják, melyik nap hatkor. Ezért minden nap végigjárják a belváros virág-nevű presszóit, hátha ott várja őket a lány. 

„Íme az ember.

Az egyedüli példány.„

Mindenki pontosan emlékszik, amikor ő legelőször.

Persze ő már akkor is.

Pedig ahonnan ő, ott ez még nem volt szokás.

Sőt.

De ő nagyon sokat tett azért.

Ma kezdjük megérteni, mennyit.

Akkoriban még fogalmunk sem volt róla.

Hirtelen ott volt.

Dörömbölt.

Ordított.

Követelte a helyét.

Először pesze ő is úgy, mint mások.

De máshogy.

Másokhoz képest.

Hamar megtalálta a saját.

De valahogy mindig olyan zavarbaejtően.

Valami elképesztően különleges képessége volt arra.

Sokan ezt persze egyáltalán nem.

De ő rendíthetetlenül.

Szenvedélyesen.
Önsorsrontva.

Tulajdonképpen neki nem is ide kellett volna.

És nem most.

És nem velünk.

Neki valahol máshol.

Ahol őt igenis meg.

És ez őt sajnos egy idővel agyon.

Botrányosan korán.

Legutolsó alkalommal, a szemembe nézett és azt mondta:

 „Istennekabúbánatosfaszát”.

Én akkor azt hittem, hogy ő csak.

De két hét múlva már tudtam.

Hallasz?

Barátom, Te akkor azt miért?

De a választ már sosem.

Sajnos.

Beszállás, cimbora!

Citadella?

Az ott az az izé, ott a Városligetben? Na nyomás!

Nem zavar, ha rágyújtok? Csak azért, mert mindig van egy-két köcsög, aki leáll itt kekeckedni, tekergeti az orrát, fintorog. De az én kocsimba azt csinálok, amit akarok, hát nem?!

Rá kell gyújtanom, felidegesítettek!

Megyek nyolcvannal a Blahán, egy puhatestű ott csoszog át a zebrán, nekem meg időre megy a fuvar, dudálok neki, az meg csak baszakszik, imbolyog, mondom, mindjárt kiszállok és szétütöm az arcát.

Jó volt az este, cimbora?

Céges vacsi? Na az büfé! Kaja, pia, jó bulák, orgia....gondolom, csapattátok keményen! De azért remélem, nem az ülésen fog kikötni a Jim Beam! Most volt huzatva! Csak azért, mert befigyelt már itt netuddmegmi! A múltkor a Rókusnál felszedek egy bácsit, orrából-szájából csövek lógtak, még a seggéből is, annak végén meg egy zacskó...azt te el nem tudod képzelni milyen szag volt itt! A Kerepesi közepén kidobtam, nem hullaszállító vagyok, hanem taxis, vazze!

Nem baj, ha az Rákóczit elkerülöm? Ott lakik a volt feleségem a gyerekkel. A hülye ribanc. Mindig ökölbe szorul a kezem, ha arra megyek, ütni tudnák mindenkit. Ronda egy válás volt, minden este kiszállt a járd. Láthatási eltiltás...meg a kurvaannyukat... „gyerek felügyeletére alkalmatlan nem felelős szülői magatartás”, a csicskaparasztok!

Na jó, nem untatlak itt a magánéletemmel a kis céges vacsid után, lazulás, prémium, szopószájú titkárnők, ismerem, a válás előtt én is az üzleti világba’ mozogtam, tudom, hogy megy ez!

Mi van, mit mutogat a szélvédőn az a puhatestű?!

Nekem mutogat?! Ne mutogassá, mert kiszállok és letöröm a kezed, csicskafű! Hol a picsába raktam a viperát...egy perc és itt vagyok!

Na bocs, itt vagyok, cimbora, sietek, csak az ilyeneket nem szoktam szó nélkül hagyni. Lejátszom egy az egyben. Mit mondtál, hová lesz a fuvar? Népliget?

Ja, Citadella!

Segíccsé, mert most valahogy nem tudok odakoncentrálni. Indoszpinált vagyok. Felbasszák az agyam a puhatestűek. Meg az utasok.  Ritka undorító népség, egyre undorítóbbak. Ahogy van itt ez a gazdasági válság, úgy lesznek egyre szarrágóbbak.

A múltkor mit csinál egy olyen zsidós kinézetű?

Áfás számlát kér!

A Margit híd közepén!

Na, satufék, ajtó kicsap, mondom neki, most húzzon el, mielőtt beledobom a Dunába! Hülye csicska, fogok én nekiállni körmölgetni, Taxis vagyok, nem könyvelő! Láttad volna, hogy futott!

A harmadik feleségem meg a faszija futottak így éjszaka végig egész Sashalmon. Na mondjuk akkor nem ez a gagyi vipera volt a kezemben, hanem bézbólütő, titánium ötvözet,  negyven rongyba fájt akciósba!

Hogy miért vettem?

Hát azér, mert a múltkor egy „kedves” utas elkezd parlamenti vitanapot játszani a kocsiban. Azér! Hogy akkor most vitassuk meg, merre menjünk! Miért kerülöm ki egész Kőbányát? Hát azér bazmeg, mert allergiás vagyok a parlagfűre, azér! Na persze, Éles-sarok, Mázsa tér, aztán majd te fizeted a táppénzt, amíg taknyom-könnyem összefolyik! Mi?! Há?!

Na megérkeztünk cimbora! További szép estét! Nyolcezerötszáz lesz. Áfás számlát kérsz?

Platón kontra popószex

A központi pályaudvaron kis bodegákban antikváriumok kínálják az olvasnivalókat. Csomó könyv kirakva. Ahol nálunk megkaphatod a Zámbó Jimmy megamixet, vagy a Hustler tavalyi évfolyamait Havas tanár úr előszavával, Krakkóban Platon Lakomáját és kortárs kanadai regényírókat kínálnak az útra. Azt hiszem, ez tökéletesen kifejezi kulturális állapotaink közti különbséget. Avagy mikor játszik együtt egy filmben Daniel Olbrychski és Bajorimi?

Árak:

Amikor 1988-ban először jártam Krakkóban, a főtéren a Posztócsarnok előtt eladtam egy darab Baba szappant egy idegennek, aminek az árából fejedelmien megebédeltem a Leningrád (vagy Moszkva?) Hotel éttermében. Egy másik szappan árából egy rend nemesi ünneplőt vettem fácántollas kalappal. Ma ha eladnám a Babaszappanomat, egy kis zacskó tejkaramellát vehetnék belőle. Bazmeg.  

Bölcső:

Egy húsz év körüli lengyel általában összeborulva csókolózik, vagy éppen házasodik, vagy babakocsit tol. Szigorúan ebben a sorrendben. Más lehetőség nincs. Na jó, van. De úgy tűnik, itt nem divat harminc felett szülni. Mindenesetre gondoskodnak arról, hogy legyen lengyel, aki majd előteremti a nyugdíjra valót, és néha bejuttatja az országot a focivébére.

Koporsó:

A lengyelek nacionalisták. Azon belül liberálisok, komcsik vagy jobboldaliak, de mintha abban valamennyien egyetértenének, hogy lengyelnek lenni a legbüfébb a világon. A repülőgépével lezuhant Kaczynski hamvait a Wawelben a koronázótemplom kriptájában helyezték el, Chopin, Báthory István és a Jagelló királyok közvetlen közelébe. A jónép még most is tömött sorokban gomolyog a föld alatt, hogy a kő szarkofágot megérintse.

Dundi-ka-mera:

A lengyel kereskedelmi tévéknek sikerült a röhögőgépes KészÁtveréses baromkodásból és a Bennyhilles cicimutogatós burleszkből összegyúrni a világ legszarabb műsorát. Ebben kitesznek az út közepére egy baldachinos ágyat, benne egy tökéletes idomokkal megáldott meztelen bombázót, aki alvást színlel. A belorusz kamionos pedig megáll, és ahelyett, hogy jól megkettyintené a szőke lengyel szépséget, kitolja az út közepéről az ágyat. Idióta lúzer.

Gettó:

A Visztula partján elterülő Kazimierz egy szép történelmi zsidónegyed hangulatos utcácskákkal, sok zsinagógával, jiddis könyvesbolttal és „eredeti zsidó étteremmel”. Csak éppen zsidó nincs. Vagyis van. Csak kevés. Állítólag hetven. Sajnos nekem egyikükkel sem sikerült összefutnom, pedig az összes szembejövőt leszólítottam: „Are you jude?”

Nyaralás miatt kedd helyett csütörtökön jön az új poszt!

BARÁT: Mit szólsz, leváltották a szövetségi kapitányt.

APOLITIKUS: Neeee! Csak ezt ne! Nem gondolod, hogy leállok veled politizálni?!

BARÁT: Én csak...

APOLITIKUS:Tudom cimbora, te csak célozgatni akartál arra, hogy én szavaztam azokra, akik hivatalba rakták azokat, akik leváltották ezt!  De te nem tudsz engem feldühíteni a politikával, mert engem nem érdekel a politika, nem nézek tévét, nem hallgatok rádiót, nem olvasok újságot.

BARÁT: De csak a foci...

APOLITIKUS:Ugyan már! Kishazánkban még az egyvonalas les is politika! Jó vastagon! Politika, ami kettéválaszt barátot, rokont, testvért, tönkretesz szerelmet. A Turáni átok! Mert most teszem azt, ha én válaszolnék neked, amitől isten ments, de mégis azt mondanám, hogy ez a szövetségi kapitány  történetesen komcsi volt, te erre felháborodnál, hogy mindig komcsizok, és mondanád, hogy csak kompenzálom, hogy párttag voltam 89-ig, erre visszakérdeznék, hogy akkor kit is szerveztek be a katonaság alatt Lentiben, erre mondanád, hogy én meg akkora párttag voltam, hogy be sem kellett szervezni.  Erre elküldenélek az anyádba! Hát kell ez nekünk?! Hát most menjen tönkre egy ötven éves barátság?!

BARÁT: Hát ne.

APOLITIKUS: Na látod! Annyi más téma van „haverok, buli, fanta!” Amerikában például az emberek azt sem tudják, ki a miniszterelnök, érted? Mert nem érdekli őket. A miniszterelnök az olyan, mint mondjuk a lengőteke szövetségi kapitány. Hát tudod te, hogy hívják a lengőteke szövetségi kapitányt?!

BARÁT: Dr. Pildiczki Gábornak.

APOLITIKUS: Hmmmm....jól van, de ki ismeri a gombfutsall szövetség elnökét...

BARÁT: Tarajos-Kállói Péter András.  

APOLITIKUS: És a dörögdsámsoni faluház gondnokát?

BARÁT: Mező Gáborné, Szinva Ildikó.

APOLITIKUS: Jól van...na izé...magadfajta bogarasok mindenhol vannak, de a többség?! Felvonulás? Maximum a hegyekbe. Fogja a  család a piknikkosarat, irány a természet! Ott majszolják a tápiókapitét a  juharsziruppal, és egy büdös szót sem beszélnek politikáról, csak a madarak csicsergéséről, érted?!

BARÁT: Érdekes! Most lettél kerületi képviselő...

APOLITIKUS: Ke-rü-le-ti kép-vi-se-lő! Na bumm! Hallottál te már arról, hogy civil szféra, polgári közösség, alulról jövő kezdeményezések?! Most tényleg az a baj, hogy tenni akarok a  szűk lakókörnyezetemért, valamit alkotni, ez a baj?! Értsd már meg, ezek a helyi ügyek, ilyen apró hétköznapi izébizék, járda, kerítés, mozgóvécé...

BARÁT: Meg szobordöntés.

APOLITIKUS: Miiii?

BARÁT: Hát hogy lószarral kented be, majd hidegvágóval ledöntötted annak a költőnek a szobrát.

APOLITIKUS: Költő?! Egy komcsi bértollnok!  

BARÁT: A tévé is adta...

APOLITIKUS: Na mikkel jössz itt?! Hát a szellemi környezetvédelemről még nem hallottál?! Szellemi tisztaság nélkül értékvesztett tévézombi a nép! És ezt nevezed te politikának? A politika azoknál a „nagyfejűeknél” kezdődik, ott fenn, akik azt se tudják, mennyi ma egy kiló kenyér.

BARÁT: Ultiparti.  

APOLITIKUS: Mi van?!

BARÁT: Állítólag együtt nyomod a zsugát a miniszterelnökkel. Minden pénteken a villájában.

APOLITIKUS: Na most már tényleg elmész te a picsába! Teleköpködöd itt politikával a szent civilszférámat, mint egy szarlégy! Mi közöd az én civilszférámhoz, te retrográd faszkalap, te kriptokomcsi, normális európai országban régen a lámpavason volna a helyed! Most meséljem el, hogy mindenki tudta 83-ban, hogy te tudni akartad, hogy én mit tudok, amit ezek soha a büdöskurva életbe nem tudtak!

BARÁT: Én nem akartam...  

APOLITIKUS: Megmondtam, hogy ne kezdj el politizálni, nem?

BARÁT: De.

APOLITIKUS: Hát akkor. 

BARÁT: Bocs.

APOLITIKUS: Mindig ez a vége!

Hahó Bogi, Bogikám! Már meg sem ismersz?!

Lacibá a megmondoménmindjárt a kicsodád! Simán Laci, Laca, Lackó! A „Lackó” érettségi után minden tanítványával pertut iszik, ezt illik megjegyezni!

Dékány, Tokody, Bősz, ti is itt vagytok?

Na most lebuktatok, fiatalság! Kiderült, hova jártok zülleni!

Szabó, Leboczky!

Mindjárt összejön a negyedik bé! Ezt meg köll ünnepelni! Dékány, Tokody, Bősz, itt egy ezres, irány a pult, hozzatok két liter hegylevét!

Na mit, na mit?! Hát Egri Leánykát! Amit Gárdonyi is ivott a Szépasszonyvölgyében, midőn befejezte az Egri Csillagokat!

De jó így látni titeket, ifjúság! Mikor is érettségiztetek? 2006? A legjobb évjárat! Mármint az Egri Leánykában! Hahhhaha!

Hozzátok már a nedűt! De ne abba a gagyi kancsóba, hanem ebbe, ami nálam van! Na mi ez?

Flaska a nénikéd, Dékány! Ülj a helyedre, egyes! Te mindig is hülye voltál irodalomból! Segítek, gyerekek! Ez, ami nálam van, ez Cscscsokonai Vitéz Mihály szerelme!

Na?

Lilla az apád fasza, Tokody!

Ez a Csi-kó-bő-rös ku-lacs!

„Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám!
Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.”

Kicsöngettek, vége az irodalomórának, irány a pult!

Na Bogi, amíg a fiúk a nedűért libbentek, bújj ide a Laci bácsihoz, aztán mesélj! Miről? Hát a Szerelemről! Nagyvárosi tündérekről, lángszívű ifjakról, izzó szemű csikókról, csillagszemű férfiakról! „Férfiúról szólj nékem múzsa, ki sokfele bolygott, hosszan hányódott feldúlva szent falú Tróját”

Micsoda tündöklő nő lettél, Bogikám! Biztos van udvarlód! Emlékszel még a másodikos osztálykirándulásra, amikor hajnalig kettesben szavaltuk a Tisza parton az Odüsszeuszt? A Lackó nem felejti el ezeket az élményeket!

De gyorsan visszaértetek, srácok! Hát akkor szórjátok szét azt nedűt szomjas vándorok poharába, mint Dionüszosz a mámort Théba asszonyai közt!

Proszit!

Hogy az iskolában mi van? Hát az, hogy a Laci bácsit ki akarják nyírni, az van. Fegyelmi tárgyalás...apjuk faszát! Ez politika, vastagon, ebben az országban minden politika, de nektek erről még nem kell tudni!

Ti még tiszta nemzedék vagytok!

Csillogjon a szemetek! Ragyogjon a tekintetetek!

Az a vád hogy a kémia szertárban egy másodikos kislányt a falhoz szorítottam...nevetséges...Nem tetszik a módszerem...apjuk fasza, én érezni, gondolkodni, lángolni tanítok, nem „érvényesülni”! Kapitány, kapitányom! Kicsinálnak engem is, mint a Robbbin Williamst a Holt Költőkben!

Csak csináljanak! Nem kell az idealizmus, a tisztesség...aki nálam tanult, az lehet, hogy nem lesz egy irodalomprofffessszor, de egy egyenesgerincű csillagszemű az biztos lesz! Élete végéig!

Tényleg, mi lett belőlete, ifjúság?

Bogikám?

Rúdtáncosnő?

Hát nem vettek fel az egyetemre? Hmmm. És Tokody, maga?

Autónepper?

Régen azt „lócsiszárnak” hívták, lásd Sütő Andrást!

Dékány ?

Ketrecharcos?

Na. Hmmmm.

De gyorsan kiürült ez a csikóbőrös kulacsocska!

Ahogy ezt is megverselte Csoknai Vvvvitéz...mi van?! Tudom én, hogy nem Cscscsoknai....hanem Csokokokonai, és ki is tudom mondani, ne szemtelenkedj itt nekem Dékány! Egyes!

Na most hova mentek? Zöld Pardonn?! Megyek én is! Ne hagyjatok itt, segíts felállni, Bogikám! Ffffiatal az este, hová menne a Lackó, karolj belém,  csillagszemű kisleány, irány az éjszaka!

Ajánlom blogtársam, Levéltáros utóbbi bejegyzését, önmagáért besz...azaz zenél.

Sajókám, mi ez a gönc magán, néptáncos lett?

Néptáncos?! Beléptem a Gárdába.

Ne mondja! És védi a pápa őszentségét?

Mit beszél, Hacsek? Az a svejci gárda! És az Olaszországban van!

Hát akkor kit véd maga?

A magyar fajt!

Olaszországban?

Olaszliszkán!

Hát az nem Olaszország?

Az Magyarország, maga idióta! Bazmegye!

Maga bassza meg, hülye tahó!

Nem azt mondtam, hogy „bassza meg”, hanem hogy „BAZ megye”! Borsod Abaúj Zemplén!

Ja úgy! Bocs. És kitől védi bazmegy, a magyarokat?

Hát leginkább a „norvégoktól”! Ellopják és felzabálják a mások tyúkját.

A norvégok? Azt hittem, azok heringet esznek!

Nem olyan norvégokra gondoltam, Sajókám! A brazilolkra, dzsipókra, kokerókra, nem érti? Azokra, akik nem most nyáron sültek le.

Hát mikor, tavasszal?

Na jól van, hagyjon már békén, van elég bajom maga nélkül is! Most árverezik a házamat.

És miért árverezik a házát?

Mert svejci alapú vagyok.

Mondtam én, hogy maga svejci!

A hitelem svejci, maga ökör! Erősödött a svejci frank!

Mihez képest?

A forinthoz képest! Alig tudom fizetni a törlesztőt. Ráadásul kirúgtak.

A svejci gárdából?

A munkahelyemről! A feleségemet már tavaly leszázalékolták. Néha már azon vagyok, hogy leugrom a Szabadság-hídról...most mondja meg, ötven felett hova veszik már fel az embert?!

Hát a Gárdába, nem?

De azért nem kapok pénzt!  

Nem?! Akkor maga tényleg egy lúzer!

Maga a lúzer, idióta! Menjen inkább a dolgára!

Megyek is. Megnézem a fiamat, ahogy vonul.

Nocsak. A fia is gárdista lett?

Nem. Hanem büszke.

És mire „büszke” a maga fia?

Hát hogy meleg. Ott menetel a Meleg Büszkeség napján!

Na, én erre nem lennék büszke!

Már miért?! A múltkor lemértem a gyereket, és tényleg jó meleg, 36 fokos, mint a termálvíz!

A maga fia buzeráns, hát nem fogja fel?!

Jaaa! Most már értem, miért veszi fel minden reggel az anyja melltartóját!

Pfúj, micsoda fertő! Ha ezt tudom, be sem jelölöm az fészbúkomon! 

Mitcsinál a mitcsinállal?

Bejelölöm a fészbúkomon! Én a maga fiát barátnak jelöltem a fészbúkon!

Barátnak? Hát akkor maga is buzeráns!

Anyád a buzeráns, Hacsek!

Igen?! Na gyere ki csak a kávéházból, Sajókám, játsszuk le egy az egyben!

Kóstolgatsz? A szádon át húzom ki a gerinced!

Ne pofázz, az utcán mutasd meg, mit tudsz, te náci!

Főúr, fizetek! Volt egy feketém!

Kisztihand!

Az alábbi posztot Mihail Bulgakov nevű látogatónk küldte be nekünk! Remek, köszönjük!

Egy hulla kalandjai

„Íme az én elhunyt drága vasutasom tüdőfotográfiája, az örök világosság fényeskedjék neki!”

-- Köhögjön egyet! -- szólt a 6. számú vasúti körzet orvosa.
A beteg teljesítette a hétköznapi kérést.
-- Ne a szemembe, papa! Éppen képen trafált. Sóhajtson.
A beteg sóhajtott, és a doktornak úgy tetszett, a rendelőben recsegni kezdett egy gramofon.
-- Hohó! -- rikkantotta. -- Ez már beszéd. Láza is van?
-- Hetven fok -- köhögött az orvos köpenyére a kérdezett.
No, hetven fok nem létezik, tűnődött amaz. -- Ide hallgasson, papa, a diagnózisában nincs semmi különös, magának roncsoló tüdővésze van.
-- Mi a fene? Talán még meg is halok?
-- Mindnyájan meghalunk -- felelt kitérően az egészség őre. -- Most pedig, arkangyalkám, írok magának egy beutalót, elutazik Moszkvába speciális röntgenfelvételre.
-- Az segít?
-- Hogy is mondjam, egyeseknek nagyon is. De ha úgy vesszük, felvétellel valahogy kellemesebb.
-- Ez bizony így lehet -- bólogatott az öreg. -- Ha már épp dobod fölfelé a talpadat, és közben rásandítasz a felvételre, megvigasztal! Később meg az özvegy felakasztja a fotót a szalonban, s elszórakoztatja a vendégeit: „Íme az én elhunyt drága vasutasom tüdőfotográfiája, az örök világosság fényeskedjék neki!” És a vendégek is kellemesen érzik magukat.
-- Gratulálok, papa, hogy nem veszti el a lélekjelenlétét. Fogja ezt a beutalót, és poroszkáljon el a zernavo- kocsubejevszkojei állomásfőnökhöz. Az majd kiutal egy jegyet Moszkvába.
-- Legalázatosabban köszönöm.
Betegünk búcsúzóul köpött még egy óriásit, és elballagott az állomásfőnökségre. Csakhogy magának a főnöknek nem férkőzhetett a közelébe, mert útját állta a titkár.
-- Mi kéne, ha vóna?
-- Roncsoló tüdővészem van.
-- A nemjóját! Akkor te súlyos tévedésben vagy. Azt hiszed, az állomásfőnöki iroda szanatórium? Faterkám, cammogj el szépen az orvoshoz.
-- Voltam nála. Ihol a papír, hogy kapok egy vasúti jegyet.
-- Az néked nem jár.
-- És akkor hogy lesz felvétel? Talán te csinálod meg?
-- Nem vagyok én fotográfus. És légy szíves, ne köhögj az irataimra.
-- Ha nincs felvétel, azt mondja a doktor, nincs rend.
-- No, ha így van, akkor kopogtassál be az állomásfőnökhöz.
-- Aggyaisten... khe, khe... Khe, khe!...
-- A markodba köhögj. Micsoda? Jegy? Nem jár. Csak két hónapot szolgáltál. Bírjál ki még egy hónapot.
-- Felvétel nélkül elpatkolok.
-- Eriggy el a bulvárra, csináltass ott.
-- Nem olyan felvétel. Épp hogy ez a bibi.
-- Akkor próbálj beszélni a könyvelővel.
-- Aggyaisten.
-- Tolass hátrébb. Mi kéne?
-- Jegy. A felvétel miatt.
-- Megáll az eszem! Ez itt nem pénztár! Indíts a titkárhoz.
-- Aggyis... Tyfü. Khe... Rrrr!...
-- Te nálam már voltál. Nem köptél még eleget? Keresd meg az állomásfőnököt.
-- Alázatos tisz... Khhhe... khhh...
-- Mi az, mit röhögsz? Küldönc, törüld le a nadrágom. Te meg iszkolj a doktorhoz!
-- Aggyaisten, nem adnak.
-- Akkor mihez kezdjek veled, galambocskám? Jelentkezz az állomásfőnöknél.
-- Nem jelentkezem. Meghalok. Khherrrr...
-- Írok egy kanalast. Ne zuhanj le a padlóra. Felcser, emeld föl!

Két hét múlva
-- Szentséges ég! Hisz te meghaltál!
-- Pontosan ez történt.
-- Akkor meg mi szél hozott erre? Eriggy, fényeskedjen neked a világosság, egyenest a temetőbe!
-- Felvétel nélkül nem lehet.
-- Skandalum! Curikkolj messzéb, igen erős a leheleted.
-- Egészen mindennapi lehelet. Kicsit melegem van.
-- Akkor igyál egy korsó sört!
-- Hullákat nem szolgálnak ki.
-- No, akkor eriggy az állomásfőnökhöz.
-- Aggyonis...
-- Segítség! Emberek! Galambocskáim, mentsetek meg!
-- Hé, mit képzelsz? Koporsóval betámítani a vasúti ügyeletre, te átkozott hulla!
-- Beszélj, beszélj, mit akarsz? Ne bámulj úgy rám, az ég szerelmére!
-- Csak egy jegyecske kéne Moszkvába. A felvétel végett...
-- Írjatok ki neki! Első osztályút a nemzetközi expresszre. Csak már tűnjön el a szemem elől, szívbénulást kapok tőle.
-- Hogyan írjam?
-- Zernovo állomástól Moszkváig, ennek és ennek a csontváznak.
-- És a koporsó?
-- A koporsó teherfuvar!
-- Készen is volnánk, parancsolj.
-- Legalázatosabb köszönetem. Engedje meg, hogy megszorítsam a kezét.
-- Még csak az kéne! A kézfogás hatóságilag tilos.
-- Eriggy, galambocskám, könyörgök, szedd a lábad.
-- Ügyeletes, kísérd ki a hulla elvtársat!

Bocsákné Terike vagyok az irodáról!

Igen, jól hallottátok: az i-ro-dá-ról! Nekem már nem kell a gyökerekkel vevőkkel érintkeznem!

És ezt azért mondom most el, hogy lássátok, a COSCÓ-nál van értelme szívni  küzdeni nap mint nap mint nap!

Pedig én sem dolgoztam mindig i-ro-dán!

Az újságpulton kezdtem. Ott hajtogattam vissza a sok buzeráns vásárló után az újságot. És amikor már elegem lett belőle, hogy minden gyökér vásárló összegyűri az újságokat, kitaláltam az „Olvasd otthon!” mozgalmat. Annak az idiótának vásárlónak, aki egyből a kosarába rakta az újságot, annak egy lejárt keresztrejtvényújságot adtunk. A mozgalom kurva nagy siker lett. Engem pedig jutalomként kineveztek a húsososztályra!

A húsosztályon akkoriban szar rossz volt a hangulat: mindenki mindenkivel fasírtban. A Halas Tibi és a Felvágottas Kálmi gyűlölték egymást, mert a Kálmi váltáskor megdugta elcsábította a Baromfis Orsit, a Tibi menyasszonyát. Szeletelni lehetett a feszültséget, amit a csírák  vásárlók éreztek meg a legjobban. Ekkor kitaláltam az „Osztálykirándulást”. Ez azt jelentette, a húsos osztály átlátogatott a ruhaosztályra barátkozni, ismerkedni. Nagy kártyapartikat nyomtunk a zoknisokkal és az alsógatyásokkal, persze szigorúan szabadidőben! Az ötletet a COSCÓ összes osztálya átvette, engem pedig kineveztek górénak műszakvezetőnek a mirelitosztályra.

A mirelitosztály...na igen, ott is hamar feloldottam a fagyott hangulatot, sőt egy igazi bandát közösséget kovácsoltam össze, és kidolgoztam a „jó mirelites” ötpontját.

A jó mirelites befagyasztja...

1. a dohányzást
2. az ebédidejét
3. a szabadidejét
4. a családi életét
5. a betegeskedést

Az év végére személyesen az ételosztály vezetőjétől vehettem át a seggnyalónak Műszak Legjobbjának járó szar pizzákat COSCÓ Karácsonyi ajándékcsomagot, amelyet – most már család híján  - helyben fogyaszthattam el. Sajnos azonban a sikereknek ára volt: bediliztem idegi állapotom kissé megromlott.

Ezért a COSCÓ úgy döntött, hogy elküld pihenni az egzotikus gyümölcsök osztályára. Mangó, ananász, kókusz papaya és datolya...ez mind nem kapható a COSCÓ-ban, csak banán, ezért kényelmes dolgom volt: banánt áraztam egész nap! Új munkakörömben is jól teljesítettem, de idővel meguntam a banánt új kihívások után néztem!

Így kerültem át az i-ro-dá-ba, ahol ott szívatlak titeket képviselem az érdekeiteket, ahol csak tudom: elveszem az ebédjegyeket,  racionalizálom a szociális juttatásokat, elutasítom a szabadságokat koordinálom az időbeosztást,  bepucsítok a dirinek közvetítem a dolgozói igényeket a feletteseknek. Mert sosem felejtem el, én mekkorákat szívtam honnan jöttem!

Bazmeg köszönjük  COSCÓ!

Na sírjad tesókám lelkednek búját bánatát! Nem nyitja meg a fílpléjert? Húúúúha! Nebassz! Ez nagggyon „komoly”! Hahahaha! Nafigyelj cimbi, ez nekem kábé akkora ügy, mint orvosnak egy tavaszi hapci. Na muti azt a  „csodamasinát”, nézzük, mit tudunk tenni az ügy érdekében!

Hmmm.... ezt a szart hol vetted? Ennél még egy komodor is többet tud! Ezen fut egyátalán a pekmen? Na jó, de azért máskor figyelj arra, hogy a minőségen nem szabad spórolni! Egy jó vinyó meg egy rendes videokártya bele fáj három lepedőbe, ez alap!

Hogy öt lepedő volt? Akkor jól át...cseszerintettek. Azt hiszed, hogy csak az ár számít tesókám?! A túróst. Máskor nekem szólj, ha ki akarsz dobni félmillát, rendicsek?

De lassan áll fel! Mint a Bélabának potemix nélkül. Buheráltad? Állandóan reszetelsz, mi? Na közben elmondom, hogy ezt a procit ki kell dobni a fenébe, és ha akarod, majd én szerzek neked valami normális cuccot.

Na végre, felállt.

Tejóég, ezen még a Morton 2009 vírusirtó van? Hát ez olyan, mintha gumi nélkül mennél a kuplerájba, ha érted, mire gondolok! Csak rágondolsz és már ott hemzseg ezer vírus.

Na nézzük azt a fílpléjert! El fog az mindjárt indulni! Start/programok menű és...

Aha...aha...aha...aha...

Na ilyet még én sem láttam, ez valami vindózhiba lehet, kapja be a Bill Gétsz a véreres pendrájvomat...aha...aha...aha...most az van, hogy nyomok egy efkilencet és elindul.

Nem indul. Látom én is.

Persze, hogy nem indul, mert nincs telepítve egy normális tömörítőprogi. Mákod van, mert egészen „véletlenül” a zsebemben lapul a Fílpléjerméker 2010 limitted edísön.

Na most beledugom a pendrájvot...zsupsz ide...aztán menű...telepítés...képopció, fílfájlok, tömörítés, efhárom, kontrollaltöt, futtatod az eor.exe-t, kétszer katt...újratelepítő...aztán www.filpléjercenter.hz...felső menü....downloads...kétszer katt ide...püfferelem a tömörítőprogit... negyedes installáció...és máris kész!

Na most had ne magyarázzam el, mit csináltam az elmúlt fél percben! Neked, „mezei” felhasználónak annyi is elég, hogy nyomsz egyet az ikonra és indul a fílpléjer!

Lefagyott a gép?

Persze, hogy lefagy, ha egyszer új programot telepítek! Ez normális. Illetve nem az, de most had ne küldjem el megint a Bill Gétszet a telibetömörített édesanyukájába!

Na de miért van a RESET? Hát azért, hogy szépen megnyomjam! Megnyomom a gombot, és kapok egy libacombot... na látod, máris...

Látom én is, hogy füstölög!

Persze, hogy füstölög, ha egyszer be van készülve az aksi! Secperc alatt kikapom, megnézem, mi a bibi.  

Aztakurrrrrr! Ez beleégett a kezembe!

Én basztam el?! Te hülye vagy!

A rohadt egymegás szar géped hazavágja a bőrömet, és te nyafogsz? Én bankoknak dolgozom, biztonsági rendszerek, hálózatok, ügyfélszoftverek, baszkikám! Fogok én neked itt bíbelődni! Vidd a picsába ezt a szart!

Kiosztották a közönségdíjat. A győztes egy paksi hölgyemény lett "óriási fölénnyel". 

Én is győztesnek érzem magam, Miattatok. Köszönöm a bizalmatokat, és örömmel tölt el, hogy nektek írhatok! Óriási köszönet Modor Tibinek, az elmúlt napok promóciójáért, a női szakasz részéről HRitának és Nyelvész Józsinak a fészbúkos támogatásért. Ezzel a szkeccstémát lezárom, és írom a további posztokat!

Összejöttem a fittness edzőmmel

Hiába óvott az egész Vittula és a szellemi holdudvarom az efféle kalandok káros következményeitől, úgy, mint imidzs-erózió és karakter-devalváció, mégis megszólalt bennem a társadalmi korlátokat elsöprő drámaiság, dúltak a hormonok, szóval nem tudtam ellenállni az izomribancnak. A dologhoz az is hozzá tartozik, hogy a Jüttével, a melankolikus, Toten Hosen rajongó bölcsészlánnyal nemrég szakítottam, és ez a lelkileg rendkívül megrázó esemény lelkileg rendkívül megrázott, „darabokra törte a szívem”, nem mellesleg nehezen tudtam feldolgozni érzékiség hiányát sem, szóval úgy hiányzott a dugás, mint egy falat kenyér. Ám a problémák végső forrását nem csupán ebben a felfokozottan erotikus kiéhezettségben jelölném meg, hanem abban a tényben, hogy a Póczik a Vittulában egy vita hevében legizdázott. Ekkor jöttem rá, hogy egy „magamfajta öntörvényűen intellektuális pasinak” nemcsak imidzsét, a testét is építeni kell.

Jól érezni magam a bőrömben

Minden lehetőséget és azok lehetséges következményeit mérlegelve választottam ki a Baross utcai „MothaFocka” Test és Izom Centert, amely a testtömeg-növelés és színezés egész tárházával csábítja a nagyérdeműt, úgy, mint energia- és fitnessaerobic, kardiógépek, konditerem, szauna, szolárium, spinning... Miután megállapodtam a recepcióssal a részletekről (nyári kedvezmény, 20 alkalmas bérlet) és a fizetés módjáról (készpénz), kinyílt az ajtó, és megláttam Icát.

Képes leszek-e ellenállni a kísértésnek?

Nem mondom, hogy áramütés, és azt se, hogy az első látásra, mert Ica már bőven negyvenes éveit taposta, az élet, valamint három házasság arcára mély barázdákat vésett, ám ezeket a barázdákat kellő botoxmennyiséggel kente el, akár a friss vajat a foszlós kalácsra. Ezzel szemben teste, mint egy felrobbant, majd barnára sült csészealj, acélhuzalként dagadó erek és izmok kusza szövevénye. De mégis, az egész lényében tombolt valami elsöprően érzéki agresszivitás. Szexi volt, mint egy Hauptscharführer Hitler születésnapján. Te vagy az, könyvtáros?  Nevetett rám reszelős hangon. Harminc kilóval kezdtünk. Ötször tizenötös szériával. Fekve. Miközben nyomtam, Ica fölém hajolt, parancsszavakat üvöltve gyúrta-nyomkodta-tapogatta a mellkasomat és a karomat, miközben bolgár súlyemelőnőket megszégyenítő combjával a fülemet birizgálta. Estére a korsót se tudtam felemelni a Vittulában.  Szívószállal ittam a Borsodit.

Futó kalandnak indult...

A második alkalommal a futópadon folytattuk. Gyerünk könyvtáros! – Üvöltötte Ica és lapátnyi tenyerével belebokszolt a combomba Majd feljebb. De az már markolás volt. És ha hozzáveszem, hogy mindez már záróra után történt, érthetővé válik, hogy a következő fél órában Ica nagyon konkrétan az  enyém lett. Vagy én az övé. Tudtam, hogy tiltott gyümölcsbe harapok, a közvélemény el fogja ítélni tettemet, de az ösztön nagyobb úr volt, mint a nyilvánosságtól való félelem. És ha akartam, se tudtam volna ellenállni az édes kísértésnek a karomat kínzó permanens izomgörcs miatt. Ica úgy rántott magába, mint egy veszett betonkeverő, és kirázta belőlem férfiasságom utolsó szikráit is. Most értettem meg, hogy a szerelem nemcsak gyengédségből áll. Úgy üvöltöttem a gyönyörtől, hogy az egészen a Vittuláig elhangzott…

folytatás következik...

 A KIKVOGYMUKNAK SZÜKSÉGE VAN RÁD!

Ha szereted a blogot, szavazz rám! 

NAPONTA IS LEHET SZAVAZNI!!!!!!!!!!!

A listán keresd meg Maruszki Balázs: Plázacica

és nyomj egy 10-est!

Ha nem olvastad a Plázacicát, itt elolvashatod!

A hangfelvételt nagyon kérlek, ne hallgasd meg, borzasztó!

KÖSZÖNÖM A SEGÍTSÉGED, HOGY BICAJOZHASSAK EZEN!